Hello! Én SoulJah blogja vagyok. Mondandóm:

ELKÖLTÖZTEM!!!

IDE:

(Nem) Csak Szavak

csak a garázsrock-indie!!!

Nagyon jó, és nagyon szürreális!

Előadó: Vampire Weekend (Columbia Egyetem - egyetemisták!!!)
Dal: A-Punk

Párkapcsolatok a 21. században

A legtöbbünk nem képes normálisan, kapcsolatban élni.
Ez a 21. század.
Rájövünk, hogy az eddig ismert párkapcsolati modell ma már tarthatatlan, csak még nem tudunk reagálni rá, igazodni az új igényekhez, és ezért ilyen felemásan, hülyén oldjuk meg.
Vagyunk is kapcsolatban, meg nem is.
Sokan vannak így (persze van kivétel), és közülük sokan vannak, akik ezt nem hajlandók elismerni, észrevenni. Vagy észrevették már, de álltatják magukat, letagadják, hazudnak maguknak. Ha őszinték lennénk magunkkal, már rég boldogabban élhetne sokmindenki.
Az eddigi konzervatív párkapcsolati, társas, társadalmi modellünk felett sötét felhők gyűlnek már régen. Az emberi kapcsolatok igenis megváltoztak a 21. századra, csak a mi felfogásunk erről, na az nem változott még.

düh és toporzékolás

Miért "öregedtem meg"? Mármint a kisgólyákhoz képest. A tegnapi vetélkedő meg a buli jó volt, de fényévnyi különbség van köztünk és köztük, nem is igazán sikerült szóba elegyedni senkivel, csak a régiekkel "nosztalgiáztunk". Ez nem jó.

SZÓJÁTÉK ITT

a mai program

Zsunak ma van szülinapja. Én holnap dolgozom, reggel squash, de egyik sem érdekel. Ma van városi vetélkedő. Ma van a kisgólyák JATE bulija. Van egy üveg meggyborom. Az összeadás eredménye? :)

SZÓJÁTÉK ITT

harag és annak kiadása

No, tegnap életjelet adott magáról. Két hét után. És ahogy ilyenkor lenni szokott, rajta töltöttem ki az elmúlt két hét frusztrációját. Nem mintha nem érdemelte volna meg a kis ejnye-bejnyét. Patty szerint szarni kéne rá, döntésképtelen. Ezt kéne tenni valóban. De én reménykedős és küzdős típus vagyok. Viszont már biztosan elhatároztam, csak akkor küzdök, ha tisztán látni fogom, hogy van miért. Egyelőre még látom, de ha nem lesz változás, akkor gyorsan meggondolom magam. Ezt sütöttem ki magamtól.

SZÓJÁTÉK ITT

SZÓJÁTÉK!

Most ért véget az index.hu Google játéka. Én csak most hallottam róla, szóval elhatároztam, hogy itt az én blogomon folytatódik. A játék lényege: olyan új összetett, vagy magad által megalkotott magyar szavakat kell keresni, amire a Google kereső mindösszesen 1 magyar találatot ad ki. Ha megvan a szó, akkor foglalad mondatba, és írd be beszólásba. Én már találtam egyet.

Szó: szerkül
Mondatba foglalva: A honlap még nincs kész, de már szerkül.

No, ilyen idótaságokat várok! Játék indul!

last.fm

Végre felfedeztem magamnak. Mindenki láthatja, hogy mely zenéket hallgattam legutoljára. Az önkifejezés újabb módszere, és ezért módfelett örülök magamnak. Ráadásul amik mellett "play" gomb van, azokat még meg is lehet hallgatni.

Most például az új ska/reggae/jazz/swing zenekart fedeztem fel magamnak: a Mad Caddies-t. Hallgasson bele, aki szereti ezeket a stílusokat!:)

tagadás (politikus módra)

Ha valaki esetleg találna majd a neten egy videót, aminek a főszereplője egy rám megszólalásig hasonló srác, aki baráti társaságban mocsok mód be van rúgva, és a videón alvás közben leöntik vízzel, kifestik nőnek, és nem ébred fel, amikor meg mégis, akkor vicces és összefüggéstelen dolgokat hablatyol, nos abban az esetben: nem én vagyok az. Még véletlenül sem.

Meg az sem én vagyok, aki részegen úgy kábé 23-szor énekelte el Charlie - Nézz az ég felé című fantasztikus szerzeményét. Mereven elhatárolódom ettől a magatartásformától.

Határozottan tagadom azt is, hogy az elmúlt 5 nap alatt megittam másfél rekesz sört, másfél liternyi pálinkát, valamint az sem igaz, hogy egy felettébb ökör társaság tagjaként megpróbáltam megdönteni a "minél hangosabb, minél idétlenebb, minél agyalágyultabb vihogva röhögés nemhivatalos rekordját.

Semmi ilyesmit nem tettem.

Amennyiben pár napon belül módomban áll, igazamat képekkel is igazolom. :)

back to Szeged

Most indulok vissza. Remek hangulatban. Ahogy mondtam: már 4 napja visszajött, és semmi életjel. No. Erre ráb*sztunk...

ma és holnapután

15-6
15-7

Ennyire kaptam ki ma reggel squash-ban. Igazából az, hogy Bazsó jól szervál, én meg (valljuk be őszintén) körülbelül egy Parkinson-kóros csimpánz szintjén, az egyelőre el is dönti a meccseket. De jön még kutyára... egy másik kutya.

Holnapután már itthon lesz, aki az elmúlt egy hétben folyamatosan mozgásban tartotta a gondolataimat. Igaz az elmúlt 1-2 napban valamennyire lefoglalták az agyam más dolgok, de még mindig eszembe jut néha-néha, hogy vajon mi lehet vele, jól érzi-e magát, és nem utolsósorban, hogy vajon mihez kezd, ha itthon lesz. Nos erre most van egy jó tippem: semmihez. Szerintem letisztázta magában, hogy én csak egy viszonyítási alap voltam. És talán még csak keresni sem fog. Sajnálom, ha nekem lesz igazam. Szomorú is leszek, mert talán megvolt bennünk valami, amit már rég nem éreztem senkivel, mikor beszélgettünk, mikor együtt voltunk, és az ember nem szívesen veszi tudomásul, hogy a másik ezt nem érzi. Én most erre tippelek. Szívesen megismerném még közelebbről.

Node tudjátok: elől megy a kardhal, középen a naphal, a remény hal meg utoljára...

Éppen ezért nem is baj, hogy holnap elutazok 5 napra, és csak vasárnap jövök vissza. Persze hiányzik, és szívesen látnám már, de nem akarok semmit sem, míg ő el nem dönti, hogy mit szeretne. Ez olyan biztos, hogy hótziher. Konkrét jelzést akarok. Addig meg haladunk, haladunk...

Mivel ott, ahol leszek, nem sok internetkapcsolat van, ezért valószínűleg vasárnapig el leszek vágva a virtuális külvilágtól, és 5 napig igazi életem lesz... :D Addig is hajrá, olvassatok sokat! :)

no comment

de abszolúte no... a robbanékony vékonyf*sás jött rám a röhögéstől

vágy

Two hearts fading, like a flower.
And all this waiting, for the power.
For some answer, to this fire.
Sinking slowly. The water's higher.
Desire

With no secrets. No obsession.
This time I'm speeding with no direction.
Without a reason. What is this fire?
Burning slowly. My one and only.
Desire

You know me. You know my way in.
You just can't show me, but God I'm praying,
That you'll find me, and that you'll see me,
You're running and never tire.
Desire

Festés - 1.forduló

No, mivel mégiscsak azért tudtuk lealkudni az albi árát, mert megígértük, hogy kifestünk, így épp itt volt az ideje, hogy kvázi gyakorlatba ültessük át a fejünkben már hófehér falak képét. Magyarul, ma festettünk. Élő tudósítást utánozva az események így követték egymást:

Tegnap - 20:32

Vége a napnak, és mivel a napozás+klóros víz=hullafáradtság, nem csoda, hogy majdnem ruhástul ágynak zuhanok. Mivel azonban feltett szándékom, hogy a női tőrcsapatot élőben nézem (hajnal 3-kor), így két lehetőséget látok magam előtt. Az első, hogy k*rva sürgősen ágynak esek, mely esetben eszméletlenül magas annak a lehetősége, hogy 3-kor, mikor az óra csörög, arra a következtetésre jutok, hogy keljen fel, akinek 6 anyja van. Marad tehát a második lehetőség: energiaital nincs: nagy mínusz. Van viszont két liter kóla. Ezt döntöm magamba.

Ma hajnal - 1:00

A terv beválni látszott - eddig. Itt már a kóla sem segít. A szemem olyan vörös, mint a bagzó nyúlé. Muszáj aludnom. Az órámat beállítom 3:30-ra, nyerek egy fél órát, addig úgyse történik semmi.

Ma - 3:31

Rettentő nagy nehézségek árán sikerül az egyik szememet annyira kinyitni, hogy legalább meg tudom különböztetni a német vívót a magyartól. Mivel egyelőre ez megfelel, nem erőlködök tovább.

6:11

Nem tudom mi történt, mert az az egy árva szemem nem sokáig bírta nyitva, és lecsukódott. Mivel az amerikaiak ellen vívunk, feltételezem, hogy továbbjutottunk. Itt viszont csúnyán vesztésre állunk. Így már nem érdekel, úgyhogy visszaalszom.

10:28

Siker. Legalábbis vízilabdában. De az is necces, vékonka. A béna tőrözők kikaptak. Egyszerűen felháborító, hogy mikre NEM vagyunk képesek ezen az olimpián. Annyira felháborító, hogy nem is nézek tovább semmitse, hanem irány a festékbolt diszperzitért.

13:00

Ez a festékboltos faszi tuti hülyének nézett. "Jólvan, hülye egyetemista fest", tisztára így nézett rám, mikor megkérdeztem, milyen kiszerelésben lehet diszperzitet kapni. Próbált lenézően jópofa lenni "100 tonna, 200 tonna" - mondta. De ő nem ismerte a mai napom előtörténetét, én viszont végigéltem, és a pillantásomba az egészet belesűrítettem. Ekkor már értette a szitut, és kérdezte milyen minőségűt akarok. Mivel már említettem, hogy a festés pusztán gazdasági vállalkozás, ezért mivel feltételeztem, hogy a minőség egyenes arányban áll az árral, azt mondtam: a legrosszabbat. Most rajta volt a sor, hogy úgy nézzen. Végül 15 litert vettem. És hazáig cipeltem. Gabi is segített. Félúton persze megálltunk sörözni. Délben. Mert ha már festőként próbálunk viselkedni, akkor csináljuk rendesen, és dolgozzunk bebaszva. :)

Most

Amit mi leműveltünk, az nem egyszerű. 2 ecset, két henger, 15 liter festék, két agyalágyult spicces egyetemista. Adjátok össze. De legalább kész lett a konyha, a wc, a fürdőszoba. Persze, hogy egymást is kifestettük. Persze az összes munkásos beszólást és szituációt eljátszottuk ("pofán b*szlak, figyeljé' má', hogy kenem a maltert..." :) ), azért mégiscsak. Nyakig festékesen 5kor sikerült mindkettőnknek a tus alá kerülnie (persze nem egyszerre... no.). Gabi most alszik. Engem pedig ZA hívott, hogy mehetnék medencés salsa partyba 3 nővel, el vagyok hívva. VAGY, mehetek velük, a srácokkal a sörfesztre inni. Egyértelmű, hogy melyiket választottam. Este hideg van már a medencében. A sör viszont megmelegít. :)

pfuj

Ekkora szar olimpiát (magyar szempontból nézve) még nem láttam. Cseh Laci, Mincza Ildikó és Mohamed Aida kivételével az összesnek csak annyit tudnék üvölteni, mint annak idején nekem az edzőm, ha nagyon szar teljesítményt nyújtottam a pályán: GYERE LE! Nagyon elhúzott mellettünk az élsport, mi már nem vagyunk részesei...

Más: tegnap strandon voltam, régi jó ismerőssel. :) Mennyire más strandolás lett volna ez még néhány hónappal, fél évvel ezelőtt (részemről). :) (nem az időjárás miatt... :D) Így tegnap maradt aszundi, azúszás, alángos, asör. Kár, vagy nem kár, ezt nem tudom, de másképp is alakulhatott volna annak idején, nem rajtam múlt. Ennyin azért elgondolkodtam tegnap szundi közben. De amit megismertem az illetőből azóta, valahogy azt súgja: nem kár. Ettől függetlenül rohadt jól esett a pihenés meg az úszás a "nagy squash hadművelet" után :)

2 dolog (mégiscsak inkább 3)

Utálom Montenegrót. És nem csak az olimpiai vízilabdaeredmény miatt.

Viszont nagyon megszerettem a squash-t, szintén nem az olimpia miatt (nem is olimpiai sportág). Ma voltam reggel, és jó helyen van az a bérlet nálam, lássuk be, mert azt hiszem ki fogom használni. :) MMmmmmmozzzzggááááás! Pont jó lesz figyelemelterelésnek.

Jah, mégvalami. Akit tényleg érdekel a, hogy a sport hogyan is működik a háttérben, értsd: dopping, annak itt van egy helyes kis cikk, ami a legnagyobb doppingbotrányt robbantja ki, mióta sport létezik, szerintem. 26 olimpiai aranyéremről van szó... Persze nem csak mostaniakról, régiekről is. És ez a durva.

Ehun, e!
Olvassátok!

amikor kezd összeállni a kép...

