ma és holnapután

15-6
15-7

Ennyire kaptam ki ma reggel squash-ban. Igazából az, hogy Bazsó jól szervál, én meg (valljuk be őszintén) körülbelül egy Parkinson-kóros csimpánz szintjén, az egyelőre el is dönti a meccseket. De jön még kutyára... egy másik kutya.

Holnapután már itthon lesz, aki az elmúlt egy hétben folyamatosan mozgásban tartotta a gondolataimat. Igaz az elmúlt 1-2 napban valamennyire lefoglalták az agyam más dolgok, de még mindig eszembe jut néha-néha, hogy vajon mi lehet vele, jól érzi-e magát, és nem utolsósorban, hogy vajon mihez kezd, ha itthon lesz. Nos erre most van egy jó tippem: semmihez. Szerintem letisztázta magában, hogy én csak egy viszonyítási alap voltam. És talán még csak keresni sem fog. Sajnálom, ha nekem lesz igazam. Szomorú is leszek, mert talán megvolt bennünk valami, amit már rég nem éreztem senkivel, mikor beszélgettünk, mikor együtt voltunk, és az ember nem szívesen veszi tudomásul, hogy a másik ezt nem érzi. Én most erre tippelek. Szívesen megismerném még közelebbről.

Node tudjátok: elől megy a kardhal, középen a naphal, a remény hal meg utoljára...

Éppen ezért nem is baj, hogy holnap elutazok 5 napra, és csak vasárnap jövök vissza. Persze hiányzik, és szívesen látnám már, de nem akarok semmit sem, míg ő el nem dönti, hogy mit szeretne. Ez olyan biztos, hogy hótziher. Konkrét jelzést akarok. Addig meg haladunk, haladunk...

Mivel ott, ahol leszek, nem sok internetkapcsolat van, ezért valószínűleg vasárnapig el leszek vágva a virtuális külvilágtól, és 5 napig igazi életem lesz... :D Addig is hajrá, olvassatok sokat! :)