vissza

Nos, nem kaptam bejglimérgezést, mert mi nem szeretjük a bejglit, és csak azért, mert karácsony van, és ilyenkor azt kell csinálni, hát mi nem fogunk. Szerettem volna picit elvonulni a világtól, kilépni picit a szokásos szerepekből, ilyenkor a Jamaicába utazás elég erősen megjelenik az életemben, persze csak gondolati szinten, maradt tehát a lehetséges helyeke közül Ózd, mint Szegedtől legtávolabb fekvő biztos(?) pont az életemben. No, az eleje nem volt jó, a közepe picit kevésbé rossz, a vége pedig vegyes. 5 nap ismét eszembe juttatta, hogy miért is nem járok haza olyan gyakran. Nem kell túl nagy dologra gondolni: az itteni és az ottani világ annyiban különbözik, és mindkét fél annyira makacsul ragaszkodik a sajátjához, nem hajlandó a másikat elfogadni, hogy ez bizony komoly súrlódásokhoz vezet, amit ugye a makacsság miatt képtelenség megoldani, ezért inkább elkerülöm. Persze ezen kívül ott vannak a gyerekkori dolgok is, amik a jelenben is folytatódnak, egy részük legalábbis. No, ezért nem.

SZIN Ice: ne nagyon kérdezzetek, mert olyan módon sikerült bebaszcsiznom :):):):), hogy csak arra emlékszem milyen kurva jó volt a Kiscsillag meg a PASO. Meg arra, hogy 3-ra hazaértem.

A nap bölcsessége: a gerinc az a szervünk, amelyik távolt tartja a fejünket a seggünktől.

ehhh...nincs kivel

Ilyen az én formám. Itt ragadtam Szegeden vasárnapig, de minden jóbarátom, ismerősöm már otthon van. Nekem meg most jutna időm kellemes iszogatásra, végre nincs meló két hétig, nem kell semmi miatt izgulnom, oszt nem tudok kivel találkozni. A kutya meg a macska rúgja meg! :(

csak a miheztartás végett :) rovat

mondd miért...?

Miért akkor, amikor nem lehet??? Valaki mondja meg, hogy miért akkor, amikor semmi esély se? Ennek sose lesz vége??? Remélem nem így van, mert kurva szomorú leszek. :(

utálom az embereket

Ld.: a címet. Büdösek, koszosak, sokan vannak, taplók, és büdösek is. Meg igénytelenek. Meg taplók. Posta sorbanállás, boltban kajavásárlás, harácsonyi ajándékvásárlás. Itt lehet találkozni emberekkel, ezért a mai nap után elkerülöm ezeket az élethelyzeteket. Brrrrrr...

blöeeee...

Bűbáj - nehogy egyetlen férfitársam is arra vetemedjen, hogy megnézi... Szolidaritásból mondom: nem akarok rosszat. Ha valakit erre hív a párja, fusson, amerre lát. Nyál. Meg még egy kis nyál. Ja, és persze, a változatosság kedvéért: sok nyál. Tudom, nem én vagyok a célcsoport. Node, akkor is... Ettől még a jótündér is hányingert kap, szokták ugye mondani, és asszem klasszikusan erre az esetre gondoltak. Volt két ingyenjegyem, hát elmentem. De inkább 500ft-ért eladtam volna, oszt ittam volna a Várban 6-7 nagyfröccsöt. Jobban jártam volna. Még az iszonyú másnaposságot beleszámolva is.

a 7vége kettőssége

Egyrészt csak ilyenkor tudom azokat a dolgokat csinálni amiket igazán szeretnék, és nem kötelező.

De ilyenkor a legszarabb, mert legszívesebben a legkedvesebb és legszeretetreméltóbb barátaimmal tölteném minden percem, mert hétközben egyet sem tudunk kötetlenül együtt lenni, de ilyenkor nincs itt senki... Vagy ők ilyenkor dolgoznak. Egyedül meg szar. Még akkor is, ha legjobb barátom Dr. Gregory House velem van néha...

háháháháháhá hihihihihihi juhhhuuujjj :,D

Hátezbazzeg kész. Érdemes teljesen végighallgatni/nézni. Only for english speakers! :(

idézet az egyik kedvenc blogomból

Ez a blog, mármint a kedvencem, egy véresen komoly poén blog. Mindenki így olvassa majd, hogy van benne némi túlzás. De igaz. Tehát az idézet:

"Ide szeretnék lefordítani egy nagyon ideillő idézetet a netről: Egy nőnek van egy nagyon közeli férfi barátja. Ez azt jelenti, hogy a férfit érdekli a nő, hiszen ezért van körülötte annyit. De a nő kizárólag barátként tekint a férfira. Ez mindig úgy kezdődik, hogy „nagyon jófej és aranyos vagy, de nem szeretlek csak barátként.” Ez nagyjából egyenlő azzal a helyzettel mikor egy férfi állásinterjúra megy és a cég azt mondja: „Nagyon jó a szakmai önéletrajza, minden adottsága tökéletes hogy betöltse ezt a munkát, de nem fogjuk felvenni. Ámbár az Ön életrajzát fogjuk használni alapul a többi jelentkező elbírálásánál. Ennek ellenére fel fogunk venni egy olyan embert, aki még közel sem rendelkezik azokkal a képességekkel, mint Ön, és valószínűleg egy alkoholista. És ha ő nem vált be, akkor felveszünk valaki mást, de még mindig nem Önt. Tulajdonképpen Önt soha nem fogjuk felvenni. De időről időre fel fogjuk hívni, hogy panaszkodjunk azokról, akiket felvettünk.” Miért jó a lányoknak, hogy annak ellenére, hogy tudják, hogy nincs fiú-lány barátság, próbálkoznak? Tulajdonképpen milliónyi fiú szívét összetörik vele. Nekünk is cserébe össze kellene törnünk valamijüket. Én az arcukra gondoltam, de kompromisszumképes ember vagyok és várom az ötleteket hogy hogyan lehetne kibaszni velük."

http://felbasz.freeblog.hu

szívlelje meg aki hallja és látja

i know jah love it is superior
your devil complex inferior oh yes
worshipping material
bowing to your silver and gold

somebody tell me
coz i really got to know oh oh
i read a lot of history
but tings nuh really show no no
why dem drop the bombs ina arabia
why the children bawl and suffer ina africa
leaders of the world just fighting for superpower
but judgement ago fall upon dem head like rain shower
mi go so then

so yuh betta love the likkle youths
nuh terrorize dem oh no no no
teach the youths the truth nuh criticize dem oh no no no
open up your eyes and realize then
yuh hafi keep yuh hafi care you hafi guide dem
dont yuh know
war and crime will divide dem
now yuh betta show the youths your fears and don't yuh hide dem
and then equality and justice will unite dem
lift up your voice and yuh got to sing the anthem
we go so then

long time we fed up a your promises and lies
your illusion and religion just covering our eyes yo
frustration a starvation multiply
depression until the well a run dry
can't yuh show the love man and not the animosity
can't yuh live a life how it is said in duteronemy
me coulda be your friend
why
yuh want to be my enemy
yuh can't tek dem speed jah over jah so so come follow we come follow we
come follow me

na, akkor véleményt kérek

Harcos emancipuncik hajrá!

rájöttem

Hihetetlen, hogy egy számomra tulajdonképpen "vadidegen" (mert nem régóta ismerjük csak egymást) ember előtt hirtelen, pár percre úgy meg tudtam nyílni, hogy olyat mondtam el neki, amit még soha senkinek. És egy pillanat alatt meg is világosodott ezáltal minden.