... akkor kap az ember fia egy nagy energialöketet, és egy kicsit motiváltabb lesz. És a világ így kerek, így van kitalálva, és jól működik. Akkor is, ha éppen szarul érzi magát az emberke. Annál jobban esik majd, ha meglátja a fényt az alagút végén. És így a fontosabb döntéseket is könnyebb meghozni. Annyira kevés az ilyen fényes pillanat mostanában, hogy mindenképpen ki akartam emelni, leírni.

1 nő, 1 nagy kérdés

Az elmúlt néhány napban még jobb volt a helyzet valamicskével, mert akkor még csak naponta változott a hangulatom azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán akarom-e valaha is látni. Mai naptól már minden órában változik. Egy dolog viszont nem: az, hogy folyton a fejemben jár. Nem lesz ennek jó vége, úgyhogy abba kell hagynom, és a munkára koncentrálni. De ahogy ismerem magam, addig, amíg dűlőre nem jutok magammal, addig úgysem tudok másra koncentrálni. Úgyhogy sürgősen ki kell találnom valamit.

Juno

Tegnap láttam a filmet, és... Nos van véleményem, de még rágódom rajta, hogy hogyan kéne kifejteni, hogy objektív legyen. Addig is egy jó tanács: 24 év fölött, vagy már egy gyerekkel rendelkező emberek nézzék meg, a többiek a közelébe se menjenek, mert ez ám nem így van, ahogy a filmben. Persze én sem tudom, hogy hogyan megy, de abban biztos vagyok, hogy nem úgy, ahogyan a filmben van. Ez tuti.

"kultúrális népnevelés" rovat :)

Az Amorf Ördögökben azt szeretem, hogy hangulatokat képes elkapni, hihetetlenül jól. Ez a darabocska is igazán jól sikerült, érdemes elmerengeni, mondom, már csak a hangulat miatt is.

Remegve várok, egy utcasarkon állok,
hiába keresem, nem látom őt,
őt, csak őt, csak őt keresem én,
mikor jön már végre énfelém!

A városban élek, egyedül vagyok,
járom az utcákat, rá gondolok,
ő, csak ő, csak rá gondolok én,
hogy szólítom majd a nevén!

Egy kocsmában vagyok, a pupilláim nagyok,
meresztem a szemem, nem látom őt,
őt, csak őt, csak őt kívánom én,
hogy, fogom majd átölelni én!

Szombat van este, a parton bolyongok,
lámpák, fényében utána kutatok,
őt, csak őt, csak őt imádom én,
mikor lesz már végre az enyém!

A hídon merengek, alattam a folyó,
egy férfi lép mellém, de nem hozzám való!
Fúj a szél, hajamra hull a hó,
szerelemben élni volna jó!

néha nekem is sikerül...

Ezt egy másik blogba írtam kommentnek. De mindenkivel megosztom, mert eddig még sosem tudtam így összeszedni. :)

Ritmus nélkül nincs JÓ kapcsolat. Kapcsolat bármiből lehet. Boldog, felszabadult kapcsolat már nem. Ugyanarra az ütemre léptek. Nem egyformán persze, mert az unalmas. Tényleg, mint egy páros tánc: a férfinak és a nőnek is megvannak a saját lépései, néhol elengedik egymás kezét, néhol szorosan összesimulnak, néha mindkettő ugyanabba az irányba néz, máskor különbözőbe, sokszor egymás szemébe. De ugyanarra a ritmusra táncolnak, nem tévesztve szem elől a másikat, odafigyelve rá. És a két különböző mozdulatsorból valami egész, szemet gyönyörködtető harmónia keletkezik.

felnőtté válni

Utóbbi idők egyik legjobb zenéje, klipje. Nagyon hippi, de attól még jó. Elejétől végéig, figyelmesen! Imhol:

mélyenszántóan megható

Asszem mindenki ismeri Pákó, Havas Henrik, meg a csokif*sz történetét. Aki nem, az guglizza, vagy jútúbozza meg. Egyik fórumon a következő hozzászólást találtam, és nem a Havasos sztori miatt érdekes ez, az csak a hátteret szolgáltatta. :D

Ma délelőtt a templomban, ahová mellesleg anyám és nagyanyám irányába történő képmutatásból járok, kinéztem az ablakon, és megláttam egy macskát, és abban a miseborgőzös pillanatban elkezdtem irigyelni. Persze akkor még mit sem tudtam erről a posztról, de azt gondoltam, hogy milyen jó is a macskáknak. Nem kell törődniük a sok szarsággal, nem találnak ki maguknak vallásokat meg szabályokat, csak élnek az ösztöneik szerint. Persze biztos nekik is nehéz lehet, de ennyivel mégis könnyebb. Mindenesetre a kijövetelkori kézfogásnál ezt nem említettem meg a papnak.
Valószínűleg nem is jutott volna egyhamar eszembe, de most megnéztem ezt a kis videót, meg persze a hozzászólásokat. Kiderül, Pákó egy primitív ostoba bunkó aki a szereplésért bármire képes, Havas pedig képmutatóan játsza a sértődöttet mikor ő sem jobb, csak elegánsabb stílusba csomagolva nyomja ugyanazt. (A macskák simán köphetnek erre is, természetesen.) De hát mi sem tudunk semmit csinálni, megnézzük, elmondjuk a meglehetősen csípős véleményünket, ám végeredményben tehetetlenek vagyunk, mert ez megy az összes kereskedelmi adón, sőt nem csak ott. Nyilván a maga részéről mindenki eldöntheti, hogy nem néz többet tv-t vagy ilyet, de amellett hogy elég kevés ilyen van, a többiek attól még nézik, ezt hallani a suliban a munkahelyen, az oviban, az utcán, és a közeli jóbarátok kivételével nem lehet odamenni hozzájuk és rámutatni a dolog abszurd voltára, hogy gondoljon már bele, mit néz, min röhög, mert hülyének néznek. És még kérdőre is vonnának, hogy 'mit törődsz vele, ne vedd már ilyen komolyan!' És tényleg nem lenne ilyen műsoron, ha nem lenne rá igény. Mindenki nyíltan utálja Pákót meg Anettkát, a villalakókat meg a tökömtudjakit, de attól még baromira érdekli, hogy mi lesz velük a következő adásban. Fel sem tűnik, hogy ez esetleg olyasmiről vona el a figyelmét, ami nagyobb mértékben befolyásolhatja a jövőjét, mint az, hogy Győzike hol nyaral legközelebb. A legtöbb ember nem érzi ezt problémának mert észre sem veszi, pedig az. Nem is akármekkora. És mit lehet tenni? Semmit. Legyünk macskák, legközelebb.

az "én megmondtam"-faktor

Mostmár inkább semmit se fogok megmondani. Mert úgyis igazam lesz. Mennyivel könnyebb lenne, ha nem lógna ki néhány radarom érzékenysége a normális tartományból. Mennyivel egyszerűbb lenne egyszerű kis buta fiúnak lenni. (de rohadt mocskos egoista vagyok, na erről sürgősen le kéne szoknom viszont, mellesleg...)

Méghogy egy hét alatt nem lehet eljutni odáig, hogy valaki hiányozzon. Meg ennyi idő alatt még nem lehet olyat érezni, mint amit én éreztem? Miért, én milyet éreztem? Szívesen megkérdeztem volna tőle, ezek szerint ő jobban tudta mint én. Mert én nem tudtam, próbáltam rájönni, ennek érdekében pedig sok időt vele tölteni. És kezdett valami kialakulni. Az, hogy jól érzem magam vele. Ő pedig vagy a kezdetektől csak tesztalanynak tekintett, vagy ő maga volt az, aki belelátott olyan érzelmeket részemről a dologba, amikhez azért tényleg idő kell. Szimpatikus volt? Igen. Élveztem a társaságát? Igen. Szerettem volna közös programokat? Igen. Ennyi. Úgy látszik ez is sok volt. Igen, elkezdtem kötődni. No de elég baj lett volna, ha a tapasztaltak alapján nem kötődök semennyire egy hét után.

Eredmény: végleg elvesztettem a bizalmam bárkivel szemben. Nem szabad bíznom egy kicsit sem, mert még az én megérzéseim is megcsalhatnak. És egy ilyen pofára zuttyból nekem nagyon sokáig tart kimászni.

Hááá! Jut eszembe. Mégiscsak jól ítélem meg elsőre az embereket, bár néha nem tudatos alapon. Nem hiába kértem Andrist Kőrös-Toroki Napokon legalább 3x az este folyamán, hogy ne engedjen a közelébe, valamilyen indokkal tartson vissza, mert nem lesz jó vége...

Mennyivel lennék boldogabb most, ha kitörölhetném az elmúlt hetet? Ezt nem fogom megtudni. Mindenesetre a szekér halad, a kutyák ugatnak, és a kacsák előtt még mindig van víz. Majd valahogy helyreáll a feje tetején-helyzet, bár ez igen kínos fejreállás volt, meg kell vallani, mert én tényleg el tudtam volna képzelni a dolgot... Egész jó páros lehettünk volna. Kár, hogy csak szerintem.

Rom Antal (a kicsi)

Randi a Tekkóban... Zseniális. :) 7-től. Majd beszámolok (eeegy, kettőőő, hááááááá-rom :P) Állítólag móka és kacagás lesz, szerintem viszont csak a 10 kilós macskaalmot kell hazacipelnem. :)

Persze ne legyen igazam, de ha így van, akkor jobban bepörgök, mint a búgócsiga. Érthető okokból.

beszámolós stílus

Pont azon a hétvégén kell mindenkinek bemondani az unalmast, amikor épp fergeteg bulihoz támad kedvem. Ma mehettem volna a szombeat-re, de a szóba jöhető emberkék közül az utolsó is hazament ma délután. Azért ne féltsen senki! Tegnap ugyanis a szokásos Jimmy-s esték egyike volt G-vel. Részeg éneklés, rézseg sms (má' megint fő a fejem, igen...), és ha a JATÉban lett volna vmi értelmes, akkor tuti, hogy oda is eljutunk. :) De nem így történt, így a mai napot eddig másnaposság űző gitározással töltöttem, annyira, hogy sikerült néhány új számot begyakorolni.

(hát ezt is megpróbáltam. nem megy. úgyhogy a beszámolós sítlus ismét száműzve, a bölcsész gondolatfolyam ismét elővéve)

Nos, ismételten kiderült számomra, hogy nem szeretem a leszabályozottságot. Ha én úgy érzem, akkor úgy is cselekszek. Viszont mostanában ebben is alkalmazkodnom kell, mivel úgy érzem (első blikkre) életem talán egyik legfontosabb személyével ismerkedtem meg.
Emellett viszont egy-két dolog zavar, ami miatt csak 90%-ig tudom önmagam adni. Én már csak ilyen vagyok, a tiszta helyzeteket szeretem. És ez az egy-két most sok-sok apró gondolati konfliktust eredményez bennem, az egyébként közismert mérföld magas önbizalmam mintha nem önmaga lenne. Örül-e neki, ha felhívom? (eddig úgy érzem, igen, remélem így is van) Örül-e neki, ha találkozni akarok vele? (biztos örül, csak ő ritkábban képzeli el a dolgot, mint én)

Azt hiszem megtaláltam ennek az érzésnek a forrását. Valószínüleg ugyanúgy mint én voltam, ő is a közeli pofáraesések miatt ultrabrutál-óvatos. És benne is kettősséget érzek. Szerintem ő sem adja ki magát, talán még annyira sem, mint én. Én már túl vagyok egy ponton az életemben, a szerelem (az igazi, az Érzés) már nagyon-nagyon rég nem játékos nálam, és ezért úgy megyek bele minden új kapcsolatba, hogy azt hiszem nem veszíthetek semmit. Ezért bár én is rohadt óvatos vagyok, nálam ez nem abban nyilvánul meg, hogy páncélt erőltetek magamra és arról aztán pattoghatnak lefelé, hanem úgy, hogy mint az aknaszedők, megyek előre lassan, de biztosan, és az első gyanús jelre hátralépek, nehogy aknára tapossak.

Viszont (és ez a legnagyobb haladásom), nagyon szeretnék szerelmes lenni. És nem bárkibe, nem akárkibe. De az nem fog menni, ha nem érzem, hogy én vagyok az első. Hogy nem csak én teperek.

Persze mindez csak egy másnapos délelőtt gondolatmenete, bölcsész agymenés. A türelem még mindig az én oldalamon áll, ha úgy érzem van miért. És ebben az esetben azt hiszem annyira van valamiért türelmesnek lenni, mint még eddig soha. :) Úgyhogy majd meglássuk... Ezt mondta a vak is...

re 1.0

Visszatérek, mert van min agyalni mostanában. De nem most, hanem majd délután. Ha még maradt valaki, aki olvas.

döntések és hangulatok

Ha döntéshelyzetbe kerültök az életben (és itt nem a "zsömlét vegyek, vagy kiflit?" dolgokra gondolok), és a saját sorsotok múlik rajta, és ráadásul életetek rosszabbik szakaszában vagytok épp (magány, szomorúság, elveszettség, kilátástalanság), akkor hogyan biztosítjátok azt, hogy a döntést, amit hoznotok kell, később ne kelljen megbánni? Hogyan lehet egy ilyen élethelyzetben jó döntést hozni? Hogy lehet ezeket a befolyásoló tényezőket kizárni?

mik nem jutnak az észbe?

