1. ... a következetlenséget. Ha valaki egyszer A-t mondott, akkor ragaszkodjon hozzá, főleg azért, mert én is ahhoz tartom magam, hogy A. Emlékezzen rá, hogy A-t mondott, és ahhoz tartsa magát. Persze nem makacsul, minden áron. Ha rájön, hogy A hülyeség, akkor legyen vér a pucájában azt mondani, hogy sajnálom srácok, eddig ugyan A-t mondtam, de rájöttem, hogy hülye voltam. Mostantól B.
Ha valaki nem ilyen, azzal mostantól szóba sem állok.
2. ... ha egy tanárt létfontosságú ügyben nem lehet elérni. Múlt hét hétfőn e-mail. Azóta sem válaszolt. Tegnap odamentem az órája végére. Nem is tartott órát. A fogadóideje olyan lehetetlen időpontban van, hogy nem tudok menni, mert dolgozom. Ezt soha nem fogom megérteni.
3. ... ha nem válaszolnak az üzeneteimre. Annyit, hogy: "hagyjál bmeg, dolgom van/nem érek rá/nem akarok veled tárgyalni/akármi." Nem erőszak a disznótor, csak tudjak róla, hogy ne üzengessek.
Na. Dulifuli kiadta a mérgét.
szerda, február 27, 2008
úúúúúúúúútálommmmm...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Érdekes, hogy pont te utálod a következetlenséget, amikor nehezebb lenne nálad következetlenebb embert találni. A blogod elején kijelented, hogy még sohasem voltál szerelmes, és hogy szerinted az ember csak egyszer lehet az. Aztán hirtelen, fél éven belül, háromszor vagy négyszer leszel szerelmes(volt barátnőkbe, tizenhat éves lányokba, stb). Egy kicsit vicces.
"Ha valaki egyszer A-t mondott, akkor ragaszkodjon hozzá, főleg azért, mert én is ahhoz tartom magam, hogy A. Emlékezzen rá, hogy A-t mondott, és ahhoz tartsa magát. Persze nem makacsul, minden áron. Ha rájön, hogy A hülyeség, akkor legyen vér a pucájában azt mondani, hogy sajnálom srácok, eddig ugyan A-t mondtam, de rájöttem, hogy hülye voltam. Mostantól B. "
A blogbejegyzések éppen abban az érzelmi állapotban születnek, mikor úgy érzem, hogy... Aztán utólag minden esetben rájöttem, hogy nem szerelmes voltam, hanem kergettem valamit, ami nem létezett, de ez csak utólag derül ki. Ezeket a dolgokat te sem neveznéd szerelemnek, szerintem. És én kész vagyok felvállani, hogy hülye voltam, A-t mondtam eddig, de igazából B van. Sorry.
Fenntartom magamnak a jogot, hogy tévedhessek. :P
Amúgy meg örülök, hogy követed a bejegyzéseimet, és kritizálsz. (és ebben most nem volt irónia) Kíváncsi vagyok, ki lehetsz.:)
És továbra is vallom, hogy az ember egyszer lesz szerelmes életében, úgy igazán, és ez az egy szerelem a halálig kitart. És erről, hogy nekem megvolt-e ez az érzés, majd néhány perccel a teljes sötétség előtt tudok bizonyosan nyilatkozni. Addig csak maximum megérezhetem, de a megérzések (főleg meg az enyémek) csalhatnak...
Útkeresésben vagyok, ez nem titok. Meg kapunyitási pánikban. Nem a legjobb passzban. De ez azt hiszem kiderül a blogból, ha nem is a konkrét mondanivalóból, de a sorok között olvasva biztos.
Lehet, hogy mostanában, egy ideje, nem vagyok annyira következetes, amennyire szeretnék. Vicces vagy sem.
Kedves névtelen, ha ismersz, akkor tudod, hogy nagyon hirtelen haragú vagyok, és az éppen aktuális sérelmeimet hajlamos vagyok felnagyítani. Ez a bejegyzés is így született. Ennyire kell komolyan venni. Én ilyen később gondolkodó ember vagyok. És emiatt elég sűrűn kell bocsánatot is kérnem. Meg akarok változni. De most nehezen megy. Nem vagyok 100%-ig jó ember, tisztában vagyok vele.:)
Ha viszont nem ismersz, akkor csak a blogom szerint tudsz megítélni, az pedig az életemnek csak egy része, a megfelelő kontextus nélkül könnyen félreértelmezhető.
De jó is volt ezt leírni (már csak azért is, mert ugye imááááádok magamról írni=egoista aállat...).
Amint egyszer már említettem, a legjobb viták mindig akkor kerekednek, ha valakinek a személyes szférját érinti a tárgy...
Megjegyzés küldése