Nagy szarban vagyok. Még régebben feltettem a kérdést itt a blogon: vajon hányszor lehet szerelmes az ember? És meg voltam győződve róla, hogy csak egyszer, és én még nem voltam. Nos még mindig azt gondolom, hogy nem többször, mint egyszer szerelmes az ember életében. Úgy igazán. Viszont sajnos nekem megvolt. Illetve örülnék ha a múlt idő vonatkozna rá. De nem. Még mindig vagyok. Nagyon. Nem is értem hogy nem jöttem rá eddig. Itt volt az orrom előtt. És elbasztuk, de nagyon. Mert a miénk volt, mindkettőnké, nagyon boldogok voltunk, de elszúrtuk mindketten, és félreértések sorozata miatt már majdnem 4 éve nincs normális emberi viszony köztünk. Pedig már 3 éve én is nagyon szeretném. És rá kellett jönnöm, hogy minden eddigi kapcsolatomat azóta ez az érzés mérgezi, melyiket lassabban, melyiket gyorsabban. De amint csak egy rövidebb időre is egyedül maradok, mindig ő jut az eszembe először, és itt marad. Mindaddig, amíg megintcsak meg nem próbálom vele felvenni a kapcsolatot, és ő megint úgy meg nem aláz, mint már eddig sokszor. Akkor nem érzem magam embernek egy ideig, majd megint megpróbálom elfelejteni, és egy időre sikerül is, de ott van a háttérben, és mérgezi az aktuális kapcsolatot. És az egész kezdődik elölről, mint egy mókuskerék. És nem tudok kitörni belőle. Egy két hónapja Csilla azt merte mondani nekem, hogy nem tudom, hogy milyen igazán szerelmesnek lenni. Mindezt 16 évesen. Nos, kívánom neki ezt a négy évet, amit én is megéltem eddig, meg főleg azt, hogy jöjjön rá, amire én. Mert így szarabb. Hogy tudom mire kenni az egészet. Mert jó lenne tudatlanul keresni azt az embert, aki kiegészít. Jó lenne nem tudni, hogy sajnos van/volt ilyen ember, és én még mindig szeretem. Mert így esélye sincs, hogy bárki is megfelelő lenne. Sajnos ez van. És lehet azt mondani, hogy adjam meg az esélyt másoknak, mert lehet hogy jön egy jobb, meg hog majd úgyis elfelejtem. Vajon nem próbáltam? Mást sem csináltam az elmúlt négy évben, mint azt, hogy nem vettem tudomást erről az egész dologról, és esélyeket adtam. Nem is keveset. Nem is egyszer. De idáig jutottam. Persze, persze biztos nem jött még az, aki... Nem találkoztam még olyannal, aki igazán. Ezt is lehet mondani. De én ÉRZEM, hogy ő volt az, aki igazán. Sőt tudom. Mert még csak hasonlót sem éreztem mással, mint akkor vele. Jó volt mindegyik a maga módján, és gyönyörű emlékeim vannak róluk, sőt, még azt is mondom, hogy egyikükbe-másikukba bele is szerettem egy picit. De ennyi. Végülis mindig hozzá jutnak vissza a gondolataim. Most fogok felnőni. Meg kell tanulnom együtt élni ezzel az egésszel.

Ez egy olyan, nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek helyzet.

Meg egy olyan James Bond-os tudd, hogy értsd szitu... ;)

az eddigi legizgalmasabb bejegyzés

Tegnap úgy berúgtam, mint az albán csacsi...

dráááágaszágom:)

Pénteken. Akkor jön. Hehehehehe...

design ver. 2.00 és lélek

Elébe mentem a szavazásnak, megváltoztattam, és most, hát így néz ki, így sikerült. Remélem tetszeni fog, kicsit vidámabb hangulatot áraszt szerintem.

Mert hát mégiscsak valahogy csak kikecmereg az ember a letargikusabb időkből is. Ezúton köszönném mindenkinek, aki... Csak úgy. Ti tudjátok. Nélkületek soha. Innentől már kicsit több önállósággal is megy.

Akik meg keresztbe tettek és hátráltattak: nos, ők le vannak szarva. Ismét van egy közeli, s távoli életcélom, és ezek mellett eltörpülnek a rosszindulatú, nemtörődöm, flegma, emós thot-softos (Mr.Brown, te tudod :D:D) véglények által okozott károk.


Más: a hétvégi férfitársaságban, a Pivoban garatba töltött sörök melletti beszélgetés eredménye a kérdésem. Vajon a mostani fiatalok (beleértve magunkat is, lol:D) gondolkodásmódját figyelembe véve, van-e keresnivalója egy párkapcsolatban a kalsszikus férfi-női modellen alapuló munkamegosztásnak? Persze amellett, hogy 21.sz-i liberális értékeket tiszteletben tartó ifjúnak vallom magam, én ezek mellett az ideális párkapcsolatban azért a fent említett modellre építek legszívesebben, és emiatt szó szerint lehülyéztek páran. Aztán persze meggyőztem, vagy legalábbis kicsit megingattam őket, és elismerték, hogy lehet valamicske igazam, de azért utána mégis elgondolkodtam. Tényleg ennyire vakok lennének a korombeli fiúk, és lányok, hogy nem látják, hogy ez az ultra-liberalizáció azért már túlzás, és attól hogy valami picit konzervatívabb és nem agresszív-progresszív, attól még nagyon igaz lehet?

Nah, hát csak sikerül előbányásznom magamból az ősbölcsészt így este 10 körül... :P

miért nem szabad általánosítani?

Az eddigi szavazások alapján, a legnagyobb eséllyel a legtöbb blogolvasómra a következő jellemzők vonatkoznak:

Olyan lányok, akik szeretik a romatikus szeretkezést, legszívesebben Kubába utaznának, szeretnének gyereket, párban képzelik el az életüket, és véleményük szerint egyszer szerelmes az ember életében.

Jelentkezzen az, akire ez így ahogy van igaz. :D

beszűkültem

Reggel fél nyolckor ébredés, tus, öltözés, kaja, várakozás a buszra a zergebaszó hidegben, munkába rohanás. Délután5 és 7 körül hazaérés, mostanában mondjuk inkább 7-kor, mint 5-kor.
Hullafáradtság. Kaja, egyéb teendők ellátása (rádiózás, tanítás, különóra), 9-re végzés. Méginkább hullafáradtság. Alvás, filmnézés, persze nem ebben a sorrendben, de előfordult már. Hétvégén meg örülök, hogy lyuk van a seggemen és szelel.

Valaki okos segítsen már: hogy lehet ebből kitörni? azon kívül persze, hogy k. sok pénzt keresek, és a magam ura leszek. Mert az a hosszútávú terv, de addig is?

miért nincs ilyen?

Legyen már...

ötlet?

