Lányok, Nők és Én - 18. rész

Eddigi létem cca. 25 évének egyik legfájóbb emléke ahhoz kötődik, mikor megcsaltak (vagyis tudja a fene, hogy van ez... lehet, hogy nem is csaltak meg. Ma már nem vagyok olyan szigorú. Voltam sajnos a másik oldalon...), de nem maga a tény. Azt már régesrég megbocsátottam. Azt viszont nem bocsátottam meg magamnak, hogy akkor hogyan reagáltam erre az egészre. A balf*sz-érzékenységi mutató erősen kilengett... Következzen az egyetlen sztori (vigyázat, hosszú lesz), amit a mai napig nem tudtam megfelelően feldolgozni. Persze folyamatosan próbálom, de lassan, nagyon lassan megy a dolog. Ez a sztori a saját magam által, saját magam részére kreált terápiám része. És egy kicsit a felnőtté válásé...

19 éves koromra éppen túl voltam az első "nagykorú" szerelmen. Akkor még erősebben élt bennem a romantika, mint manapság. Ez természetesen mindenféle giccses, és esetenként nyálas megnyilvánulásra késztetett, de úgy érzem, ezen is túl kellett esnem, hogy azzá a nagyszerű, bizalmatlan taplóvá érjek, aki épp vagyok. Szóval volt gyönyörű kilenc hónapom, gyertyafényes vacsorák, versek írása, dugás a háztetőn holdfényben. Ha az ember kilép egy kapcsolatból, akkor a következőnek legalább egy jellemzőjében az előző kapcsolatával tökéletesen ellentétesnek kell lennie. Ez lehet tudatos, vagy tudat alatti is. Nálam sem volt ez másképp, természetesen. Nem egészen tudatosan egy olyan lányt választottam, aki hihetetlen nagy hatással lett az életemre, a felfogásomra. Romantikus volt a viszonyunk, de úgy éreztem, hogy egészen más, már-már felnőtt módon.

Úgy látszik a gólyabálok fontos szerepet játszanak az életemben, hol pozitívat, hol pedig negatívat. Második szegedi gólyabálom előtt fogadott húgom közölte, hogy jön a legjobb barátnője (Debrecenből), és csatlakozik hozzánk. Öltönyben, legszebb mosollyal, csábító illattal léptem be fogadott húgom lakásába, ahol az előtérben az ominózus barátnő vasalt éppen. Utólag belemagyarázva, már a bemutatkozásnál lehetett valami elektromosság kettőnk közt, bár akkor nem láttam többet benne, mint egy csinos, értelmes szemű orvostanhallgatót. Bár valószínűleg ennél ő többet láthatott a szememben, mert az első öt mondatba természetesen belefűzte, hogy van pasija. Később ez az információ azonban lényegtelennek bizonyult...