Azon gondolkodtam el minap, hogy ha az ember fia épp mondjuk egy csöppecskét meg van fázva, egyedül bandukol hazafelé, mielőtt az ajtóhoz érne, a sarkon eltüsszenti magát, nincs nála zsebkendő, és mondjuk úgy, tartalmas prüszkölés hagyta el az orrát, ami folyik, csöpög, lóg, és mikor az ajtajához ér, minden vágya, hogy minél gyorsabban valamibe megtörölközzön, nos ha ebben az esetben mondjuk az a lány a lépcsőházból, akivel már régóta szemezel, mosolyogtok bőszen egymásra, pont akkor ott van az ajtó közelében, és mosolyogna bőszen, vagy épp pont most akart megszólítani, meghívni egy kávéra, nos olyankor mi van? :)

vegyétek, és fogyasszátok egészséggel:)

Big Buck Bunny from Blender Foundation on Vimeo.

valóra váltás

Évek óta tervezem egy forgatókönyv megírását. Most elhatároztam, hogy itt a nyár, egyedül vagyok, nem lesz semmi, ami elvonja a figyelmem, ezért elvonulok, és valóra váltom az elképzelésem: megírom. Kívánjatok kéz- és lábtörést.

aki hülye, haljon meg?

A hét kettő darab legaktuálisabb, legköltőibb kérdése:

1. Miért van úgy összerakva az ember (legfőképp: én), hogy ha találsz valakit, aki szinte tökéletesnek tűnik, hozzád illik, akkor pont ezt a valakit nem tudod szeretni szerelemmel???

2. Az első kérdésből adódik a következő: mi a fasz baj van velem??? Harry Potter rajongók figyelmébe: egy teáskanál érzelmi színvonalán állok.

bódottá :)

Ha valaki megfelelően alátámasztott érvekkel el tudja magyarázni, hogy miért van az, hogy ha boldog az ember, akkor nem megy az írás, csak érzelmi válságban, annak fizetek mittoménhány sört.

Életemet ismerők tudják, mi az oka a nagy boldogságnak. :)

Akik még nem: több, mint 3 hete találtunk egymásra egy lánnyal, akivel hihetetlenül jól érezzük magunkat együtt, és hihetetlenül jó összhangban működünk. Magyarul: ő a Barátnőm.

Ezért nem nagyon született már 3 hete bejegyzés. A blogírásra fordított időt lefoglalta magának a Nő. :) No persze ez így nem igaz, én adtam oda neki magamtól. De nemsokára visszafoglalok egy kicsit belőle, mert hiányzik az írás.

Apropó írás. Nem mondanám hogy korszakalkotó mértékű, de marketing szempontból mindenképp jelentős ötletem támadt néhány éve, és most végre valahára eljutottam a megvalósításig (legalábbis elkezdtem az anyaggyűjtést, a brainstormingot más emberekkel, és ha összegyűlt, akkor irány írni!).

Vigyázat! Apa, kezdőőőődiiik... :)

cihológiai elemzés :)

Ezen a címen (http://www.psychogalaxy.hu) egy országos pszichológiai mentális állapot-összefoglaló teszt folyik. Sok kis résztesztet kell kitölteni (érdekeseket), és ki is értékelik neked. Néhány teszt kitöltése után rólam ezt írták:

Ambivertált típusnak mutatnak a tesztek, ami igen pozitív eredmény. Azt jelenti, hogy nem keresed mindenáron az újszerűséget, de ha egy számodra érdekes lehetőség kipróbálása merül fel, örömmel és lelkesen veted bele magad. Szívesen jársz társaságba, de inkább csak a számodra fontos emberekkel keresed az együttlét lehetőségét és csak ennek a néhány embernek nyílsz meg igazán. Olykor a társasági élet helyett inkább a csendes elmélyülést választod, amire legalább akkora szükséged van, mint a baráti összejövetelekre. Nem vágysz a vezetői posztra, inkább koordinátor vagy, aki segíti a problémák megoldását. Képes vagy arra is, hogy beleszólj az eseményekbe és időnként átvedd az irányító szerepet.

Igen pozitív eredmény, hogy alapvetően elfogadó és segítőkész ember vagy. Képes vagy arra is, hogy a versenyszellem magával ragadjon és saját érdekeidet helyezd előtérbe. Szívesen működsz együtt másokkal, a konfliktusokat igyekszel elkerülni, de csak bizonyos határig (amíg a csapat érdeke a tiédnek is megfelel). Józan gondolkodásodat és érzelmeidet törekszel egyensúlyban tartani döntéseidben. Nem bízol meg maradéktalanul mindenkiben, és a megfelelő mértékben vagy óvatos másokkal szemben. Ha az illető már kiérdemelte bizalmadat, akkor viszont képes vagy erős, ragaszkodó kapcsolatot kialakítani.

A teszt szerint a spontaneitás embere vagy. Kevésbé tartod fontosnak a szabályokat, a módszerességet, a rendszerességet. A kihívások vagy kényszerek hatására képes vagy alkalmazkodásra is, de nem ez az erősséged. A hosszabb távú elköteleződéseket és vállalásokat nehezen viseled, akár a munkahely, akár a család vonatkozásában. Figyelmedet egyszerre több dolog között is meg tudod osztani, bár így felületesebben tudsz velük foglalkozni, mintha csak egyre összpontosítanál.

Többnyire jól kezeled a stresszt és környezeted számára is kiegyensúlyozott ember benyomását kelted. Teljesítményedre ritkán van hatással lelkiállapotod, talán csak extrém stresszhelyzetben vagy ha hirtelen erős, negatív érzelmeket élsz át. Nyugodtságod és stabilitásod azonban az ilyen helyzetekből is gyorsan visszabillent egyensúlyi helyzetedbe.

Sok dolog iránt érdeklődsz, ugyanakkor vannak az élet olyan területei, amelyektől elzárkózol. Gondolkozz rajta: melyek ezek? Egyes embertípusok és ingerek felé nyitottan fordulsz, más szituációkat elkerülsz, vagy közömbös vagy irántuk. Milyen pozitív dolgokat hagysz ki ezzel az életedből? Hosszan és kitartóan tudsz koncentrálni tevékenységekre, el tudsz mélyülni benne, addig míg kíváncsiságod újra fel nem támad új, más dolgok iránt.

felnőttség

A közvéleménykutatőással kapcsolatban: a szokásos kérés. Akár névtelenül is, írjátok meg, hogy mitől lesz valaki szerintetek érzelmileg felnőtt (aki azt írta, hogy ő már az, annak kötelező...:) ).

régi csibészek

Újabb felfedezés részemről a csúszdán, amit egyesek életnek hínak. (érzitek ezt a felsőbbrendű - cinikus - bölcsész elhatárolódást? :):):) ) Éspedig:

Nem szabad a régi ismerősöket, barátokat, szerelmeket elhanyagolni. És sosem késő bepótolni, ha elmulasztottad.

Esküszöm többet már nem bölcselkedek (ma...).

Lányok, Nők és Én - 18. rész

Eddigi létem cca. 25 évének egyik legfájóbb emléke ahhoz kötődik, mikor megcsaltak (vagyis tudja a fene, hogy van ez... lehet, hogy nem is csaltak meg. Ma már nem vagyok olyan szigorú. Voltam sajnos a másik oldalon...), de nem maga a tény. Azt már régesrég megbocsátottam. Azt viszont nem bocsátottam meg magamnak, hogy akkor hogyan reagáltam erre az egészre. A balf*sz-érzékenységi mutató erősen kilengett... Következzen az egyetlen sztori (vigyázat, hosszú lesz), amit a mai napig nem tudtam megfelelően feldolgozni. Persze folyamatosan próbálom, de lassan, nagyon lassan megy a dolog. Ez a sztori a saját magam által, saját magam részére kreált terápiám része. És egy kicsit a felnőtté válásé...

19 éves koromra éppen túl voltam az első "nagykorú" szerelmen. Akkor még erősebben élt bennem a romantika, mint manapság. Ez természetesen mindenféle giccses, és esetenként nyálas megnyilvánulásra késztetett, de úgy érzem, ezen is túl kellett esnem, hogy azzá a nagyszerű, bizalmatlan taplóvá érjek, aki épp vagyok. Szóval volt gyönyörű kilenc hónapom, gyertyafényes vacsorák, versek írása, dugás a háztetőn holdfényben. Ha az ember kilép egy kapcsolatból, akkor a következőnek legalább egy jellemzőjében az előző kapcsolatával tökéletesen ellentétesnek kell lennie. Ez lehet tudatos, vagy tudat alatti is. Nálam sem volt ez másképp, természetesen. Nem egészen tudatosan egy olyan lányt választottam, aki hihetetlen nagy hatással lett az életemre, a felfogásomra. Romantikus volt a viszonyunk, de úgy éreztem, hogy egészen más, már-már felnőtt módon.

Úgy látszik a gólyabálok fontos szerepet játszanak az életemben, hol pozitívat, hol pedig negatívat. Második szegedi gólyabálom előtt fogadott húgom közölte, hogy jön a legjobb barátnője (Debrecenből), és csatlakozik hozzánk. Öltönyben, legszebb mosollyal, csábító illattal léptem be fogadott húgom lakásába, ahol az előtérben az ominózus barátnő vasalt éppen. Utólag belemagyarázva, már a bemutatkozásnál lehetett valami elektromosság kettőnk közt, bár akkor nem láttam többet benne, mint egy csinos, értelmes szemű orvostanhallgatót. Bár valószínűleg ennél ő többet láthatott a szememben, mert az első öt mondatba természetesen belefűzte, hogy van pasija. Később ez az információ azonban lényegtelennek bizonyult...

felnőtté válás

Az igazi, érzelmi felnőtté válás egyik legfontosabb mozzanata: a hibákkal, a negatív dolgokkal való szembenézés, azok hangos kimondása, elfogadása.

/nem saját. Dr. Csernus.../

Lányok, Nők és Én - 17. rész

Két hétig nem beszéltünk, én kerültem őt, ő nem keresett engem. Aztán ő lépett elsőnek: „nem kéne beszélnünk?” De. Kéne. Két üveg bor után elmondtam neki mindent. Ő akkor is titokzatos maradt, bár számomra egyértelműen lejött, hogy nem vagyok közömbös a számára, immáron nem csak barátként. Azt az egy dolgot becsülöm benne, hogy azon az éjszakán, miután hazakísértem, és még elromantikáztunk a játszótéren, csakis rajta múlt, hogy ne csak egy kellemes berúgós este legyen. És nem is lett más. Pedig elmondta, hogy miért volt ez az egész. A 16 éves kis pöcs megcsalta, azzal az indokkal, hogy „ki kellett próbálnia”. Mikor „barátom” ezek után kijeletette, hogy még mindig tiszteli és szereti, és hogy szerinte ő erősebb személyiség, mint én, nos, én ott végeztem vele. Egy évig nem beszéltünk.

Aki azt hiszi, hogy most már tényleg vége a sztorinak, annak gyorsított verzióban a befejezés. Tehát egy évig nem beszéltünk, majd egy idő után ismét találkoztunk, ismét ugyanott, ahol legutóbb, megint ittunk, most nem vallottam neki semmit. Viszont nagyon kellemes estét töltöttünk el egymás társaságában. Egyetlen párbeszédet emelnék csak ki az estéből:

ÉN: Képzeld, memoárt írok. Régi lányokról, olyanokról, akikhez a múltban közöm volt, akik tetszettek, akikkel jártam, és akiknek elég érdekes a sztorija, hogy leírjam.

Ő: És hol tartasz?

ÉN: Nálad.

Ő: És én múlt időnek számítok…? (kacér pillantás, bár lehet, csak az esti fény meg a lófasz)

Hívjatok naivnak vagy hülyének, de ezek után egy picit úgy éreztem, hogy van keresnivalóm, mivel közben már szakított az előző pasijával, sőt, volt még egy azóta, aminek szintén vége lett. Szóval mindezek után újra felvettem vele a kapcsolatot, SMS-eztünk ,és leszerveztünk egy randit (filmnézés késő este, én főzők, ez barátok közt is randinak számít, ha élhetek ebben az esetben ilyen képzavarral). Ő is belement a dologba. Sőt. Éreztem rajta, hogy izgatja is a dolog. Aztán hirtelen, minden további nélkül lemondta, majd a pótlást is. Majd annak a pótlását is. Amikor pedig kérdezgettem, hogy mi van, rámförmedt, hogy mit akarok én ilyen hirtelen részt venni az életében. Ő erre nincs felkészülve. Majd két nap múlva találkoztunk, ő is azt a játékot játszotta egy sráccal, mint én a bálon azzal a bizonyos lánnyal. Jöttömre úgy ugrottak szét, mintha két vadidegen gabalyodott véletlenül egymásba. Ők azóta is együtt vannak, én azóta sem beszélek vele. Megintcsak nem szeretnék ítélkezni, részrehajlásból kifolyólag. A zsűrire bíznám a döntést. Kit juttat tovább?

Lányok, Nők és Én - 16. rész

Ezek után következett egy nagy, összegyetemi gólyabál. Elég whisky-kólát döntöttem magamba (és tette ezt kedves partnerem is azon az estén) ahhoz, hogy a tettek mezejére lépjek. Neki ugyan megvolt még a tini fiúcskája, nekem pedig szintén nem volt makulátlan az érzelmi életem (éljen mindennemű eufemizmus), de ez cseppet sem zavart minket aznap este, annyira nem, hogy már egészen korán ölelgettük a másikat, és ujjheggyel simogattuk egymás arcát. Minden annyira simán ment, hogy az már szívszorító, mígnem kimentem az udvarra egy cigarettára szívem hölgyének legjobb barátnőjével, aki értésemre adta, hogy ő, mint legjobb barátnő aztán már biztosan tudja, hogy velem tuti nem lesz semmi, csak barátként tekintenek rám itt ma este is.