Valami gáz van velem mostanában. Még nem tudom, hogy mi, csak érzem, hogy valami nincs rendben. Egy sejtésem persze van. De azon túl... Semmi ötlet. Nem szoktam ilyen lenni. Talán kezdek beszűkülni... Vagy nemtom... Na mindegy...

szar

Ha most nyertem volna akkor dagadna a mellem a büszkeségtől, és telekürtölném a netet, hogy mekkora eszetlen nagy király vagyok. De nem nyertem. Úgyhogy kapja be a Honfoglaló a szaros licitálási rendszerével együtt.

licitálok

Kell már egy profi mp3/mp4 lejáccó. Licitálok hát. 18.00-kor ér véget. Már reszket az ujjam az egérgombon. Vajon én vagyok a leggyorsabb kezű kavbojköjök a Honfoglalón innen és túl? Szurkoljatok... Az óra ütött...

munkatársaim unatkoztak

Mr.Brown és V. ezzel ajándékozott meg, míg nem voltam a gépemnél 10 percig.Ez fogadott háttérként mikor visszaültem. Innen az új szavazás ötlete... :D

5'nizza

Mivel már most kitűnik, hogy a mostani szavazásban messze Jamaica (ejtsd: dzsaméjka) fog nyerni, így kedveskednék a szavazóknak egy Yamaikáról éneklő duóval, akiket nem sokan, sőt szinte senki sem ismer. A címben említett (ejtsd: piatnyicca) orosz reggae duó felállása: egy akusztikus gitár és egy ének. Egyedi. Remek. Kitűnő hangú énekes. Senki sem ismeri. Sno! Te mindenképpen hallgasd meg.;) Akit érdekel: ki van rakva a jobb oldali menübe, most néhány hétig ez lesz az állandó video. Aki beleszeret (és gondolom lesznek ilyenek), azoknak még a következő számokat melegen ajánlom tőlük: Soldat, Jammin. Utóbbi számban egy az egyben Bob Marley élményem volt. Akkor hát: zenére fel!

a dárenbész

Azt hiszem itt az ideje, hogy egy picit kifejtsem a véleményem és elképzeléseim a címben említett műfajról. Két szempont: zene és tánc. Zene: nevéből adódóan ugye a dob meg a basszus dominál, és nekem már csak ezért is igen közel áll a szívemhez (persze nem olyan közel mint a Jamaicához köthető zenék), mivelhogy ha buliról van szó, akkor a ritmusdomináns zenéket részesítem előnyben. Bármi belefér: dallamos, light dnb-től kezdve a belezős drum and bass darabokig. Hangulattól függ. A tegnapi SmokeBreak / Chris.Su / Concord Dawn előadóhármas megtalálta a tökéletes egyensúlyt a két véglet között, néha-néha egy-egy szám erejéig kilengve. Thx for the drums and thx for the bass :) Tánc: szerintem kívülről a leglátványosabb elemekkel tarkított táncot dnb-re lehet produkálni. Nincs is annál szebb látvány, mint amikor egy teremnyi bedrogozott dnb lava tolja eszetlenül a zenére. :D

Kivéve egyvalami: egy koncertre való közönség amint egy pörgős SKA-ra skankel. Az is elég látványos tud lenni. :D

minden nagyszerű nő mögött...

hullik a bagoly a fáról

Yesssssssssssss.... :)

szex

A többség a szerelmeskedést részesíti előnyben a dugáshoz képest. Hmm... Gondoltam, hogy többségben vannak a lányolvasóim :D

na, vidulás

Nagyon leosztósra sikerült az utóbbi egy hét, és kezd átmenni megmondóblogba ez az egész, úgyhogy vissza a régi énemhez, éljen mindennemű egoizmus, és önreklám!!! :D

A karácsonyi vásáron fogunk jáccani Béla kollegával, a Széchenyi téren, háromszor is. Gitárok, ének. Kettő alkalommal gyermekműsor, míg egy alkalommal rendes műsor lesz, ha minden igaz.
Előre látható időpontok:

December 8. 17.00
December 15. 16.00
December 22. 16.00

Aki úgy gondolja jöjjön el, de ne számítsatok semmi extrára, sőt, merthogy mindketten annyira le vagyunk terhelve egyéb teendőinkkel, hogy eddig még nem próbáltunk... Úgyhogy nem tudom, hogy mi lesz belőle...

felnőttség

A felnőttség egyik jele a sok közül az, hogy a problémák elől nem a homokba dugjuk a fejünket, hanem megpróbáljuk megoldani őket, akár konfrontáció árán is. Valaki tegnap ezt megtette, értelmesen megbeszéltük, és végülis én is megértettem, hogy hova akart kilyukadni, és ő is megértett engem, igazat adott. És tudott bocsánatot kérni. Ezzel hatalmasat nőtt a szememben, bebizonyítva, hogy tényleg csak a felszínen gyerekes, de valójában nem. Örülök neki, hogy még mindig jóban vagyunk.

Egyébként pedig én sem vagyok ám mindig felnőtt. De törekszem rá. Ugyan nem mindig jön össze, de ha elszúrom, akkor tudok bocsánatot kérni. Legalábbis megpróbálok kontaktolni az illetővel, hogy szemtől szembe beszélhessük meg a problémát.

Más. Egy egészen másik dolog: nem pofázok bele olyan dolgokba, amikhez semmi közöm, főleg nem akkor, ha nem is tudom miről van szó, mert ott sem voltam, sőt még csak a közelben sem vagyok. És nem tudom, hogy mi történt...

Akinek nem inge.... ugye...
Akinek viszont igen...

quimby

Szegediek! Amikor a Jatétól a Burger King-ig áll a sor, az cca. 100m, ugye? Az durva? Igen sok lány akar ma dugni a Kiss Tibivel. És hogy miért vagyok itthon ilyenkor? Hát én nem akarok dugni a Kiss Tibivel. Főleg nem másfél óra sorban állás árán...

a bölcs mondások 93,21%-a kínai

Nagyon kiszámíthatóak a történetek, de annyira egyszerűen világítanak rá a számomra fontos dolgokra, hogy egyszerűen muszáj még ide kiírnom egyet. No meg messiás-tudatom is van :D Meg egoizmusom. De ezt már tudjuk.:)

Lin-csi mester egy nap meglátogatta a szomszédságában álló kolostort. Az apát büszkén mutatta neki, mennyi bambuszfáklyát gyártanak a szerzetesei.
- Szorgalmas, dolgos szerzeteseim vannak, Lin-csi, láthatod. Sokat dolgozunk, de sokat is keresünk. Annyi bambuszfáklyát adunk el a városban, hogy vagyonunk Vang nagyúréval vetekszik.
- Na és miért szorgoskodtok ilyen nagyon, apát uram? - kérdezte tőle Lin-csi.
- Munkánk hasznából munkásokat veszünk a faluból, és velük még több bambuszfáklyát gyártunk. Majd azt is eladjuk a városban.
- És a haszonból újabb fáklyákat gyártotok, és újabb hasznot termeltek? - kérdezett újból Lin-csi.
- Igen. A haszonból újabb hasznot szerzünk, abból megint újabbat, és így tovább - válaszolta az apát, majd szétrepesztette a büszkeség.
- Mondd, minek nektek ehhez a kolostor? - firtatta Lin-csi. Nyugodtan kint maradhattatok volna a városban, ott is mindenki ilyennel van elfoglalva.
- Elárulom neked Lin-csi. Már csak néhány év, és a miénk lesz az ország leggazdagabb kolostora. Ezután megint néhány év, és úgy élünk majd itt, mint palotájában a császár. És amikor gazdagok leszünk, már nem gyötörjük magunkat fárasztó munkával, csak magunkra figyelünk. Teát iszunk naphosszat, s a Tanításról beszélgetünk. Elmélkedünk, és hallgatjuk a kert madarainak énekét. Boldog idők várnak ránk, barátom! Nekem elhiheted. Ezért gürcölünk.
- Mondd, apát! Mit csináltatok ti, mielőtt nekiláttatok pénzt keresni?
- Mielőtt nekiláttunk pénzt keresni - kezdte az apát - bizony nagyon csendesen éltünk. Igaz, nem gyötörtük magunkat fárasztó munkával, csak magunkra figyeltünk. Teát ittunk naphosszat, s a Tanításról beszélgettünk. Elmélkedtünk a és hallgattuk a kert madarainak énekét. De akkor szegények voltunk Lin-csi, nagyon szegények - sóhajtott az apát, és várta, hogy Lin-csi sajnálja őket. De Lin-csi apát csak ennyit mondott:
- Feltaláltad a macskát, jó apát, amelyik se kint, se bent nem fog egeret! - S bár valóban őszintén szánta a csapdába esett barátot, dühösen elviharzott. Soha többé nem látogatta meg azt a kolostort.

