Egy kicsit mélyebbre ásva az említett ősanya személyiségében, egy naiv, nyalókát szopogató, copfos kislányt találtam, aki annyira szeretett volna már felnőtt lenni, hogy egy idő után elhitte magáról, hogy az, és ennek megfelelően próbált meg viselkedni. Akkor még nem tűnt úgy, hogy ő is abba a csoportba tartozik, akik már-már kórosan próbálják bizonyítani a világnak, hogy mekkora egyéniségek, és szinte betegesen vágynak arra, hogy felismerjék, elismerjék őket. Akkor még csak egy elemi ösztönökre ható lány volt (legalábbis az én szememben), aki legalább azzal megpróbál kortársai fölé emelkedni, hogy megpróbál felelős döntéseket hozni. Egyet sikerült is neki. Később.
Az első intő jel: 16 éves pasija volt, mikor ő már a 20.-at taposta. És váltig állította, hogy egy olyan (és ide rengeteg, valószínűleg idősebb nőktől eltanult kifejezést használt, amikkel egy férfit csak dicsőíteni lehet) pasira talált benne, aki minden vágyát kielégíti. Gondoltam, ha türelmesen várok, előbb-utóbb úgyis szakítanak. Igazam is lett. Jóval később, mint szerettem volna.
Második intő jel: nagyon hitt a fiú-lány barátságban, és engem tartott az egyik legjobb barátjának. Én nem így voltam vele, de gondoltam, ha türelmesen várok, ez a probléma magától megoldódik, és rájön, hogy nincs barátság. Ebben is igazam lett. Jóval később, mint szerettem volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése