(új sóhaj)

Nem gondolok ám mindig rá. Napközben lefoglal a munka, délután-este a próba, a rádió, a szakdolgozat, a filmkészítés. Ezután van a baj, mikor kiürül az agyam, és ledobom magam az ágyra. Akkor minden eszembe jut. Előttem van az arca. Az alakja. Ilyenkor érzem, ahogy megsimogatja a kezem. Így alszom el, és néha róla is álmodok. És vele ébredek.

Nem érzem magam megszállottnak. Nem zaklatom, nem sürgetem, nem is beszélünk. De hiányzik. Valamit megéreztem, és valamit ő is megérzett velem kapcsolatban. Ha azt mondta volna, hogy szerinte nem illünk össze, vagy hogy nem érzi azt a pluszt...

Még különbeket is mondott. Ha ezt nem tette volna, akkor is nagyon fájna, de tudnám, hogy részéről nem működik a dolog. De nem így van. És így nehéz.

Már megint csak rinyálok, mint egy fürdős kurva, tudom. De hé: ez az én blogom! :)