yock lip

Hát még a zene...

yo k-pack

csak személyeset

Szeretem, mikor az emberek vitáznak. Értelmesen. És valódi dolgokról. Ez az élet sója. Enélkül csak levegőbe beszélő káposztafejek lennénk. És úgy néz ki személyes érintettségű téma hozza ki az emberekből a vitázósabb ént. És ez így szép, addig, amíg nem megy át sértődöttségbe, sértegetésbe és egymás megutálásába, mert azt nem szeretném, soha nem is szerettem. Szeretném még sok-sok olyan emberrel körülvenni magam, akik értelmes dolgokról értelmesen vitáznak, és el tudnak jutni valamilyen végkövetkeztetésre :D Aki ilyenre képes abban van ész és alázat, és ez szerintem egy nagyon jó kombináció. Sajnos én nem rendelkezek mindig mindkettővel, de igyexem. Hmm... Lehet h nemsokára átváltoztatom a blog nevét VERSUS-ra :D:D:D:D

ééén már megint megmondtam...

...hogy nem kellett volna elmennem. Dumálunk, meg gyereeeee. Én meg mentem. Dumáltunk? Alig. De tudom mindez miért volt. Az egy mondat miatt: "hétfőn megyek a pasimhoz." Jelzés véve, szándéknak megfelelően. Mondjuk ennek is több, sokkal kíméletesebb módja van, de igazából Mr.Brown annyira megmondta, és én annyira nem hallgattam rá. Pedig igaza volt. Felszínes, nemtörődöm, felelőtlen, gyerekes. Mint mindegyikük. Node ez volt az utolsó ilyen alkalom. Több nem lesz. Már egyre hamarabb jövök rá, ha csak szórakoznak velem, vagy ha nem akarják közölni, hogy bocs, nem...

film más szemszögből

Életemben eddig is kritkus pontnak számítottak a filmek. Szerettem őket, kritizáltam őket, örültem nekik, szomorkodtam rajtuk, tanultam belőlük. Mostanában azonban egy egészen új szemszögből voltam kénytelen ismerkedni a filmekkel. A filmek a párkapcsolatok vízválasztói is lehetnek. Nem egy barátom panaszkodott mostanában arról, hogy nem tudnak dűlőre jutni az asszonnyal, hogy mit nézzenek. Persze, persze, tudom, hogy ez alapvetően nem a filmek hibája, hiszen azok csak érzéketlen mozgóképek, amik nem tudják se egyik, se másik fél viselkedését, kompromisszumkészségét befolyásolni, de mégis. Összeveszhettek volna a szabadidő eltöltésének módján, a piáláson, a kaján, de nem, ők mind a filmeknél vesztek össze anyyira, hogy nem egyik esetben komoly válság lett a vége. Úgyhogy óvatosan a fimekkel. Legyünk kompromisszumképesek, mert ki tudja, lehet, hogy emiatt fognak minket kidobni. :):):):)

csalódás? ugyan...

Ha olyan ember lennék, aki az átlagos módon reagál az ilyen dolgokra, akkor most váratlanul ért volna. De lassan annyi ilyen hatás ér, hogy már jó előre megmondom, hogy így lesz. És lám, így is lett :)

Nem baj ha nem értitek. Csak ki kellett ide írnom: én megmondtam... :)

dal és vers

tedd le most azt a nagy feleseleget,
bárki elbírja nem kell ez neked
szokd a nagy helyet, a felhőkarcolót
a titkárnőt és az arany Malborot
lifttel közlekedj a mély garázsba le
családi képet tedd az irodádba be...
sportos kord zakó
Springfield kurva jó
a fejlődés mindig fenttartható


nagy ház, nagy család,
fajtiszta kutyád,
gyeptéglád van és kocsid is három
a koktélpartikon
a sima talpadon
a szőnyegbe süppedsz
egy sokadik lábon.

Konferenciák,konkurenciák,
kompetenciák,
konveregenciák

közte nézz ide fallabda amibe, hogy nem múlik el az egyesült álom.

A látszat,ha simán jöttél nem árthat,
de a lelkeden mocsok szárad,
aki így nyer, az ne mondja nekem,
hogy korrekt a rendszer.
A Saabok meg a milliárdok csak álmok,
itt felhőkarcoló nincsen,
egy szinten túl már közüsülések vannak a liftben.


tedd le most azt a nagy feleseleget,
bárki elbírja nem kell ez neked
fod a részed és nézzed az egészet
esetleges vagy esetleg nem érted
Tford nem arat ,Trumann lemarad,
Vegas csak sivatag
Alaska belefagy extra nagy profit
a Wall street felnagyít
olajkutakat és szabad légutat



nemhogy kiborulsz, de inkább leborulsz
a pénz piramisok előtt, azt én kiáltom:
géped zakatol az élet hanyagol,
téged kérnek majd mindenért számon
hogy vagy elavult?
kössz jól betanult,
kissé finomult proli barátom
tiéd a világ a nagy tőkét imád
nem múlik el az egyesült álom


A látszat,ha simán jöttél nem árthat,
de a lelkeden mocsok szárad,
aki így nyer,az ne mondja nekem,
h korrekt a rendszer.
A Saabok meg a milliárdok csak álmok,
itt felhőkarcoló nincsen,
egy szinten túl már közüsülések vannak a liftben.

gálaest 2007

Pucc, csicsa, giccs mindenfelé. Öltöny, nyakkendő, estélyi, dekoltázsok, smink. Sok-sok pia, iszonyat mennyiség, mindenki iszik. Életünk legnagyobb röhögése. A főnökék dobálják egymást az asztalnál, banánhéj függönybe ejtése, majdnem. Borkóstoló még a végére. Már nem kéne, de olyan finom. Még jobban szeretem a főnökeimet. Nem nyertünk díjat. De jövőre pályázunk. Korizás lehet elmarad. Vagy legalábbis holnapra áttéve. De akkor kegyetlenül.

Kérdés: vajon az lehetne, hogy egész nap ágyban maradjak?

Délmagyar hivatalos fotók:
Saját fotók is nemsokára. Hát nem volt eccerű, na.

no comment

a szex vajon mi???