Ó… Egy igen fontos részletet kifelejtettem. A bál előtt (a fent említett csaj véleménye szerinti „barátommal”) találkoztunk a lakásán, és onnan indultunk közösen. Mondják, hogy az Alzheimer-kór már egészen fiatalon elkezdődhet, és lehet is benne valami, ugyanis valami fatális véletlen folytán az ő lakásában felejtettem az én saját lakáskulcsomat, amit persze (ó én buta!), csak a bálban vettem észre: ennek eredményeképp mindenképpen együtt kellett hazamennünk bálozás után.

Szóval a legjobb barátnő által finoman a fülembe csepegtetett információkkal felvértezve megpróbáltam kezelni a helyzetet, azaz a lehető legrövidebb idő alatt a legtöbbet inni, majd megkeresni a legrészegebb lányt a bálban, és felszedni (említettem ugye az érzelmi konfliktuskezelő taktikámat…). A küldetés 100%-os sikerrel végrehajtatott. Bónuszpont járt azért, mert egy olyan ismerőst, egy korábbi kolleginát sikerült felszednem, akit csak az az ismerősöm nem akart megdugni, aki nem ismerte. No, de minden jónak vége szakad egyszer. Amint két iszonyú romantikus (irónia: nem egy női név…) fenékmarkolászás, és „ki tudja mélyebben a másik szájába dugni a nyelvét” elnevezésű játék között felpillantottam, ott ált a két kis cukorfalat lányka (szívem „csakbarátság” hölgye, és a már említett legjobb barátnő). Vagy a keresztbe tett kéz, vagy a tűéles, szúró pillantás volt, amiből rájöttem, hogy nem helyeslik a helyzetet és haza kéne már menni. Hát legyen. Valahogy leráztam részegségem alkalmi gyümölcsét (azt hiszem egyszerűen valaki más ölébe helyeztem át). Egész úton hazafelé semmit sem szóltam. Mikor hazaértünk „barátom” leültetett, és úgy mellékesen megkérdezte, hogy konkrétan miért hagytam nála a kulcsom? Én nem feleltem, pedig nagyon szerettem volna elmondani neki mindent, de túlságosan részeg és frusztrált voltam ahhoz, hogy belekezdjek. Hazamentem. Azt hittem itt ér véget a dolog, de a java még csak most kezdődött.

Lányok, Nők és Én - 15. rész

Egy kicsit mélyebbre ásva az említett ősanya személyiségében, egy naiv, nyalókát szopogató, copfos kislányt találtam, aki annyira szeretett volna már felnőtt lenni, hogy egy idő után elhitte magáról, hogy az, és ennek megfelelően próbált meg viselkedni. Akkor még nem tűnt úgy, hogy ő is abba a csoportba tartozik, akik már-már kórosan próbálják bizonyítani a világnak, hogy mekkora egyéniségek, és szinte betegesen vágynak arra, hogy felismerjék, elismerjék őket. Akkor még csak egy elemi ösztönökre ható lány volt (legalábbis az én szememben), aki legalább azzal megpróbál kortársai fölé emelkedni, hogy megpróbál felelős döntéseket hozni. Egyet sikerült is neki. Később.

Az első intő jel: 16 éves pasija volt, mikor ő már a 20.-at taposta. És váltig állította, hogy egy olyan (és ide rengeteg, valószínűleg idősebb nőktől eltanult kifejezést használt, amikkel egy férfit csak dicsőíteni lehet) pasira talált benne, aki minden vágyát kielégíti. Gondoltam, ha türelmesen várok, előbb-utóbb úgyis szakítanak. Igazam is lett. Jóval később, mint szerettem volna.

Második intő jel: nagyon hitt a fiú-lány barátságban, és engem tartott az egyik legjobb barátjának. Én nem így voltam vele, de gondoltam, ha türelmesen várok, ez a probléma magától megoldódik, és rájön, hogy nincs barátság. Ebben is igazam lett. Jóval később, mint szerettem volna.

itt lakom, látod, ez az a ház

Lányok, Nők és Én - 14. rész

Kisiskolás koromban cserkész voltam. Akkor azt hittem, hogy ez hatalmas hatással lesz majd a későbbi életemre, igazi harmóniában élek majd az erdőben a medvékkel és a nyulakkal. Nem így történt. Két dolog maradt meg bennem a cserkészléttel kapcsolatban. Az egyik egy igazi nomád tábor a Mecsekben, ami önmaga megérne egy regényt, a másik pedig az, hogy mennyit gyakoroltuk a csomókat. A kettős hurkok és az ívelt kettősök világából pedig csak arra a csomóra emlékszem (ironikus módon), amit lehetetlen kibontani, kivéve egy jól irányzott nyisszantást egy élesebb szúró-vágóeszközzel. Ez onnan jutott az eszembe, hogy ha két „megfelelő” ember kerül össze, az érzelmi szálakra is kerülhet ilyen csomó, amit egyénileg lehet még bonyolítani, de kibogozni már soha.

Meglepő módon, én találkoztam egy olyan lánnyal, aki értett az ilyen csomók kötéséhez. Meglepő módon kisgólyám volt. Olyannyira sikerült összevissza tekernünk a szálakat, hogy az egészen meghitt kapcsolattól eljutottunk odáig, hogy egyikünk sem beszél a másikkal. Nem úgy indult, hogy haragszunk egymásra, később valahogy azonban mindketten találtunk egy-egy indokot rá, hogy durcizhassunk, a durciból harag lett, és ha még húztuk volna egy ideig, akkor lehet, hogy gyűlölet is. De kezdjük a legelején.

Talán említettem már, hogy a legtöbb egyetemista szemében az origó, egy új én kibontakozása, egy új élet kezdete: a gólyatábor. Legalábbis a mi egyetemünkön, a mi karunkon így van, és így is lesz sokáig, ha isten is úgy akarja. Éppen ezért nem is vesztegetek sok időt a találkozás körülményeinek leírására. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy a lány, ami a külsőségeket illeti, tökéletes elegye volt Lucy Liu-nak és Liv Tylernek, mindkettejük előnyös tulajdonságai megtartva. Azóta sem találkoztam ennyire nőies nővel. Tökéletes kerek formák,és annyira ott kerekedtek, ahol kell, hogy talán minden ember ősanyjaként, vagy a férfiak kollektív tudatalattijának álomnőjeként is el lehetne képzelni.

Lányok, Nők és Én - 13. rész

Aztán egy ilyen alkoholos bulin egymásnak is estünk, és amit kint a réten műveltünk, azt nem tennék be az esti mesébe (össze is csipkedett a Kárpát-medence összes élő csúszó-mászó és repülő rovara, úgy, hogy még egy hét múlva is százezernyi viszkető csípés virított a testemen), és elveihez híven még többet akart, ezért kézenfogva a szobámba vonszolt (annyira azért nem kellett vonszolnia). Olyan tökéletesen buja és forró éjszakát tölthettünk volna együtt, amire mindenki legalább egyszer vágyik életében. Tölthettünk volna, ha nem nézek rá az órámra. Ugyanis erősen kora reggel felé járt már az idő, nekem pedig létszükséglet volt hazamennem személyi igazolványt csináltatnom. Nem megyek bele a részletekbe, lényeg az, hogy ez tényleg élet-halál kérdése volt. Még így is erősen godolkodtam azon, hogy leszarom és ott maradok, de végül mégis győzött a józan ész, bár a waterlooi csata ehhez képest játékkatonás csetepaténak számított. Bevetette az utolsó fegyvert is: neki most van rám szüksége, és így. Hiába is próbáltam volna neki elmagyarázni, egyrészt bonyolult lett volna, másrészt idő sem volt rá, rohannom kellett. Egy „majd megmagyarázom” és „nem, nem, nincs semmi gond” után elviharzottam.

Mikor a hétvége után visszaértem, ő már döntött, és azt mondta, hogy visszamegy a régebbi barátjához. Én kérdeztem, hogy a buli után történtek miatt tesz-e így, de azt válaszolta, hogy nem. Azt viszont már nem volt hajlandó elmagyarázni, hogy miért. Én felhúztam magam, és faképnél hagytam, felültem egy buszra, de alig telt el öt perc, már hívott, hogy ha nem megyek vissza, akkor soha többé nem beszélünk. És hogy ha valaki, akkor én igazán megérthetném őt. Kénytelen-kelletlen leszálltam a következő megállónál, visszagyalogoltam, és mikor már ott álltam előtte, megkérdezte, hogy miért gondolom úgy, hogy nekünk jövőnk van. No erre meg mit válaszoljak? Hirtelen nem jutott semmi az eszembe, csak dünnyögtem valamit, ő viszont kerek perec kimondta, hogy úgy érzi, neki most a másik kell. Erre nem tudtam mit reagálni. Mondjam azt, hogy igen, megértem, hogy neked most olyanra van szükséged, akinek ha azt mondja „most hagyj mindent és dugj meg”, akkor az meg is teszi? Vagy azt, hogy talán jobb is ez így, mert ha az az éjszaka úgy sül el, ahogy álmaimban sokszor, és még követi pár, akkor én is veled haltam volna a bánattól? Vagy a hiányérzettől. Inkább nem mondtam semmit, de úgy gondoltam, a legjobb, ha minden úgy történik, ahogy ő akarja, hisz kettőnk közül valószínűbb, hogy én érem meg, hogy az ember a Marsra lép. A csattanó csak az, hogy mindennek két-három éve már, és még mindig szoktam látni különböző fiúk társaságában, néhány olyanéban is, akiket jól ismerek, és ezek a fiúk megosztották velem élményeiket, amik nagyon hasonlítottak az általam tapasztaltakra. A közönségre bízom a döntést: döntsétek el, hogy csalás vagy ámítás történt?

távolmaradás

az elmaradásom oka:

Pénteken meghalt a nagymamám. Hétvégén nem voltam túl jól emiatt. Hétfőn elindultam haza a temetésre. Kedden eltemettük, támogattam anyukámat, utána pedig szolidan berúgtunk a családdal. Szerdán jöttem vissza.

Még nem engedtem el teljesen, de már majdnem. Viszont vissza a régi kerékvágásba.

Lányok, Nők és Én - 12. rész

Egyszer aztán úgy hozta a sors, hogy a buszmegállóban egymás mellé keveredtünk, és mivel sokszor láttuk egymást buliban, azon kívül, és pár alapdolgot tudtunk is a másikról, jobb híján beszédbe elegyedtünk. Miután az előfeltevéseimhez képest kellemes csalódás ért, komolyan újra kellett gondolnom az álláspontomat. Értelmesen lehetett vele beszélgetni, humoros volt, bár kedvesnek nem mondanám.

A rosszindulatnak egy egészen magas fokát sikerült elérnie, megtoldva ezt a bunkóságnak egy „doktor House”-i formájával. Tehát érdekes volt a csaj, és valamilyen szinten intelligens. Éppen ezért kezdett el érdekelni, hogy mi visz rá egy ilyen nőt egy részt a bulikban tanúsított viselkedésre, másrészt arra, hogy ezt a stílust használja. Ha csak pár fokkal kedvesebb lett volna, már fürtökben csüngtek volna rajta a pasik, bár így sem panaszkodhatott.

Szóval a szuperhős-én átvette a vezérlést, kerestük egymás társaságát, és egészen bensőséges kapcsolatba kerültünk. Sokmindent elmondtunk egymásnak (azazhogy ő nekem), és egy alkalommal elárulta, hogy azért csinálja ezt az egészet, mert halálos beteg. Valamilyen tüdőbajt állapítottak meg nála, ami max. fél éven belül végezni fog vele, és ha már meg fog halni, akkor úgy fog élni, ahogy ő akar, és nem úgy, ahogy másoknak tetszik. Nem hiszem, hogy akad olyan srác az olvasók között, aki ne ugrana egy ilyen tényállásra. Ha nagyon morbid és hímsoviniszta szemszögből nézzük (és ismertem olyat, aki ezért nem utasította vissza): itt egy lány, aki jól néz ki, mindenben benne van, ki akar próbálni dolgokat, és fél év múlva már nem fog rinyálni, ha nem hívod fel. Másik szemszögből pedig itt egy lány, aki szeretné jól érezni magát a hátralévő időben, és ha ehhez az kell neki, hogy velem legyen, akkor egye fene, legyen, pláne akkor, ha még tetszik is. Ebbe a kapcsolatba pláne úgy mentem bele, hogy mindent beleadtam, és ez szerintem érthető is. És úgy is nézett ki, hogy neki is erre van szüksége. Elmondta, hogy azt szeretné, hogy valaki fogja a kezét amikor eljön az idő, de nem testvére, vagy a szülei, hanem a szerelme. Azt hiszem ez a mondat adta a kegyelemdöfést, és bár lehet hogy a sajnálat táplálta, de belezúgtam. Hozzáteszem, hogy tényleg nagyon sokat és nagyon csúnyán köhögött, így nem volt okom kételkedni a sztoriban, és ugye orvosi papírokat meg hát nem nagyon volt pofám kérni.

Lányok, Nők és Én - 11. rész

Gyakorlati jellegű útmutatásaim után ismét szeretnék egy igen érdekes lányról szót ejteni. Minden lány közül, akikkel kapcsolatom volt, ő a legfurcsább és legzavarbaejtőbb jelenség. A mai napig halálos beteg, legalábbis ezt híreszteli, ezzel csábítja el a fiúkat, nem is sikertelenül, mint ahogy az ki fog derülni.

A történet a táncparketten kezdődik, és annyiban különbözik az eddigiektől, hogy mindennek az okát vissza tudom vezetni egy dologra, mégpedig arra, hogy véleményem szerint ennél a lánynál nincs minden rendben az irányítótoronyban… Viszont testnevelés szakos, így a fizikai adottságai némiképp ellensúlyozzák a szellemiek hiányát. Tánc közben is ezt vettem észre először, de mivel mindig is hülye picsának tartottam, ennél tovább nem is mentem, mármint az észrevételnél. Minden buli alkalmával iszonyat módon be volt rúgva, és klasszikus ribancként viselkedett, ami már akkor is visszatetszést keltett bennem. No nem a magasan fejlett erkölcsi érzékem miatt, hanem mert úgy találtam, hogy viszonylag könnyen megkaphatnám magamnak, és már akkor is erős vadászösztön birtokában voltam, ami nem engedte, hogy egy ilyen könnyű nőnél próbálkozzak.

Lányok, Nők és Én - 10. rész

Tehát az első, fixen dugható csoportba tartozó lányok ismertetőjegyei. Egyedül érkező rocker, punk csaj, vagy olyan, aki arról mesél, hogy a barátnőjével volt valamelyik nyári fesztiválon, mindig biztos tippnek bizonyult. Az is fix, aki már az ismerkedés alkalmával egy emberrel van elfoglalva, még nem teljesen feltűnően, de már észrevehetően egy fiúhoz intézi a szavait. Biztos esetnek számít még, aki a bemutatkozás során elmondja, hogy sok barátja van, és hogy szeret embereket megismerni. A gólyatáborban végig kettesével lófráló lányok egyike is nagy valószínűséggel az első csoportba tartozik, bár sok esetben tapasztaltam azt is, hogy a második csoportba sorolhatók.

A második csoport alkotói a kis energiaráfordítással, néhány nap eltelte után valószínűleg elcsábuló lányok. Ide tartozhatnak a már említett párosan lófráló lányok, vagy például azok, akik nem túl feltűnően, ám annál következetesebben, sok időt töltenek a főgólyák, vagy csak úgy általában a fiúk körül. Ide tartozik még a több lány társaságában tartózkodó, ám lehengerlően sokat piáló lány archetípusa is. Ez esetben inkább a barátnők ideiglenes lekoptatása képezi a befektetendő munka dandárját.

Végül a harmadik csoporttal nagyon óvatosan kell bánni. Sok munka befektetésével is csak a legritkább esetben lehet őket bujálkodásra csábítani, és akkor is csak az utolsó estén, a záróbulin. Vigyázat! A kudarc veszélye fokozottan emelkedik, ha valaki a fejszéjét ebbe a kemény fába vágja! Bár az is igaz, hogy akinek számít az ilyesmi, annak ők a legértékesebb „trófeák”. Idetartoznak a tényleg egyéniségek, és a látszat-egyéniségek, a hármasban lógó lányok, a depresszióval küzdők, és azok, akik feltűnően keveset isznak, és hamar elhagyják a buli helyszínét a kényelmes ágy kedvéért.

Remélem segítettem az amúgy is patriarchális, hímsoviniszta világberendezkedést még szélsőségesebbé tenni, és hozzájárultam egy-két macsó férfitársam éjszakájának kellemessé tételében.

Lányok, Nők és Én - 9. rész

Minden sztori ősrobbanása a gólyatábor. Ez az öt nap az alfa és szerencsés esetben az omega is az egyetemista életében. Itt ismerkedik meg az ember élete során egyszerre a legtöbb emberrel. Természetesen a mi esetünkben az emberek csoportjának csak egy része érdekel minket, mégpedig: a lányok. Azon belül is: a tizennyolc éves, otthonról elszabadult lányok.

A gólyatábor a legritkább esetben ad tartalmas táptalajt a hosszú távú kapcsolatoknak. Ellenben szó szerint melegágya az alkalmi ismeretségeknek. Kétféle tizennyolc éves lány érkezik a gólyatáborba, illetve három, de a harmadikról később essék szó. Az első típusba azok a lányok tartoznak, akik már sejtik, vagy akár tudják is, hogy miről szól egy gólyatábor, és úgy is készülnek, hogy „márpedig itt meg fognak dugni.” És amikor erre kerül a sor nem is nagyon tiltakoznak. A második csoportba azok tartoznak, akik talán hallottak a gólyatáborról, talán nem, de semmiképp sem gondolják, hogy „márpedig itt meg fogják őket dugni”. És mégis. Az már mellékes, hogy rendesen berúgnak, vagy annyira nem is, de addig a pillanatig nem is hiszik el, hogy itt most klasszikus megkefélés esete forog fenn, míg a srác ki nem bontja az óvszeres zacskót. Az eredmény minden esetben ugyanaz: lelkiismeretfurdalás (női részről), majd az illető fiú messzire való elkerülése, esetleg néhány szemrehányó mondat.

A harmadik csoportot azért veszem külön, mert, ők azok, akiket nem csábít el a testiség, és nem azért, mert csúnyák, hanem mert nem olyan típusok, vagy (az első két csoport néhány jeles képviselőjével ellentétben) tényleg hisznek a hűség eszméjében.
Persze nem lehet senkit beskatulyázni, vannak ezeken belül is típusok, és azokon belül is, és egyéniségek is akadnak, meg olyanok is, akik csak szeretnének azok lenni, de annyira látványosan erőlködnek, hogy elvesztik a vonzerejüket. Szex szempontjából azonban szerintem bőven elég az általam felvázolt három csoport jellemzőinek felületes ismerete. És hogy mik ezek a jellemzők? Vegyük sorra, honnan lehet pár óra, vagy akár néhány perc leforgása alatt megállapítani kinek-kinek a hovatartozását! Az alább leírt dolgok mind csak személyes megfigyelésen alapulnak, de azért 90%-ban eddig bejöttek. Persze, amint már említettem előfordulhatnak kivételszerű egyéniségek, és hasonlók...

Alkoholi

Lányok, Nők és Én - 8. rész

Egy hiteles önarcképfestő az arcon lévő sebhelyet is megörökíti, úgyhogy azt hiszem beszélnem kéne a hibáimról is, bármennyire is rosszul esik is a mérföld magas egómnak. Első hangzásra ez is nagyképűnek fog hangzani, de utánagondolva nem is az, sőt, olyan dolog ez, amit mindenki elkövet, aki egy picit is romantikus típus, és nem is gondolja hibának. Ez pedig az, hogy túl gyorsan és túl sokat adok bele egy kapcsolatba. Megint csak nagyképű leszek, de tartom magam annyira jó emberismerőnek, hogy néhány hét, vagy pár hónap alatt képes vagyok jobban ismerni az illető személyt, mint ő saját magát, és már ekkor tudom, hogy összeillünk-e vagy sem. És ha a válasz igen, akkor én teljesen megnyitom magam. Persze a hirtelen lefolyású kapcsolataim pont az ellenkezőjét igazolják, de itt jön az igazi nagyképűség, (úgyhogy az erre érzékenyek csukott szemmel olvassanak tovább), tudniillik egy-két igazán ordenáré tévedést leszámítva később mindig igazam lett. Csak persze nagyon nehéz, szinte lehetetlen beismerni a másik igazát, főleg akkor, ha ez a saját személyünkkel kapcsolatos. A régi, rövid lefolyású barátnőim nem is tették ezt meg szóban, de mégiscsak beismerték, mikor pár hónappal vagy évvel utánam egy hozzám kisértetiesen hasonló lelkialkatú pasival jöttek össze, immár hosszútávra.

Az előző gondolatokból is kitűnik azonban egy még nagyobb hibám, amit tökéletesen öntudatlanul, de hitelesen példáztam. Elkezdtem a hibáimról írni, és már megint oda lyukadtam ki, hogy „na ugye, hogy igazam van, én vagyok a fasza gyerek, és a nők már megint…”. Az a legnagyobb baj velem, hogy néha (na jó legtöbbször) egy picit szeretném hogy rólam szóljanak a dolgok. Egy agyturkász évekig elemezhetné ennek az okait, és bőven lenne alapanyag, amivel dolgozhatna, de a tény attól még tény marad. Szeretek szerepelni, és ezt ki is élem ahol lehet (hála a jó égnek, a munkámban abszolút lehetőségem van rá). Nem is akarom magam mentegetni. Na jó, csak egy dologgal: akitől figyelmet kapok, igazit, annak nagyon-nagyon meghálálom más módon, és akármilyen furcsa, én is nagyon jól tudok figyelni, hallgatni. És szoktam is. De (újabb hiba) sajnos csak a számomra érdekes (a szónak nem az „érdek” a töve…), izgalmas emberekre vagyok képes hosszú távon is figyelni. Amíg valaki fenntartja a figyelmemet, addig megfogott magának.

És végül amiről már szó volt, viszont ezt már szépen kinőttem: a szuperhős énem. Elég sokáig viseltem az „S” betűt a mellkasomon ahhoz, hogy a következő tanácsot vethessem képernyőre: aki érzelmi sérülés nélkül akar egy kapcsolatot átvészelni, az ne menjen bele egy olyanba, ahol a másik fél homlokán ott virít a „Ments meg!!!” felirat. Mentsd meg magad babám, azután beszélünk.

Lányok, Nők és Én - 7. rész

Észrevettem, hogy dumálok és dumálok a nőkről, hogy szerintem milyen szemetek, hogy mennyire nem tudják mit akarnak, ha pedig már rájönnek akkor késő. Szóval mesélek róluk, ahogy én látom őket, de arról nem írok, hogy vajon hogyan látom magam a kapcsolataimban, ami alapján el lehetne dönteni, hogy én is szerencsétlen hajótörött vagyok-e érzelmileg. Persze eléggé elfogult vagyok magammal szemben, de ha van Gogh-nak sikerült néhány elfogadható önarcképet festenie, akkor egyet nekem is sikerülhet.

Tudományosan nem bizonyított tény, hogy a férfiak nehezebben fejezik ki érzelmeiket. Ez régen lehet, hogy így volt, de manapság a férfiasságukat büszkén elrejtő metroszexuálisok korában, amikor is sok nő az alfa hímek felől e felé az új embertípus felé fordul, szerintem ez már nem igaz, és bármennyire nem tartom magam metroszexuálisnak, sajnos a növekvő női igények miatt nekem is órákat kellett vennem a fent említett, nem éppen egzakttudományból. Nem mintha sajnálnám, és nem mintha nem kamatozott volna, és persze nem mintha nem lenne bennem is egy aprócska hajlam az érzelmeim kifejezésére, csak oda akartam kilyukadni egy kis kitérővel, hogy a kapcsolataimban én kifejezésre juttatom az érzelmeimet. No persze mindent csak ésszel. Nem úgy kell elképzelni, hogy éjjel-nappal az „sz” betűs szót szajkózom, nem engedem el a párom kezét még a wc-n sem, és a szájáról csak akkor szakadok le, mikor levegőt kell vennem. Ennyire nem durva a helyzet. Egyszerűen csak érzékem van hozzá, hogy mikor, kinél engedhetem előtérbe az érzelmesebb énemet, de akkor habozás nélkül meg is teszem. Egyeseknek ez frusztráló lehet (mint arról majd később szót is ejtek), másoknak nem elég férfias, vagy egyszerűen csak nem tudnak mit kezdeni vele, de azt hiszem még mindig többségben kéne lenniük azoknak, akik értékelik. Hát, eddig nem voltak.

Lányok, Nők és Én - 6. rész

Hála a jó égnek, barátságunk nem sínylette meg ezt a kis affért, bár beletelt egy kis időbe, amíg minden a régi volt köztünk. Ez egyrészt azért örömteli, mert nem szeretek barátokat elveszteni, főleg a nőkön való összeveszést tartom idétlen és értelmetlen dolognak, másrészt pedig azért az egy hétért amit együtt töltöttem a lánnyal, nos, azért kár lett volna bármit is felrúgni. Félreértés ne essék. Én pár nap után totál belezúgtam a csajba, ő viszont az első éjszakához képest nagyon visszafogott volt. Mondtam is neki az elején, hogy ha annyira be volt rúgva, hogy most már szégyelli, akkor gyerünk, hajrá, ne bonyolódjunk bele a dologba, ő jobbra, én balra, agyő. De érdekes módon ekkor még kötötte az ebet a karóhoz. Aztán egy hét után moziba mentünk (pontosan emlékszem, hogy a Mátrix – Forradalmakat néztük, mert én már láttam előtte, és csak az ő kedvéért ültem be arra a szörnyűségre másodszor is), a mozi után kávé, sör, ezenközben szakítás. Gondolom világos, hogy nem én akartam. Nekem viszont az nem volt világos, hogy ha egy hétig jól elvoltunk, akkor miért?

Egy dolog miatt nem panaszkodhatom: a velem való szakítások indoklásai későbbi kapcsolataim során is bizonyos evolúciót mutattak, sőt, egy idő után már sosem vártam meg, hogy velem szakítsanak. A szőke hercegnő által okozott seb még nyílt volt, és miközben kedvenc jogászlányom a szokásos szavakat formázta a szájával, én magamban azon könyörögtem, hogy legyen egy normális indoka, ami legalább félig-meddig igaz, és ne akarjon lerázni egy nagyon érzelgős, és nagyon kamu dumával. Mondom, egy dolog miatt nem panaszkodhattam, ez pedig az indoklás, mert konkrét, és kívánságaim szerint félig-meddig hihető is volt. „Nem megy, még nem. Nem vagyok felkészülve rá, túl korai még az előző után.” Ez így persze nagyon lerázósnak hangzik, és kamunak. Én is azt hittem, mikor hallottam, és magamban feljajdultam, de becsületére legyen mondva, ameddig ezután még néha-néha összesodort minket a sors (kb. még két év), nos azalatt az idő alatt tényleg nem volt pasija (legalábbis én nem tudtam róla).. Szóval engem nem is ez zavar vele kapcsolatban, hanem, az, hogy az alatt az egy hét alatt, amíg minden este későig a szobájában kettesben voltunk, vajon nem lett volna lehetősége mindezt idejekorán elintézni? Ezt a feladványt mai napig nem sikerült megfejtenem.

(ennyit az egyhetes jogászlányról... a következőkben, mielőtt rátérnék a következő lányra, picit magamat boncolgatom, milyennek látom magam a kapcsolataimban, meg egyébként...)

Lányok, Nők és Én - 5. rész

Tehát miként? Nos, a lány elmondása szerint ő már rég „kinézett engem magának”, csak ugye neki is ott volt valaki, meg nekem is, úgyhogy nem léphetett. Sőt állítása szerint már kisgólyaként is én voltam a kedvence. Aki látta már, hogyan taglózzák a marhát, annak van sejtése arról, hogyan érezhettem magam. Persze első esténken vadul smároltunk részegen, és csak később lett tudomásom mindenféle múltbeli reménytelen vágyódásról. Aznap este viszont a testiségé volt a főszerep.

Egyik lakótársam iszonyatosan ki volt bukva egy nő miatt, és be kellett rúgatni, mert mire való egy jóbarát, ha nem erre. Annak rendje és módja szerint sikerült a terv, és mivel nem igazi jóbarát, aki nem iszik legalább annyit, mint a bajban lévő másik, ezért az én állapotom is hagyott némi kívánnivalót maga után. Rövidre fogva a dolgot: táncoltunk, sokat, nagyon közel egymáshoz, értsd: a lány meg én; majd bejött lakótársam a táncparkettre, meglátott és odajött valamit magyarázni, de én nem értettem a hangzavar miatt. Ő fogta magát és kirohant a teremből. Én meg utána, a csaj meg utánam. Kinn a friss levegőn értük utol mind a hárman egymást, majd a részeg leányzó úgy gondolta ez az a pillanat, mikor lazán, egy több mint izgató csókkal, kvázi közli velem, hogy na, mi akkor most már összejöttünk, jó? A lakótársam ezt látva leroskadt és sírva fakadt. Ja, nem említettem volna? Amiatt a nő miatt ivott aznap este, aki pár másodperce a szeme láttára mászott bele az egyik legjobb barátjának a szájába…

Lányok, Nők és Én - 4. rész

Meg kell mondjam, a jogászlányoknak nem akad párja az országban. Azt is be kell valljam, hogy a véleményem elfogult. Méghozzá azért, mert életem egyik legmeghatározóbb élménye egy jogászlányhoz fűződik. Ő volt az első nő, akire nem nekem kellett ráhajtanom, hanem ő volt az, aki nem bírt magával, és felfedte magát előttem. Azt hiszem ez a sztori pont ezért érdekes. A nőknek nem szokása kezdeményezni, vagy ha igen, annak komoly oka van. Mint például egy régóta tartó viszonzatlan szerelem. Ebben az esetben is valami hasonlóról van szó.

A sztori rém egyszerű. Talán már említettem, hogy volt egy este, mikor megcsaltak. Még azt is megemlítettem, hogy aznap egy régi szerelemben kerestem megnyugvást. Azt talán már nem részleteztem, hogy a régi szerelem nem bizonyult megoldásnak, sőt csak tetézte a bajt. Nem akarok túl mélyre menni, legyen elég annyi, hogy két hét múlva sikítva szidtam a saját anyám, amiért belementem egy ekkora böszmeségbe. Ha hiba esik, akkor azt ki kell küszöbölni, ha bűnt követünk el vezekelni kell. Mi is lehetne jobb vezeklés, mint hogy megfogadom, hogy soha többé, még csak rá se nézek nőre, de legalábbis pár hónapig megpróbálom megtartani ezt az elfogult szemmel is meglehetősen patetikusnak tetsző kijelentést, vagy fogadalmat, kinek hogy tetszik.

A sztori szépsége, és a csavar (mert ilyenek minden sztoriba kellenek, hogy ne váljanak unalmassá. Szerencsére a sors gondoskodik ilyenekről unos-untalan, ezért nem vagyunk forgatókönyvíró segítségére szorulni életünk során. Szegényes az emberi fantázia a sorshoz képest.) az volt a történetben, hogy a nálamnál 4 évvel idősebb lányra én egy olyan égből pottyant, isteni teremtésként tekintettem, mind külső, mind belső tulajdonságai alapján, hogy bár nagyon-nagyon jóban voltunk, mondhatni több mint haverság, AZ a dolog eszembe sem jutott, nem mintha nem szerettem volna, de annyira nem is volt esélye, hogy nem is mertem gondolni rá. Ráadásul egy másik, nálam 4 évvel idősebb sráccal járt sokáig, a gólyatáborok igazi playboyával, szóval gondoltam nem bukik a magamfajta 19-20 évesekre. Persze iszonyatosan tapasztalatlan voltam még akkoriban (néha visszasírom a szent tudatlanság és kishitűség állapotát), azóta már sajnos sokat tudok.

Egy kicsi elkanyarodtam, ezért szeretnék visszatérni oda, amikor megfogadtam, hogy előbb lesz macskám, mint barátnőm. Az a baj a nagy szavakkal, hogy nagyon könnyen szaladnak ki a szánkon. „Befejezem az egyetemet 5 év alatt.” „Nem gyújtok rá többet egy szál cigire sem.” Ugye milyen könnyű kimondani? Megtartani? Az már egy másik dolog. Mondanom sem kell, velem sem történt másként. Mikor egyik barátomnak meséltem ugyanezt a sztorit, annál a pontnál, mikor elmeséltem neki, hogy kábé egy hét után már búcsút intettem a fogadalmamnak, megkérdezte: miért? Én pedig csak egy klasszikussal tudtam válaszolni neki: „Miért, miért… Pedig a miként, sokkal érdekesebb…”

Lányok, Nők és Én - 3. rész

A reggeli összebújás után viszonylag simán mentek a dolgok, gyanút is fogtam, hátha nem most csinál ilyet először. Laza, zavartság nélküli köszönés a lakótársaknak (akik a bajszuk alatti mosolygással nyugtázzák az újabb szituációt), röpke csók, majd indulás a pályaudvarra, ahonnan a vonat hazaröpíti anyucihoz. Én pedig vergődjek egy hétig a gondolataim rabjaként, amiket a legenyhébb jelzőhasználattal is rapszodikusnak lehetett nevezni. Mindez egy szombati napon történt, és a következő szombatig mindössze egyetlen árva SMS jelezte, hogy tényleg nem álom volt, és én tényleg összejöttem a nyár legjobb nőjével. És bár az üzenet bizakodásra adott okot, a hangok a fejemben (ezek megjelenése mindenki másnál a tudathasadás biztos jele. Nálam nem. Nálam jó tanácsadóknak bizonyultak.) azt mondogatták, hogy valami nem stimmel. Bár ne lett volna igazuk.

Szombaton költözött be a koliba. Véletlenül úgy alakult, hogy be lettem mutatva a szüleinek (merthogy megbeszéltünk egy találkozót aznapra). „Csókolom apuka, én vagyok az, akinél egy hete a lánya aludt, és biztos vagyok benne, hogy maguknak mást mondott, mint ami valójában volt.” – így én. „Semmi baj fiam, én is így csináltam a ti korotokban.” – iszonyatos kínos helyzet volt, még akkor is, ha a fenti beszélgetés csak a fejemben játszódott le. Hál’ istennek nem tartott tovább 10 percnél, valahogy apuka érezte, hogy most legfőbb dolguk a minél gyorsabb hazatalálás. Hercegnőmmel még gyorsan megbeszéltük, hogy jövő hét szerdán a régi lakótársaimmal bulizunk, mert úgy gondoltam egy ilyen nőt be kell mutatni, hadd lássa ország-világ, milyen jól is mutatunk együtt, de főleg ő. A szerdai bulin már éreztem, hogy baj van. A barátaim gyanakodtak is, hogy ha egy ennyire főnyeremény leányzó virít az oldalamon, akkor vagy nagyon gazdag vagyok, vagy hatalmas farkam van. Sajnos igazuk volt, amennyiben gyanakodtak. Szépen megvárta míg kellően leittasodom, majd közölte, hogy még mindig a volt barátjába szerelmes (értsd: a diszkó- és kocsmatulajdonos drogdílerbe, aki elől az elmúlt három héten alig bírt menekülni), és sajna belém meg nem. Sebaj, gondoltam, értek már nagyobb megrázkódtatások is. Arra viszont nem számítottam, hogy egy ilyen típusú megrázkódatáson már a következő héten túl is leszek, mikor majd megtudom, hogy hercegnőm összejött egy másik főgólyával a gólyatáborból...

(Az első sztori vége. A következő történet egy jogászlányról szól...:) )

Lányok, Nők és Én - 2. rész

Ami viszont később és nem is egyszer hibának bizonyult, és a mai napig iszom a levét, az jellemem „szuperhős” vonása. Mindenkit meg akarok menteni, de komolyan, ha kéri, ha nem. Persze mivel nem vagyok se Pókember, se Superman, ezért ezirányú kísérleteim rendre kudarcba fulladnak, és lassan-lassan talán már én is rájövök, hogy aki nem kéri, azt nem kell feltétlenül megmenteni. Ám szőke hercegnőm esetében meg voltam győződve róla, hogy én vagyok az ő személyes Jézus Krisztusa.

A szerencse úgy hozta, hogy a gólyatábor után rögtön az egyik fesztiválon „dolgoztam”. Az idézőjel azért kell, mert a munka szót nem stílusom megcsúfolni, márpedig ami ott folyt, annak a legkevésbé sem volt köze a munka akármilyen formájához. Egy pénztárban ültem két csinos és őrülten jó fej lánnyal, ők jegyeket árultak, nekem pedig elvileg jegyzetelnem kellett volna, hogy mely egyetemisták vették igénybe a kedvezményt a hetijegyre. Az első nap után meguntam, és onnantól az egyetlen feladatom a két lány szórakoztatása, valamint az ingyenpizza minél gyorsabb elpusztítása volt. Mentségemre legyen szólva, hogy fizetést nem, ingyen belépőt a fesztiválra viszont kaptam, így aztán senkit sem ért kár. Végül a kutya sem kérte a listát.

Természetesen, mint főgólya, kötelességemnek éreztem, hogy minden kisgólyámat értesítsem arról, hogy elsőéves egyetemistaként a rendes ár feléért vehetnek részt az egyébként jó koncerteken. Páran éltek is a lehetőségekkel, többek között a hősszerelmes, hobó kisgólyám is, aki később nagyon jó barátom és lakótársam is lett. Természetesen szőke hercegnőm is jelezte, hogy az egyik este részt venne a mulatságban, ezért pusztán a gólyatábor iránti nosztalgiából szereztem valahonnan egy liternyi igazi „guggolós” pálinkát, ami bármelyik masszív falfestést kikezdte volna. Aznap este hatan rúgtak be abból a pálinkából, három lány és három fiú. Az éjszaka eseményei után egyszerűen csak Ámor italának neveztük el a kerítésszaggató nedűt. Az egyik páros egy úszómedencében esett egymásnak, a másik pedig a medence körül kergetőzött szinte meztelenül. A harmadik párost a szőkeség és szerény személyem alkotta.

A dolog a pálinkával kezdődött, Belga koncerttel folytatódott, Hooligans kitérővel, majd az ágyamban fejeződött be. Ha valaki arra gondol: a szokásos sztori, annak igaza van, úgyhogy nem is mesélem végig (a lányok kedvéért: volt részeg tánc, csókolózás, összebújás, és még ami ilyenkor szokásos). Később, már az ágyamban feküdve arra kellett gondolnom: milyen egyszerű is ez a dolog. Akkor jöttem rá a tuti receptre (legalábbis azt hittem, hogy tuti, és egy ideig annak is bizonyult). Ironikus, hogy pont akkor fedeztem fel a spanyolviaszt, amikor a legkevésbé szeretném, hogy rá legyek szorulva a módszerre. Mert eddigre nem csak abban voltam biztos, hogy én vagyok az ő megváltója, hanem fordítva is így van. Kár hogy az élet már egy hét múlva rámcáfolt, és csak úgy visszalökött a szőkeség előtti állapotomba, sőt. De ne szaladjunk ennyire előre.

Lányok, Nők és Én - 1. rész

Minden óvintézkedés ellenére az első adandó alkalommal majdnem sikerült valakinek felrúgni a rendszerem. Az illetőnek szőke haja volt, ami azért említésre méltó, mert köztudottan taszítom a szőke nőket és vica versa. Se előtte, se utána nem volt szőke hajú nőm. Ami említésre méltó volt a szőke haj mellett az az ennivalóan édes arc (halvány szeplőkkel természetesen) és a klasszikus, bokorba csalogató kék szempár. Ezek alapján akár tucatlány is lehetett volna, de annyi életenergia sugárzott belőle, amivel már-már kisebb erőlködés nélkül átugorhatta volna a fent említett lécet.

