Lányok, Nők és Én - Prológ

Azt hiszem azon a napon kezdtem felnőni, mikor végleg felfogtam, hogy minden igyekezetem ellenére sem fogom soha megkapni, amit szeretnék. Véletlenül pont erre a napra esett, hogy a másik városban élő barátnőm telefonon bejelentette, hogy előző éjszaka megcsalt. 19 éves múltam, és azt hiszem szerencsésnek mondhatom magam, amiért a hivatalos felnőttkor után már egy évvel ténylegesen is benőtt a fejem lágya. No persze mindez nem azonnal történt. A hívás után körülbelül öt perccel összejöttem a volt nőmmel, valamint berúgtam, mint az albán szamár, ebben a sorrendben, aminek később szintén meglett a következménye egy kiadós hiszti keretében. Mindezek ellenére azonban mégis csak azt kell mondanom, hogy határozott lépést tettem azon a napon a felnőtt lét felé. Azóta persze sokat fejlődtem. Az érzelmi válsághelyzeteket még mindig nővel és piával kezelem, de már nem feltétlenül ebben a sorrendben. Ennek, mármint a sorrend felcserélésének, a hiszti elmaradásán kívül, végtelenül sok előnye van, amiket nem kívánok ecsetelni. Legyen elég annyi, hogy egész jó kis rendszert alakítottam ki. Persze a rendszer sérülékeny és gyakran fel is borul. Ilyenkor hosszabb időre kikötök valaki mellett, de a végeredmény minden esetben ugyanaz: egy idő után felszedem a horgonyt és elvitorlázom. Nem mintha nem vágynék egy hosszabb kikötői tartózkodásra, de néha mikor visszagondolok felnőtt létem kezdetének napjára, sikerül nagyon magasra raknom a lécet, olyan magasra, hogy azt még senkinek sem sikerült eddig átugrania.