Rá kellett ébrednem, hogy a szexuális életem romokban. Még keresem, hogy kit lehetne hibáztatni érte, de erős a gyanúm, hogy csakis magamat. Már nem pálya, hogy soxor, sokat, sokfélével. Már jó lenne soxor, sokat, egyvalakivel. De nem sürgős...
Annyira...

nem értek egyet

Akkor sem értek egyet azokkal, akik arra szavaztak, hogy többször is szerelmes lehet az ember életében. Kérem fejtsék ki elméleteiket a beszólások közt. Hogy is lehetne többször igazán szerelmes egy ember?

milyen szavak vannak?

őszinte
keresetlen
simogató
kegyetlen
vígasztaló
bántó
igaz
hamis
kijózanító
szerelmes
csábító
sokatmondó
titkos
felháborító
biztató
elbizonytalanító
bátorító

aki tud még írjon

Este Délmagyar Presztízsgála. Majd beszámolok róla. Rongyrázás, burzsujok, sznobok. De muszáj menni. Mennyivel szívesebben mennék most a Fészek Klubba...

fakk

fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk fakk

utáááálom az embereket.
szép délután lehetett volna.
ami a kedves ügyfélnek plusz tíz percnyi telefonálásába került VOLNA ha megtette VOLNA, az nekem szépen 4,5 óra teljes stressz volt. Ennyi.

dilemma

Most írjak neki még egy üzenetet, vagy sem? Vajh miért nem válaszol...? :(

good morning sunshine!

Nah, Jate buli letudva, nem volt szar, végre a régi nosztalgia érzés visszalopózott egy picit. Sok régen látott ismerős, jó zenék (amint Dzsíék meglátták, hogy ott vagyok, azonnal egy kisebb reggae blokk következett. Kösziiii!). Hajrá melóba, de nem bánom, mert már nem kell sokat aludni a pénteki korizásig. :D

végeredmény :)

Íme:

hátezazértnemsemmi

helyzetjelentés 1.00

Már elkészült a fele (ischler), és meg vagyon kenve jóóóóó vastagon málnalekvárral. Természetesen amint kész, fel lesz téve egy kép is. Eddig jól halad :D

china

Ma különösen kínai napot tartottam. Szecsuánit ettem, és Lin-Csi apáttól olvastam egy kicsit a buddhizmusról. Sosem állt tőlem távol a buddhizmus eszmevilága, most azonban valahogy többet foglalkozom vele.

Egyébként mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, aki szeretne ismerkedni a buddhizmussal könnyedén, a nehéz rész nélkül. Szórakoztató kis kétoldalas történetek formájában dolgozza fel a buddhizmus mondanivalóját. Lin-Csi apát egy kis kolostor vezetője volt a 9.sz-ban Kínában, és hát, eléggé extravagáns alakja volt a buddhizmusnak, de az biztos, hogy a történeteken keresztül érthető formába önti a buddhista tanok lényegét. Lázadó is volt, mert az írásbeli hagyományt elvetette, és kizárólag az elmélkedés, beszélgetés, munka volt számára a buddhasághoz vezető út. Úgy gondoltam, kedvcsinálónak álljon itt egy történet:
Lin-csi kolostorában egy reggel ezzel a kérdéssel fordultak a szerzetesek a Mesterhez.
- Mondd, Lin-csi apát! Mit tartasz tudós barátunkról, Szung-ce szerzetesről? Lehetséges-e, hogy előbb éri el a buddhaságot, mint a magunkfajta szerzetes?
- Miért gondoljátok ezt róla érdemes híveim?
- Szung-ce szerzetes műveltebb is nálunk, több nyelven olvassa a szent könyveket, sokfelé megfordult a világban. Lám most is éppen Tibetben van zsinaton - felelték Lin-csi kérdésére a jámbor szerzetesek.
- Hívek! - fordult feléjük most Lin-csi. - Szung-ce szerzetes valóban több nyelven olvassa a szent könyveket, de egyáltalán nem biztos, hogy jobban is érti őket, mint ti. Mint ahog az sem biztos, hogy mi, betűvetők, jobban értjük a világot, mint sok írástudatlan társunk. Ezért nem tidzteljük mi az írott hagyományt olyannyira, mint más kolostorok szerzetesei. Sőt, mi úgy tartjuk, nehezebb írásjelekből olvasni, mint más jelekből. Felhők vonulásából, madarak röptéből, erdők zúgásából, hegyek hallgatásából olykor többet tud meg a világról az írástudatlan pásztor, mint Szung-ce a Mennyei Birodalom összes könyvtárából. Szung-ce szerzetes nem a könyvekből fog megvilágosodni. Valamint nem a nyelvek segítségével. Ha Szung-ce nem érti a Tanítást, nem leli az Utat, nem segít rajta a tudomány sem - világosította fel híveit a műveltség és a buddhaság viszonyáról Lin-csi apát, majd váratlan ötlettel így folytatta.
- Ráadásul képzeljétek el, szerzetesek, micsoda csapás a műveltség arra nézve, aki történetesen hülye! Buddhaságra se jut, és mivel a szamárságait sok nyelven el tudja mondani, még a világ végén is megértik, és még ott is kinevetik. Jobban jár az ilyen, ha legközelebb papagájnak születik. Átok a nyelv, ha nincs hozzá fej! - foglalta össze végül a kérdés lényegét Lin-csi apát.
Miután pedig érdemes hívei megegyeztek abban, hogy a felhozott példa egyáltalán nem távol lévő társukra, Szung-ce szerzetesre értendő, jókedvűen szétszéledtek.

ska ska ska

Lezárult a szavazás. Egyértelmű, hogy szeretjük a ska-t. Egy nem ellenében 6 igen :D Csak így tovább :D

sütni poén

Tökmindegy kinek, tökmindegy milyet, de ha két pasi (jelen esetben szerény személyem és G.) összefog hogy sütemény legyen munkájuk gyümölcse, akkor ott minden jóérzésű embernek el kell takarnia a szemét. Az egész ott kezdődik, hogy nincs mérlegünk. Annyival viszont mi is tisztában vagyunk, hogy a sütést ott lehet elbaszni, hogy az ember nem méri ki pontosan a hozzávalókat. Mi ilyekor a teendő? Mérjünk az internet segítségével! :) Hogyan? Hát az úgy megy, hogy az ember rákeres a Google-ben a "csésze" és "mértékegység" szavakra, és szerencséjére az első kidobott találat már meg is felel az elvárásoknak: egy táblázat, hogy egy 2,5 dl-es csészében mennyit nyomnak bizonyos sütési hozzávalók (cukor, liszt, porcukor, estébé...), meg még az is ott van, hogy szitálva vagy csak úgy a bolti csomagolásból beleb*szva a keverőedénybe, de ez minket már hidegen hagyott. Így sikerült 3 dl lisztből és 1,2 dl cukorból, továbbá margarinból és citromhéjból tésztát gyúrni egy csipetnyi kókusszal megbolondítva (ez nem volt a receptben, de milyen a férfi? kreatív, legalábbis annak akar tűnni, és változtat az eredeti recepten, persze nem számottevően, hogy nehogy elszúrja). Most hűtőben csücsül. Holnap meg ki lesz sütve.
Arról meg ne is beszéljünk, hogy a tészta összegyúrva, és maga a gyúrás folyamata milyen hímsoviniszta poénok elsütésére adott lehetőséget. Egyesek még elpirulnának, vagy felhúznák magukat, pedig mindenki tudhassa, hogy minden vagyok, csak hímsoviniszta nem. Sem. Is.

válasz.Snonak.:)

Szerintem a következők miatt nem érdemes ezt a populáris - nem populáris dolgot erőltetni:

Minden egyes mai "populáris" és ismert stílus (rock and roll, house, dnb, punk, hardcore) undergroundnak és lázadónak indult még anno. A kölykök felfedezték, hogy ez más, ezzel lehet lázadni, és elkezdtek a kiválasztott stílussal azonosulni, zenéjét hallgatni. Minden stílusnak persze a zenén kívül vannak még vizuális kiegészítői (bakancsok, hajviselet, ruha, stb.), amiket ezek a srácok elkezdtek hordani. Mivel kapitalista világban élünk, ha egy ilyen stílusnak elég követője lesz, hogy iparág épüljön rá, akkor úgyis lesz, aki kihasználja. Elkezdik gyártani futószalagon kurva drágáért a rokkerbakancsot, a rasta waxot, a bobmarleyspólót, és még sorolhatnám. És innentől nem sok vezet magának a zenének a popularizálásához sem, és így lesz egy eredetileg lázadó, kivetett szubkultúrából populáris kultúra. Évtizedek óta ez történik, és ez egy olyan folyamat, mint a születés-halál. Megállíthatatlan. Előbb utóbb minden (na jó, majdnem minden) átmegy szubkultúrából kultúrába. Mármint ami tényleg jó, és értékelhető, és élvezhető, mint univerzális érték.

Éppen ezért, ha én mindig elfordulok attól, amit addig szerettem, csak azért, mert popularizálódik, és más, ismeretlent keresek, akkor igazából (durván sarkítva persze) nem csinálok más egész életemben csak futok valahova, valami elől, és nincsenek állandó pontok, amikre azért (egy-kettőre) szükség van. A zenében is. A kultúrában is. Szerintem. :) Vagy nem így van?

(az eredeti bejegyzések itt találhatóak a kommentek között kezdődött, majd lett belőle válasz nekem:)

mindig kimarad valami

Jah, és természetesen: a szavazás.

Azért tettem fel, mert mostanában elgondolkodtam (már megint) két dolgon:

1. vajon hányszor szerelmes az ember életében, de úgy igazán? Én egyet tippeltem, és meglepődve olvastam, hogy valaki kettőt is megjelölt. Lehet ezt ilyen pontosan tudni? Előre?

2. ha nekem van igazam (miért ne:):):):) ), akkor viszont nekem megvolt-e már az az egy? Én nem leszek többször szerelmes? Szomorú, felettébb. Vagy még eddig nem voltam? (Szerintem ez valószínűbb). Ez is felettébb szomorú. Honnan tudom, hogy az a valaki lesz Ő??? Régi, egyetemes kérdések, de mint mindig, ha belevetem magam egy témába, akkor addig nem jövök ki belőle, míg valamifajta válasz vagy megoldás nem születik, márpedig erre nehéz lesz találni.

mit sütsz kis szűcs?

Én meg az ischler... Node mindegy, T.-nek szülinapja hétfőn, és amúgy sem egyedül kell csinálnom, itt van G. meg az ő kimeríthetetlen lelkesedése, ami most el is kél, mert nem hiszem, hogy magamtól egy keresztbe szalmaszálat is tennék T. szülinapjára. Persze valami ajándékot kapna, mert én is kaptam tőle anno. De nem érzem olyan közelinek, hogy valmi eredetivel készüljek. Azt hiszem ő abban az estben kedvel engem és mosolyog rám, ha nem használtam a bögréjét, vagy ha szépen elmosogattam magam után. Olyankor irtó kedves. De ha ez egészen véletlenül elmarad, akkor valahogy mindog morcos, morog, csúnyán néz, bedurcizik. Nem feltétlenül azért kedvel aki amúgy a mosogatáson túl vagyok. Nem mintha különösebben mély nyomot hagyna mindez bennem, de én úgy érzem, hogy a hibáim ellenére kurva jó fej lakótárs tudok lenni, ha hagyják. És én is szeretnék jó fej lakótársakat.
Ennyit a panaszról, ami igazából nem is panasz, mert nincs nagy gáz, csak néha ezek az apró nüanszok annyira le tudják nyomni az egyébként éledező monyómat (by Mr.Brown).

A tegnapi próba, hát, hogy is mondjam... Van még mit javulni. Persze hiányzott a koncepció, és mindenki örült, mint majom a farkának, hogy hangszer van a kezében, és nem egyedül van. De legközelebb már elő kell állni valami olyasmivel, ami kicsit több előkészületet látott.

Addig is várjuk a hétvégét...

:lol:

Jaaaaaa... Hát a legfontosabb örömforrásom kifeljetettem:
nagyŐ másikjáról van szó: kiderült, hogy van barátnője, és szarik nagyŐ-re. Hát, erre csak egy dolgot tudok reagálni, de az őszinte lesz:

muhahahahahahahahahahahahahahahahahahahahahahaaaaaaa
muhhhhhahahahahaaaaaa :)

áll lees... (még csak blog alapján)

hmm... több belső érték mint gondoltam volna...
intenzív, intuitív...
első blikkre
de tévedtem én már...

dióhéj

1.: Kurva Tvnetwork. Senki se fizessen elő náluk, mert úgy jár, ahogy én: nincs net már egy hete, és nem hajlandók kijönni. A telefonba negyed órás ordítozás után azt mondták, hogy be se jelentettük a problémát... Na ezt ugye nem gondolták komolyan.

2.: Mindig tanul az ember. Mindig rájön valamire. Például vegyük nagyŐ-t. Láttam benne valamit, ami kiderült, hogy nincs is meg benne, sőt. És így már nem is olyan nehéz elfelejteni ezt az egész kínos szituációt. Nem leszek ló helyett szamár, ennél azért többet érek. És vegyük például E.-t, akiről eddig szinte tudomást sem vettem (na jó, ez így azért nem igaz, mert sokszor eljátszottam a gondolattal, csak valahogy nem tartottam reálisnak, vagy nem akartam a felszín mögé nézni, vagy mittomén...), de most rájöttem, hogy a felszín alatt lehet, hogy egy remek ember van, mindenesetre adnom kell magamnak egy esélyt, hogy kideríthessem. Ha meg nem műxik, akkor nem, de legalább megpróbáltam.

3.: Utálom az embereket. Erre most kellett rájönnöm. Koszosak, büdösek, mocskosak, sokan vannak, tahók, unintelligensek, és még sorolhatnám. Titszelet :) a kivételnek persze. Annak az 1-2-nek.

Dióhéjban ennyi, majd ha nem csak a TIK-ből tudok netezni, akkor többet.

Köszönöm annak a 4 embernek, aki szavazott :). Éljen a ska!

akkor a pótlás

Nagyon röviden: pénteken dnb buli volt. Előtte pár pillanattal kiderült, hogy nagyŐ még mindig nem tud leszakadni arról a másikról, és ez úgy alapből elbaszta az estémet. Ráadásul B. nője Cs. olyanokat mond B.-nek, hogy csak akkor jön bulizni, ha én is ott vagyok. Szegény B., én tuti agyhúgykövet kapnék a helyében, de ő egészen higgadtan viseli, éppen ezért bizonyos, hogy egészen szerelmes a drága... Szegény. Aztán úgy gondoltam, hogy, oké, szarok az egészre, mi fiúk jól érezzük magunkat (sikerült is, de ezt már említettem alant), ha nagyŐ szeretne valamit, akkor majd szól. Én nem fogok tovább hülyét csinálni magamból. Ezt sikerült is betartani, de úgy gondoltam (dehogy gondolkodtam hajnali 3-kor, egy majdnem-okádás után), hogy úriember módjára hazakísérem nagyőt, aki Cs.-nél aludt. És ekkor jött a fordulat: ugyan már Cs. is mondta, hogy nem enged haza ilyen állapotban, de valamennyire sikerült meggyőznöm, hogy a helyzethez képest józan vagyok, és nem falnak fel a jegesmedvék útban hazafelé. Ekkor nagyŐ viszont szintén megkérdezte, hogy miért nem alszom ott. Ennyi elég volt. Ott aludtam. Ők egy ágyban, én egy másik szobában... Ami ezután történt, azt egyrészt szerintem szégyellni kéne mindkét félnek (és még csak nem is volt szex érintve a dologban), másrészt nagyon úgy néz ki, hogy az én agyi kapacitásom kevés ahhoz, hogy tisztán lássam, hogy mi is történt (vagy mi nem...). Lényeg annyi, hogy egy meglehetősen sok (de minimum kettő) értelmű kérés, majd reakció, majd viszontreakció, és egy rossz helyen közbeszúrt beszólás is érintve volt a dologban.
A végeredmény pedig ez a gondolatom lett (reggelre): miért van az, hogy aki életem szerelme lehetne, és úgy néz ki, hogy elég sok dologban felnőttként tud viselkedni, miért pont egyetlen területen nem tud? Pont ahol kéne... És miért kellett nekem ennyire beleszeretnem? Most aztán felejthetem el, ami természetesen nem lesz kis munka...

Azt már csak úgy halkan szúrom közbe, hogy miközben hazafelé sétáltunk, nagyŐ benyögött egy ilyet: "ti biztos nem tudjátok milyen igazán szerelmesnek lenni valakibe..."

Ugyan nem szóltam semmit, de a szemeim (remélem) ezt mondták: "ANYÁD..."

nethiány

Merénylet!!!! Én itt terápiás blogot írnék (megjegyzem az elmúlt néhány napban lenne miről...), erre egy pár perces áramszünet napokra tönkrevágja a netet a lépcsőházban, vagy a tömbben. Eddig eléggé higgadtan bírtam, de most már nemsokáig húzom.

Szerencsére el tudtam foglalni magam addig is, mert B. barátai lejöttek bp-ről Szegedre (nem véletlen a kisbetű...:P), és volt mit mutogatni nekik. Kocsmák, DNB buli... Hmmm. De "jó" is volt. Mármint a dnb party. Majdnem sikerült blackout-ra inni magam. De asszem aznap senki sem érezte magát kifejezetten jól. Se fizikailag, se lelkileg. Derültek ki dolgok, amiknek nem kellett volna, és nem derültek ki olyanok, amiknek kifejezetten örültek volna emberkék, ha kiderülnek. De csitt! Most ennyit. Vár a munka, ha lesz végre újra net, akkor minden bizonnyal írok még részleteket.

finomítás

Na jó, vegyük ki az élét a dolognak, és ne gondoljunk mindjárt a legrosszabbra. Lehet, hogy első haragomban azt írtam amit írtam, és nagy részét még mindig fenntartom, de a végét pozitívra akarom kihozni: lehet, hogy azért nem állított le, mert, nem zárkózik el a lehetőségtől. Akkor viszont verseny van, és nekem kell kijönnöm belőle győztesen, úgy, hogy nagyŐ ne tudja, hogy én tudom, hogy versenyeznem kell. Miután sikerült rájönnöm, hogy a novelláim már 5-6 éve róla szólnak, nem hagyhatom ilyen könnyen veszni a dolgot. Teljesen elcsavarta a fejem, és hülye lennék ha a szívemmel nem fordulnék a fejem után.
Amúgy pedig kurva unalmas ám egy igencsak üres albérletben egyedül, négynapos hétvége kellős közepén, Szegeden. Azontúl hogy mostam, takarítottam, rendet raktam, főztem (bazze, há' nem háziasszony lesz még belőlem a legvégén?), nemsokminden jutott az eszembe h mit is csinálhatnék. Persze attól, hogy totális nerd-dé ne váljak, az esti dnb buli fog majd igazán megóvni, így legalább van miért átvészelni a napot. Ha fogamra való dnb zene lesz, akkor nem nagyon tudnak majd hazaráncigálni... És persze nagyŐ is ott lesz, akinek teret engedek, hogy bulizzon, és max. akkor beszélgetünk, ha igénye lesz rá, és odajön hozzám. Érdekes este lesz...

El Gato Lopez

Az előző bejegyzés ideges mivoltát hivatott ez a kis video-post feloldani. Eccerűen: a macskám. (volt. azaz még mindig az, de most már megosztott felügyelet alatt van).



Nem egyszerű kis dög, mi?

bipoláris lettem?

Asszem tegnap este elvették a kedvem mindennemű romantikus meglepetéstől. Először is: elszállt a varázs. B. elmondta, hogy nagyŐ is mindent tud, szó szerint ahogy az Cs. és köztem lezajlik (mármint a beszélgetések). Én kis hülye naiv. Pedig azt hittem, hogy szépen lépésenként majd sikerül megközelíteni. Node ha ő mindent tud, akkor meg mit óvatoskodok? Másodszor: B. azt is elmondta, hogy totál esélytelen vagyok, ugyanis nagyŐ végre először beszélgetett azzal a másikkal, és wááá, még életében ennyire sosem, bla bla bla... Szóval mindenről tud velem kapcsolatban, csak leszarja. Namost innentől kezdve tudjátok ki fog hülyét csinálni magából. Mindketten tudják, hogy hogy érzek. Ezek szerint látják is, hogy miért teszem, csak én hittem, hogy mintegy mellékesen majd egyszer révbe érhetek. És ezek ketten jól elröhögnek rajtam. A hülyének úgysincs esélye, de bátorítsuk, mert olyan aranyos mikor szerelmes. Ahha. Persze. Ahogy azt ti elképzelitek. Kicsit már tele van a puttonyom...

alvin és a mókusok

Azért is jó fiatal lánynak csapni a szelet, mert az ember maga is megfiatalodik. Én magam például visszatértem 10 évvel ezelőtti önmagamhoz, és Alvin és a Mókusok revival-t tartok már néhány napja. Jópofa, nem? :D
Vasárnap korizni voltam, végre, először az évben, és nem estem. Először, mióta korizom. Mindenki vágja a leszúrt rittbergert meg a piruetteket, én meg egyszerűen suhanni imádok. Próbáltam ugrani. Ment. Próbáltam pörögni, ment. Gyanítom, ha megpróbálnám kombinálni a kettőt, kis gyakorlás után menne. De nekem nem okoz kielégülést. Ha suhanhatok teljes sebességgel, akkor érzem jól magam, kerülgetem az embereket, és lihegek a végén. Az egyik hely ahol teljesen egyedül tudom érezni magam, kizárom a külvilágot, és nem kell semmire sem figyelnem, lazíthat az agyam. A másik a színpad, a gitár vagy a mikrofon mögött. Igen, ott is teljesen ki tudom kapcsolni a világot, és ott is egyedül vagyok, bizonyos értelemben. Alig várom már a decemberi fellépéseket.
De mindenekelőtt a pénteki napot várom. Meglepi szerenád. Izgalmas. Hülye vagyok. Nembaj. Utána telefon kikapcs és hajrá a kocsma. :D

klasszikus zene

Két dolgot fedeztem fel magamnak mostanában (illetve többet is, de most csak kettőről akarok írni). Az egyik: a klasszikus zene jó. Ezt eddig is tudtam, csak azt nem, hogy ekkora hatással van a kreativitásomra. Jó irányban persze. Segít koncentrálni. Illetve hátat borzongatni. Vivaldi Négy Évszak - Tél. Vagy Schubert Ave Maria-ja. Szóval mostanában munkához ilyeneket hallgatok.