Románcunk sem szokványosan kezdődött. Főgólyaként a megismerkedés első fázisát úgyszólván át is lehet ugrani. Nincs jobb lehetőség a pozitív tulajdonságaid (legalábbis a legtöbbjének) kihangsúlyozására, mint az a másfél-két óra amíg kéttucatnyi 18 éves, még riadt de eléggé nyitott lány issza a következő 4-5 napra a gondozására kirendelt főgólyájának szavait. Meg kell említenem, hogy én a lassú de alapos munka embere vagyok, nem hiszek az „első este megduglak” módszerben. Nem mintha túlságosan konzervatív lennék, vagy mindig csak hosszútávú partnert keresnék, de hiszem, hogy egyetlen szeretkezéssel töltött éjszaka is lehet olyan tökéletes, mintha már évek óta csinálnánk. Ehhez viszont szükség van egyfajta előtanulmányra. Éppen ezért csak a lehető legritkább esetben döntök meg már az első éjszaka lányokat. Eleddig tökéletesen működő elméletemet csak az „előbb a nő, aztán a pia” sorrendjének összekavarása zavarhatta meg. Ezek nem is lettek maradandó emlékek, márcsak a biológia miatt sem. Merthogy minden igaz amit az alkoholról mesélnek. Tényleg segít felejteni, csak az elkövető szándékaival ellentétesen nem az ivás előtti, hanem az utána lévő dolgokat.

Visszatérve megismerkedésünk körülményeire, már a gólyatábor első napján sikerült ágyba vinni a lányt. Csak épp nem nekem.

Nincs is jobb érzés annál, mikor az éjszakai ivászattól hulla másnaposan minden erőnkkel igyekszünk szemeinket két másodpercnél hosszabb ideig nyitva tartani, és amikor ez sikerül, egy csupasz női hátsó az első dolog amit meglátunk. Én is jól éreztem magam, jókedvemet csak az rontotta kis mértékben, hogy az említett hátsó ahhoz a lányhoz tartozott, akivel a legtöbbször igyekeztem az előző napi csoportos ismerkedés során szemkontaktust teremteni. Édesdeden aludt a szobatársam ágyán, és mivel a tangát nem a takargatásra találták fel, plusz valószínűleg nem szeretett takaró alatt aludni, legalább nekem is jutott egy vizuális falat. „Ribanc” – ezzel intéztem el a dolgot, ami ebben az esetben egyenlő volt a „savanyú a szőlő” saját fordításomban való kifejezésével. Hogy megállapításomat kissé elhamarkodottan tettem az hamar kiderült, tekintve, hogy az illető szobatárs egy nagyon jó barátom volt, így nem esett nehezemre a lány távozása után hanyagul odavetni egy „na milyen volt?”-ot, ezzel diszkréten érdeklődni az éjszakai történések iránt. „Á, semmi különös. Nem hagyta magát. Csak azért aludt itt, mert azért mégiscsak tetszem neki.” No remek, egyik jó hír a másik után. Kiderült, hogy nem egy ribanc. Ugyanakkor az is kiderült, hogy tetszik neki egy jóbarátom. Halott ügy. Így is álltam hozzá a továbbiakban, és a gólyatábor végére sikerült egészen jó barátságba keverednünk. A csupasz fenekén kívül már mást is ismertem vele kapcsolatban. Többek között azt is, hogy hozzám hasonlóan ő is kigyógyuló korszakban van. Neki is volt egy pasi, nekik is végük lett, csak ő egy kicsit mélyebben mászott bele az önpusztításba, mint én, gondolok itt a drogokra például. De határozottan gyógyuló fázisban volt, legalábbis ezt állította, én pedig elhittem neki, ami később sem bizonyult hibának, mivel tényleg maga mögött akarta hagyni az előző életét.

Lányok, Nők és Én - Prológ

Azt hiszem azon a napon kezdtem felnőni, mikor végleg felfogtam, hogy minden igyekezetem ellenére sem fogom soha megkapni, amit szeretnék. Véletlenül pont erre a napra esett, hogy a másik városban élő barátnőm telefonon bejelentette, hogy előző éjszaka megcsalt. 19 éves múltam, és azt hiszem szerencsésnek mondhatom magam, amiért a hivatalos felnőttkor után már egy évvel ténylegesen is benőtt a fejem lágya. No persze mindez nem azonnal történt. A hívás után körülbelül öt perccel összejöttem a volt nőmmel, valamint berúgtam, mint az albán szamár, ebben a sorrendben, aminek később szintén meglett a következménye egy kiadós hiszti keretében. Mindezek ellenére azonban mégis csak azt kell mondanom, hogy határozott lépést tettem azon a napon a felnőtt lét felé. Azóta persze sokat fejlődtem. Az érzelmi válsághelyzeteket még mindig nővel és piával kezelem, de már nem feltétlenül ebben a sorrendben. Ennek, mármint a sorrend felcserélésének, a hiszti elmaradásán kívül, végtelenül sok előnye van, amiket nem kívánok ecsetelni. Legyen elég annyi, hogy egész jó kis rendszert alakítottam ki. Persze a rendszer sérülékeny és gyakran fel is borul. Ilyenkor hosszabb időre kikötök valaki mellett, de a végeredmény minden esetben ugyanaz: egy idő után felszedem a horgonyt és elvitorlázom. Nem mintha nem vágynék egy hosszabb kikötői tartózkodásra, de néha mikor visszagondolok felnőtt létem kezdetének napjára, sikerül nagyon magasra raknom a lécet, olyan magasra, hogy azt még senkinek sem sikerült eddig átugrania.

indul a sorozat

A mostani életem eléggé egysíkú. Pont.

A régi életem viszont érdekes. Erre már régebben rájöttem. 7-8 hónapja készítek egy könyvre való alapanyagot, arról, hogy kis siheder (értsd 18 éves) korom óta hogyan látom a volt kapcsolataimat, a nőket, egyetemistaként, nagyképű hódítóként. Lassan a végére érek. Úgy gondoltam legyetek Ti, kedves blogolvasók az elsők, akik tesztelik az agymenéseimet. Melleseleg ezzel is jobban megismerhet aki olvassa.

Részletekben.

Az első fentebb.

1. rész - Ezt most találtam a gépemen. Nem tudom, hogy folytatnom kéne-e...

A cigaretta még utoljára teljes fénnyel felizzott, majd az út szélére repült, hogy ötperces életét végleg kioltsa egy cipőtalp. Az említett cipő tulajdonosa szorosabbra húzta kabátjának övét, lehelete fehéren világított a sötét éjszakában, és nem csak a cigaretta füstje miatt. Hideg októberi szél fújta sietősen tovább a kilélegzett párát. Sam még utoljára kinyújtóztatta a kezét, összedörzsölte a tenyerét, majd visszaszállt a teherautó vezetőfülkéjébe. Egész éjszaka nyomnia kellett a gázt; reggelre Sacramentoba kellett érnie. Éppen a kulcsot próbálta a helyére illeszteni, hogy felköhögjön a Ford motor, amikor éles fény villant a szeme sarkában. Gyorsan odakapta a fejét. Kétségtelenül egy autó fényszórói néztek farkasszemet vele a tükörben. Sam agya gyorsan járt. Akinek éjnek idején ezen a senkiföldjét átvágó poros úton akad dolga, az vagy őt üldözi, vagy ugyanúgy tilosban jár, mint ő. Miközben az autó változatlan tempóban közelített, Samet kiverte a hideg veríték ha rágondolt, mi vár rá, ha valaki felfedezi, mi van a raktérben, és főleg mekkora mennyiségben.

Tegnap késő délután csörgött a telefon a nappaliban, és mikor felvette, az ismerős rekedt hang szólt bele, és közölte vele a helyet és az időt. Már nem is kérdezett semmit. Egyrészt sejtette, hogy hányadán állnak, másrészt három év alatt már rájött, főleg azért alkalmazzák, mert nem kérdez, nem beszél sokat, csak levezeti azt a néhány száz mérföldet, a szállítmány pedig pontosan érkezik. A hívás után fél órával a megbeszélt helyen volt némi készpénzzel és pár doboz cigarettával felszerelkezve. Giorgo már várt rá.

- Hello Sam!

- Hello Giorgo! Most mi a cél?

- Sacramento, barátom.

- Te is jössz?

- Nem, most itt van rám szükség, de fogd ezt! – azzal Sam kezébe nyomott egy vaskos köteg bankjegyet. Sam meglepődött.

- Még soha nem kaptam meg előre a pénzt.

- A „tiszteletdíjat” most is a végállomáson kapod. Ez amolyan zsebpénz, költőpénz, vagy hívd, ahogy akarod. Az útközben felmerülő költségekre.

- Na ne szórakozz velem, ember! Vagy ennyire rohadtul meg vagytok elégedve velem, vagy az út sokkal rázósabb lesz, mint az eddigiek.

- Ő ragaszkodott hozzá, én semmiről sem tudok. – tárta szét mosolyogva a kezét Giorgo.

- Hol lesz a váltás?

- A várostól 10 mérföldre egy farmon. Ugorj be, elviszlek. Remélem úgy készültél, hogy azonnal indulsz.

- Mindig úgy készülök.

- És mi ezért szeretünk…

Az autó hangja egyre közelebbről duruzsolt, és ez visszarántotta Samet a jelenbe. Most már tisztán kivehető volt, hogy nem egy teherautó közeledik. Sam hirtelen szörnyen kevésnek érezte a „zsebpénzét”, de abban is biztos volt, hogy ezt soha nem fogja szóvá tenni. Ebben a pillanatban az autó odaért, és el is hagyta az út szélén veszteglő teherautót. Sam megkönnyebbült. Egy sárga nyitott tetejű túraautó húzott el mellette, a volánnál egy nő ült. Biztos éjszakai kocsikázáshoz támadt kedve, vagy titkos találkáról igyekszik haza, és nem akarja, hogy meglássák. Samet teljesen hidegen hagyta, ami számított, hogy nem egy túlbuzgó rendőr, vagy kitartó szövetségi detektív. A hirtelen megkönnyebbüléstől fütyörészve adott gyújtást, felkapcsolta a fényszórókat, és az izgalomtól kiélesedett érzékekkel vágott neki a hátralévő útnak. Még egy mérföldet sem tett meg, mikor durranást hallott maga elől az útról.

Már épp el is feledkezett a kis „kalandjáról”, most azonban újra eszébe jutott, és gúnyos mosolyra húzta a száját. „Na ennek a cicababának is annyira kellett a defekt, mint sivatagba a homok.” Az órájára tekintett, és megállapította, hogy sajnos nem kis késésben van, és ha be akarja hozni, akkor nem állhat meg holmi kétes erkölcsű nők pátyolgatására. Ekkor került a fényszóró sugarába a balesetet szenvedett, már ismerős sárga kabrió, keresztbe fordulva az úton, megakadályozva Samet eredeti tervének végrehajtásában, tudniillik, hogy szó nélkül tovább hajt, egy gondolatfoszlányt sem fecsérelve azt esetre. Így kénytelen volt lassítania, és pár méterre az autótól megállnia. Kihajolt az ablakon. Mindenképpen el akarta kerülni, hogy a nő hosszabb ideig az arcába bámuljon, megjegyezve azt.

- Hölgyem, lenne szíves arrébb állni az autóval? – próbálta Sam megsürgetni a dolgot. Ekkor látta csak, hogy az autóban nem ül senki, a vezető melletti oldalon pedig nyitva az ajtó. „Remek. Vajon hol lehet?”. Idegesen az órájára nézett. Ha most odalép neki, akkor még pont odaér időre. Döntött. Kiszállt, és az autó felé sétálva, egy kicsit hangosabban próbálta szólogatni az akadályt képező jármű sofőrjét.

- Hölgyem…! Asszonyom…!

De választ nem kapott. Kikerülte a kocsit, és elindult abba az irányba, ahova sejtette, hogy a sofőr is mehetett. Alig tett meg pár lépést, mikor szinte felbukott valamiben. Lenézett. Ott feküdt az út közepén a húszas évei elején járó, inkább lány, mint asszony. Kalapja pár méterrel odébb hevert. Platinaszőke haja a mellkasából szivárgó vérben ázott. Sam felállt, idegesen járkálva gyűrkészte kalapját. Nem tartotta magát hősnek, és mások sem tartották annak. A Család is azért választotta őt a sok más hasonlóan rátermett és ifjú jelentkező közül, mert meglátták benne az óvatosságot, látták benne, hogy kiélezett helyzetben minden idegszálával azon lesz, hogy a problémákat, ha csak lehet, elkerülje. És a Családnak – a közhiedelemmel ellentétben – inkább ilyen emberekre volt szüksége, mint túlbizakodott és forrófejű, önjelölt cowboyokra. Samnak persze minderről fogalma sem volt, neki elég volt az, hogy részese lehet a Nagy Háború utáni idő talán legfontosabb és legizgalmasabb kalandjainak. Olyan emberekkel dolgozhat, akik egy új, biztosabb országot építenek, talán nem a legtörvényesebb eszközök igénybevételével, de Sam számára a cél mindig is szentesítette az eszközt, főleg, ha ez a cél olyan nemes volt, mint a kisemberek kisemmizésének megállítása, érdekeinek képviselete, és minél többük munkába állítása volt. Ebben az esetben a törvény szó teljesen új értelmezést nyert.

international és aktuális

Tökjó ez a program. :)

Hello Malta!
Hello Germany!
Hello Spain!
Hello Romania!
és persze Hello Hungary!

