Minden óvintézkedés ellenére az első adandó alkalommal majdnem sikerült valakinek felrúgni a rendszerem. Az illetőnek szőke haja volt, ami azért említésre méltó, mert köztudottan taszítom a szőke nőket és vica versa. Se előtte, se utána nem volt szőke hajú nőm. Ami említésre méltó volt a szőke haj mellett az az ennivalóan édes arc (halvány szeplőkkel természetesen) és a klasszikus, bokorba csalogató kék szempár. Ezek alapján akár tucatlány is lehetett volna, de annyi életenergia sugárzott belőle, amivel már-már kisebb erőlködés nélkül átugorhatta volna a fent említett lécet.
Románcunk sem szokványosan kezdődött. Főgólyaként a megismerkedés első fázisát úgyszólván át is lehet ugrani. Nincs jobb lehetőség a pozitív tulajdonságaid (legalábbis a legtöbbjének) kihangsúlyozására, mint az a másfél-két óra amíg kéttucatnyi 18 éves, még riadt de eléggé nyitott lány issza a következő 4-5 napra a gondozására kirendelt főgólyájának szavait. Meg kell említenem, hogy én a lassú de alapos munka embere vagyok, nem hiszek az „első este megduglak” módszerben. Nem mintha túlságosan konzervatív lennék, vagy mindig csak hosszútávú partnert keresnék, de hiszem, hogy egyetlen szeretkezéssel töltött éjszaka is lehet olyan tökéletes, mintha már évek óta csinálnánk. Ehhez viszont szükség van egyfajta előtanulmányra. Éppen ezért csak a lehető legritkább esetben döntök meg már az első éjszaka lányokat. Eleddig tökéletesen működő elméletemet csak az „előbb a nő, aztán a pia” sorrendjének összekavarása zavarhatta meg. Ezek nem is lettek maradandó emlékek, márcsak a biológia miatt sem. Merthogy minden igaz amit az alkoholról mesélnek. Tényleg segít felejteni, csak az elkövető szándékaival ellentétesen nem az ivás előtti, hanem az utána lévő dolgokat.
Visszatérve megismerkedésünk körülményeire, már a gólyatábor első napján sikerült ágyba vinni a lányt. Csak épp nem nekem.
Nincs is jobb érzés annál, mikor az éjszakai ivászattól hulla másnaposan minden erőnkkel igyekszünk szemeinket két másodpercnél hosszabb ideig nyitva tartani, és amikor ez sikerül, egy csupasz női hátsó az első dolog amit meglátunk. Én is jól éreztem magam, jókedvemet csak az rontotta kis mértékben, hogy az említett hátsó ahhoz a lányhoz tartozott, akivel a legtöbbször igyekeztem az előző napi csoportos ismerkedés során szemkontaktust teremteni. Édesdeden aludt a szobatársam ágyán, és mivel a tangát nem a takargatásra találták fel, plusz valószínűleg nem szeretett takaró alatt aludni, legalább nekem is jutott egy vizuális falat. „Ribanc” – ezzel intéztem el a dolgot, ami ebben az esetben egyenlő volt a „savanyú a szőlő” saját fordításomban való kifejezésével. Hogy megállapításomat kissé elhamarkodottan tettem az hamar kiderült, tekintve, hogy az illető szobatárs egy nagyon jó barátom volt, így nem esett nehezemre a lány távozása után hanyagul odavetni egy „na milyen volt?”-ot, ezzel diszkréten érdeklődni az éjszakai történések iránt. „Á, semmi különös. Nem hagyta magát. Csak azért aludt itt, mert azért mégiscsak tetszem neki.” No remek, egyik jó hír a másik után. Kiderült, hogy nem egy ribanc. Ugyanakkor az is kiderült, hogy tetszik neki egy jóbarátom. Halott ügy. Így is álltam hozzá a továbbiakban, és a gólyatábor végére sikerült egészen jó barátságba keverednünk. A csupasz fenekén kívül már mást is ismertem vele kapcsolatban. Többek között azt is, hogy hozzám hasonlóan ő is kigyógyuló korszakban van. Neki is volt egy pasi, nekik is végük lett, csak ő egy kicsit mélyebben mászott bele az önpusztításba, mint én, gondolok itt a drogokra például. De határozottan gyógyuló fázisban volt, legalábbis ezt állította, én pedig elhittem neki, ami később sem bizonyult hibának, mivel tényleg maga mögött akarta hagyni az előző életét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése