Festés - 1.forduló

No, mivel mégiscsak azért tudtuk lealkudni az albi árát, mert megígértük, hogy kifestünk, így épp itt volt az ideje, hogy kvázi gyakorlatba ültessük át a fejünkben már hófehér falak képét. Magyarul, ma festettünk. Élő tudósítást utánozva az események így követték egymást:

Tegnap - 20:32

Vége a napnak, és mivel a napozás+klóros víz=hullafáradtság, nem csoda, hogy majdnem ruhástul ágynak zuhanok. Mivel azonban feltett szándékom, hogy a női tőrcsapatot élőben nézem (hajnal 3-kor), így két lehetőséget látok magam előtt. Az első, hogy k*rva sürgősen ágynak esek, mely esetben eszméletlenül magas annak a lehetősége, hogy 3-kor, mikor az óra csörög, arra a következtetésre jutok, hogy keljen fel, akinek 6 anyja van. Marad tehát a második lehetőség: energiaital nincs: nagy mínusz. Van viszont két liter kóla. Ezt döntöm magamba.

Ma hajnal - 1:00

A terv beválni látszott - eddig. Itt már a kóla sem segít. A szemem olyan vörös, mint a bagzó nyúlé. Muszáj aludnom. Az órámat beállítom 3:30-ra, nyerek egy fél órát, addig úgyse történik semmi.

Ma - 3:31

Rettentő nagy nehézségek árán sikerül az egyik szememet annyira kinyitni, hogy legalább meg tudom különböztetni a német vívót a magyartól. Mivel egyelőre ez megfelel, nem erőlködök tovább.

6:11

Nem tudom mi történt, mert az az egy árva szemem nem sokáig bírta nyitva, és lecsukódott. Mivel az amerikaiak ellen vívunk, feltételezem, hogy továbbjutottunk. Itt viszont csúnyán vesztésre állunk. Így már nem érdekel, úgyhogy visszaalszom.

10:28

Siker. Legalábbis vízilabdában. De az is necces, vékonka. A béna tőrözők kikaptak. Egyszerűen felháborító, hogy mikre NEM vagyunk képesek ezen az olimpián. Annyira felháborító, hogy nem is nézek tovább semmitse, hanem irány a festékbolt diszperzitért.

13:00

Ez a festékboltos faszi tuti hülyének nézett. "Jólvan, hülye egyetemista fest", tisztára így nézett rám, mikor megkérdeztem, milyen kiszerelésben lehet diszperzitet kapni. Próbált lenézően jópofa lenni "100 tonna, 200 tonna" - mondta. De ő nem ismerte a mai napom előtörténetét, én viszont végigéltem, és a pillantásomba az egészet belesűrítettem. Ekkor már értette a szitut, és kérdezte milyen minőségűt akarok. Mivel már említettem, hogy a festés pusztán gazdasági vállalkozás, ezért mivel feltételeztem, hogy a minőség egyenes arányban áll az árral, azt mondtam: a legrosszabbat. Most rajta volt a sor, hogy úgy nézzen. Végül 15 litert vettem. És hazáig cipeltem. Gabi is segített. Félúton persze megálltunk sörözni. Délben. Mert ha már festőként próbálunk viselkedni, akkor csináljuk rendesen, és dolgozzunk bebaszva. :)

Most

Amit mi leműveltünk, az nem egyszerű. 2 ecset, két henger, 15 liter festék, két agyalágyult spicces egyetemista. Adjátok össze. De legalább kész lett a konyha, a wc, a fürdőszoba. Persze, hogy egymást is kifestettük. Persze az összes munkásos beszólást és szituációt eljátszottuk ("pofán b*szlak, figyeljé' má', hogy kenem a maltert..." :) ), azért mégiscsak. Nyakig festékesen 5kor sikerült mindkettőnknek a tus alá kerülnie (persze nem egyszerre... no.). Gabi most alszik. Engem pedig ZA hívott, hogy mehetnék medencés salsa partyba 3 nővel, el vagyok hívva. VAGY, mehetek velük, a srácokkal a sörfesztre inni. Egyértelmű, hogy melyiket választottam. Este hideg van már a medencében. A sör viszont megmelegít. :)