És nem ám 1 látogatás. Nem. Több is. Sőt még azt is kielemzi, hogy visszatérő látogatók. Ennek most örülünk.

Eldőlt. Az EGYÉJSZAKÁS KALAND nevű zenekar első koncertjét (mondjuk inkább barátok előtt megtartott főpróbának)

MÁRCIUS 14-ÉN, PÉNTEKEN, RADNÓTI KÁVÉZÓ, 19:30

helyszínen és kezdési időpontban tartja.

Műsoron:

Guns 'N' Roses, Lynyrd Skynyrd, Morcheeba, Üllői Úti Fuck, Quimby, Kispál és a Borz, LGT, Bill Withers, Rolling Stones, Van Morrison, Saját dalok, és sok-sok meglepetés muzsika, hogy mindenki jól érezze magát, akinek két füle van.

Ha nem égünk le nagyon, akkor nincs megállás a tavaszi fesztiválig. :) Szurkolni tessék, meg eljönni.

úúúúúúúúútálommmmm...

1. ... a következetlenséget. Ha valaki egyszer A-t mondott, akkor ragaszkodjon hozzá, főleg azért, mert én is ahhoz tartom magam, hogy A. Emlékezzen rá, hogy A-t mondott, és ahhoz tartsa magát. Persze nem makacsul, minden áron. Ha rájön, hogy A hülyeség, akkor legyen vér a pucájában azt mondani, hogy sajnálom srácok, eddig ugyan A-t mondtam, de rájöttem, hogy hülye voltam. Mostantól B.

Ha valaki nem ilyen, azzal mostantól szóba sem állok.


2. ... ha egy tanárt létfontosságú ügyben nem lehet elérni. Múlt hét hétfőn e-mail. Azóta sem válaszolt. Tegnap odamentem az órája végére. Nem is tartott órát. A fogadóideje olyan lehetetlen időpontban van, hogy nem tudok menni, mert dolgozom. Ezt soha nem fogom megérteni.

3. ... ha nem válaszolnak az üzeneteimre. Annyit, hogy: "hagyjál bmeg, dolgom van/nem érek rá/nem akarok veled tárgyalni/akármi." Nem erőszak a disznótor, csak tudjak róla, hogy ne üzengessek.

Na. Dulifuli kiadta a mérgét.

próba volt

Sikertörténet kezdődik. Legalábbis mi így belülről nagyon élveztük, és a Bandababák (értsd: a zenekartagok barátnői) is élvezték. Úgyhogy ezzel a lendülettel ma is, és holnap is próbálunk.

A fellépés pedig biztos, csak az időpont nem. Azért még sokat kell összegyakorolni, de legalább lelkesedés van. Úgyhogy Szeged: gatyát felkötni!!! Jövünk!

U.i.: Értelmes bandanév-ötleteket várok a hozzászólásokban. Kérek szépen néhány épkézláb ötletet, hogy minek nevezzük magunkat.

Kizárva: [valami] és [valami] (Róbert és a jóképűek)
[melléknév] [főnév] (Sárgászöld napkelet)

Minden más jöhet.

(új sóhaj)

Nem gondolok ám mindig rá. Napközben lefoglal a munka, délután-este a próba, a rádió, a szakdolgozat, a filmkészítés. Ezután van a baj, mikor kiürül az agyam, és ledobom magam az ágyra. Akkor minden eszembe jut. Előttem van az arca. Az alakja. Ilyenkor érzem, ahogy megsimogatja a kezem. Így alszom el, és néha róla is álmodok. És vele ébredek.

Nem érzem magam megszállottnak. Nem zaklatom, nem sürgetem, nem is beszélünk. De hiányzik. Valamit megéreztem, és valamit ő is megérzett velem kapcsolatban. Ha azt mondta volna, hogy szerinte nem illünk össze, vagy hogy nem érzi azt a pluszt...

Még különbeket is mondott. Ha ezt nem tette volna, akkor is nagyon fájna, de tudnám, hogy részéről nem működik a dolog. De nem így van. És így nehéz.

Már megint csak rinyálok, mint egy fürdős kurva, tudom. De hé: ez az én blogom! :)

és még 1 - ez Neked

Lehet, hogy nem tudod, de ez a Te dalod. Én minden egyes hangját és szavát úgy hallgattam, mintha Tőled szólna. Bár nem lehetek biztos benne, de van egy erős gyanúm, hogy ez a helyzet.

Lehet, hogy nem is olvasod ezeket a sorokat. Megígértem, hogy nem "zaklatlak" többet, és próbálom is tartani. De nehéz, főleg ha ilyesmire bukkanok. Így hát "elmondom mindenkinek".

Ha tévednék, bocsánat.



I never loved nobody fully
Always one foot on the ground
And by protecting my heart truly
I got lost in the sounds
I hear in my mind
All of these voices
I hear in my mind all of these words
I hear in my mind all of this music

And it breaks my heart
And it breaks my heart
And it breaks my heart
when it breaks my heart

Suppose I never, ever met you
Suppose we never fell in love
Suppose I never, ever let you kiss me so sweet and so soft
Suppose I never, ever saw you
Suppose you never, ever called
Suppose I kept on singing love songs just to break my own fall
Just to break my fall
Just to break my fall
Just to break my fall
Break my fall
Break my fall

All my friends say that of course it's gonna get better
Gonna get better
Better better better better better better better

I never loved nobody fully
Always one foot on the ground
And by protecting my heart truly
I got lost
In the sounds
I hear in my mind
All of these voices
I hear in my mind all of these words
I hear in my mind
All of this music
And it breaks my heart
And It breaks my heart

I hear in my mind
All of these voices
I hear in my mind all of these words
I hear in my mind
All of this music
And it breaks my heart
And it breaks my heart
and It Breaks my Heart
when it Breaks my heart
but it breaks my heart
when it breaks my heart
breaks my heart
and it breaks my heart
and it breaks my heart
and it breaks my heart
and it breaks my heart

az univerzumhoz mérhető mű

Isten őrizz, hogy video blogot csináljak, mert ugye (kis túlzással) csak szavak. De.

Ez egy kozmikus szerelmi vallomás, és ilyet tényleg csak annak ír az ember, akinek az életet köszönheti. Akár szó szerint, akár átvitten. Megosztom veletek is. Íme:

Pink Floyd - Coming Back To Life

Where were you when I was burned and broken
While the days slipped by from my window watching
Where were you when I was hurt and helpless
Because the things you say and the things you do surround me
While you were hanging yourself on someone else's words
Dying to believe in what you heard
I was staring straight into the shining sun

Lost in thought and lost in time
While the seeds of lifeand the seeds of change were planted
Outside the rain fell dark and slow
While I pondered on this dangerous but irresistible pastime
I took a heavenly ride through our silence
I knew the moment had arrived
For killing the past and coming back to life

I took a heavenly ride through our silence
I knew the waiting had begun
And headed straight..into the shining sun

a tökéletes zene

Ilyen nincs... És mégis van. Minden egyes sort nekünk énekel... Kár, hogy nem ismerjük egymást, és cirka 15-20 évvel ezelőtt született... Csodálatos.

Shed a tear 'cause I'm missing you
I'm still alright to smile
Girl, I think about you every day now
Was a time when I wasn't sure
But you set my mind at ease
There is no doubt you're in my heart now
Sad woman take it slow
It'll work itself out fine
All we need is just a little patience
Sad sugar make it slow
And we'll come together fine
All we need is just a little patience
(inhale) Patience...
Ooh, oh, yeah

Sit here on the stairs
'Cause I'd rather be alone
If I can't have you right now, I'll wait dear
Sometimes, I get so tense
But I can't speed up the time
But you know, love, there's one more thing to consider
Sad woman take it slow
Things will be just fine
You and I'll just use a little patience
Sad sugar take the time
'Cause the lights are shining bright
You and I've got what it takes to make it
We won't fake it, Oh never break it
'Cause I can't take it

...little patience, mm yeah, ooh yeah,
Need a little patience, yeah
Just a little patience, yeah
Some more pati... (ence, yeah)
I've been walking these streets at night
Just trying to get it right (Need some patience, yeah)
It's hard to see with so many around
You know I don't like being stuck in a crowd (Could use some patience, yeah)
And the streets don't change but maybe the name
I ain't got time for the game
'Cause I need you (Patience, yeah)
Yeah, yeah well I need you
Oh, I need you (Take some patience)
Whoa, I need you (Just a little patience is all we need)
Ooh, this ti- me....

a zene az kell

Mivel mostanában újra olvasom a Rejtő-könyveimet, Lord Bannisterhez (akinek egyébként egy éleslátásról tanúbizonyságot adó kijelentését még idézni fogom) tudnám hasonlítani magam, amikoris az úriemberek visszafogottságával csak annyival jellemzem a helyzetet: a kutyafáját, és a macska rúgja meg! Egy úriember szájából már ez is végtelen felindultságról árulkodik. És mivégre ez a felindultság? Nos, annyit mondanék csak: még mindig nem szoktam le a részeg SMS-ezésről. Persze azért ez nem egy olyan dolog, mint teszem azt a dohányzás, de néha károsabb hatásai is lehetnek, éppen ezért legalább annyira kerülni kell. Kéne.

Nem is az a baj, hogy miket ír ilyenkor az ember. Főleg az én esetemben, mivel csak "ártatlan" dalszöveg-idézeteket produkáltam bele az éterbe, persze gondosan célozva vele lelkiállapotomra, és utalva gondolataimra. De elég egyértelműen. ("Everybody needs somebody, you're not the only one", és társai...) Szóval, egy szó, mint száz: ez a kisebbik baj. A nagyobbik az, hogy mérhetetlen és kifejezhetetlen meglepetésemre az SMS-ek célpontja visszalőtt. Szintén dalszövegekkel. Csak míg az enyémek eléggé egyértelműek voltak, a válaszok már kevésbé. Erre is csak egy újabb klasszikus nótából (Whiskey in the jar) vett idézettel tudnék reagálni: "The devil take the women, for they never can be easy". Most aztán találgathatom, hogy mit akartak jelenteni. De lényegtelen is talán. Maga a tény, hogy rám szánt 2 perc gondolkodást, és néhány sornyi üzenetet, ez az ami az igazi rejtély alapját képezi. Ha nem én kellek, és nem hajlandó egyéb üzeneteimre válaszolni, akkor miért pont a részeg érzelem-üzengetősre válaszol. Utána meg magamra hagy, hadd főjek. Emberiség elleni bűntettek. Nem fogom sokáig húzni cérnával. The devil take that woman. A beígért Lord Bannister idézet:

"Ilyenek a nők. Tizenötször eldobnak valamit, amiről azután, ha végképp elhagyták, rájönnek, hogy a legdrágább kincsük volt."

De, hogy a címben foglaltakról is beszéljek/írjak: azért valamivel próbálkozok, hogy elfelejtsem ezt az egész fentebb leírt hóbelebancot (ez milyen szörnyű leírva...). Mégpedig a következő felállásban próbálkozunk:

Boros Balázs - ütősök, percussion
Torma Béla - billentyűk, ének, vokál
Varga Balázs - gitár, vokál
Eperjesi András - basszusgitár, gitár, vokál
Juhász Róbert - gitár(...?), ének, vokál

És ezekkel próbálkozunk:

LYNYRD SKYNYRD Sweet home Alabama

ERIC CLAPTON Layla

My Father’s Eyes

After Midnight

CREAM White Room

BOB MARLEY I shot the Sheriff

QUIMBY Egyik ember

Autó a szerpentinen

Hintalógalopp

Az ördög magyarhangja

KISPÁL ÉS A BORZ Hang és fény

Szívrablás

BILL WHITERS Ain’t no sunshine

PASO Tenkes kapitánya

Gagarin

BOB DYLAN Knockin’ on Heaven’s door

PINK FLOYD Coming Back to life

Wish you were here

Another brick on the wall

RAY CHARLES Hit the road Jack

AMANDA LEAR Give a little hmmm…

ROLLING STONES Sympathy with the Devil

Honky Tonk Woman

AMORF ÖRDÖGÖK Fapados

U2 One

4 NON BLONDES What’s Up

LOCOMOTIV GT Neked írom a dalt

Embertelen dal

…

ÜLLŐI ÚTI FUCK Esküvő

Bocikám

PÁL UTCAI FIÚK Bál

ROBBIE WILLIAMS Mac the knife

L’ART POUR L’ART Nyálon lőtt lány

Szerelmi vallomás

RADIOHEAD Paranoid Android

MORCHEEBA Roma wasn’t built in a day

JIMI HENDRIX All along the Watchtower

CURE Friday I’m in love

GOLDFINGER/NENA 99 Luftballons

STING English man in New York

POLICE Message in the bottle

SKORPIÓ Dédapám

BUD SPENCER&TERENCE HILL Movin’ Croosin’

MASSIVE ATTACK Angel from Montgomery

METALLICA/TRAD.SONG Whiskey in the Jar

B. B. KING I got my Mojo workin’

Hoochie Coochie man

KANCSÁR KRISZTIÁN Értelmetlen lételem

Mondd meg nékem Darling

TORMA BÉLA Kész a leltár (József Attila)

Miért fáj

Azért persze ennek először a felét fogjuk kidolgozni, és persze hétfőn, mikoris az első próba lesz, kiderül, hogy egy próbánál többet is ér-e a dolog. De addig is lefoglalja a gondolataimat, és egy minimális boldogságfaktort biztosít az életemben. És most, ha megbocsátotok, mennem kell gyakorolni. :)