A másik: ha valaki annak ellenére, ami vagyok és aki vagyok, nem akar engem, akkor sem fogok még csak kicsit sem taktikázni, vagy más arcot mutatni. Elég baj az, ha valaki nem tud elfogadni olyannak, amilyen... Rugalmatlan vagyok? Önző? Szimplán fasz? Nem tudom, de ebből nem engedek.

És lassan tanulgatom a Quimbyket meg Damien Rice dolgokat, mert holnap van az első főpróbája az igazán szuggesztív előadásmódnak. Ha bejön, egy lépés közelebb Hozzá. Ha meg nem, akkor sincs nagy baj, max azt mondjuk, hogy én csak kísérő vagyok B.-hez. Aki viszont a barátnőjének fog játszani és énekelni holnap este.

Mindenki szurkoljon...

igazából

Az első lány, akinél úgy érzem, hogy akár egy évig is tudnék várni. No, nem szívesen, de képes lennék rá. Mint egy szaros kamasz. De nagyon jól érzem magam, és nem akarom, hogy ez az állapot megváltozzon.

"Most olyan könnyű minden, szinte csaka semmi tart,
A kutyákat elengedtem, és a forgószél elvitte a vihart..."

"Azóta szüntelen őt látom mindenhol,
Meredten nézek a távolba, otthonom kőpokol.
Szilánkos mennyország, folyékony torz tükör,
Szentjánosbogarak fénye tündököl."
/Kiss Tibor/

kispál

Csak hang lenne és fény...

sün

Szóval a sünis sztori. Azt leszámítva, mikor V.-vel részegen tántorogtunk haza a nemistomhonnan, és nemistommikor, és egy bizonyos Jamie (eredetileg sün) megette V. hamburgerének felét, nem nagyon találkoztam még sünnel. De egy kedves barátom blogjából most már én is megtudtam, hogy miért is lehetett ez (azon kívül, hogy sajnos nem túl sokat mozdulok ki a városból). Azért, mert a sün nagyon félénk állat, és nem enged közel magához senkit. Egyetlen módon lehet közel jutni hozzá, hogy megsimogathassa az ember a hasát (mert azt ám nagyon komálja a sün...): nagyon-nagyon-nagyon óvatosan, apró lépésenként. Mert attól még, hogy szereti, hogy vakarják és simogatják, ő fél, mert sokan bántották már.

Úgy néz ki nekem is van egy sünöm. Közelítek, lépésenként...

Köszi Z. a gyönyörű hasonlatot. Mit hasonlatot!? Metaforát! Mit metaforát!? Allegóriát!

insomnia

Nem bírom már sokáig a napi 3-4 óra alvást. Ennek valahol ki kell már ütköznie. A klasszikus igaz rám is: ha egy nap 36 órás lenne, nos, az talán elég volna nekem... Nembaj. Hétvége. Filmnézés Vele... Aztán majd szünetben (mármint szünet másoknak) a korizás. Na ezt már iggen várom. Az első korizás az évben. Úgy utálom, hogy csak időszakos sport. Az egyetlen olyan mozgásos szabadidős tevékenység, amit azóta űzök, hogy elkezdtem, még valamikor 12 éves koromban. Mondjuk ahhoz képest lehetnék profibb is benne, deeeee én inkább a lassan, de bizonytalanul módszer mellett tenném le a voksomat.


Valaki emlékeztessen a süni meg a hasvakarás kifejtésére. Tetszik. De most irány a meló. Baszodáré.

mindenkinek?

Hmm. Belegondoltam, hogy egy ennyire személyes blogot okos ötlet-e kirakni ennyire nyilvánosra. Arra jutottam, hogy bármi amit itt irok, úgysem titok a barátaim előtt, azok előtt az emberek előtt, akik igazán fontosak nekem. Úgyis tudják, hogy van amit nem kell rögtön halálosan komolyan venni tőlem. Én is megijednék magamtól, ha mindig mindent halálosan komolyan és tényleg ilyen intenzíven éreznék. Mindegy. A töbiek meg azt gondolnak amit akarnak. Bőven van még olyan része az életemnek, amiről nem tud senki. Mondjuk sötét titkaim azok nincsenek.

Sajnos észre kellett vennem, hogy eléggé intenzív ember vagyok, ha érzésekről van szó, és gyakran túlzásokba esem velük kapcsolatban. Addig nincs baj míg hamar rájövök, hogy a túlzás az túlzás. Csak maradjon is így. De egyelőre nem tudom másképp élni az életem, csak intenzív érzelmekkel. Annyira hiányzott már az életemből a lehetőség, hogy intenzíven érezhessek, hogy most nem akarom elszalasztani a lehetőséget rá. Szurkolok, hogy ne vigyem túlzásba, és megtaláljam az egyensúlyt. Meg is fogom. No.

Mr.TBB-vel beültünk a JATÉ-ba inni egy hmm... forró italt. Már sokadszor csináljuk ezt, és sokadszor csak ugyanannál az asztalnál volt hely a folyosón, így kineveztük törzshelyünknek. Annyira, hogy elhatároztuk, hogy lebeszéljük a JATÉsokkal, hogy minden nap 16.00-tól lefoglaljuk azt az asztalt fél órára, és kibeszéljük az ügyes-bajos dolgokat. Vagy csak simán megiszunk egy sört.

No, akkor nézzünk filmet.

gondolatok munka közben

Ejnye-ejnye, hát egggen, nagyon egysíkúak mostanában a bejegyzéseim, ezen majd változtatunk. Hál' istennek jó nap volt, munkahelyen is csak lazán toltuk... Szóval le az egysíkú gondolatokkal, varietas delictat. Mert attól, hogy a gondolatam 99%-át egyvalaki tölti ki, azt az 1%-ot is lehet használni. Másra. Is.

újjászületés

És akkor mától küzdünk... Első vérig. Nem adjuk fel, mert nem vagyunk olyanok.

message in the night

can't help thinking of you day and night...

vége

Az álmodozásnak ma du. végeszakadt. Kiderült hogy a lentebb említett lánynak nem én járok az eszében, hanem konkrétan valaki más... Nagyon. Itt már csak Rob Dougan maradt. Ezerrel üvölt a hangszóróból. Nem érzem magam képesnek arra, hogy küzdjek, ráadásul egy másik ellen. Ehhez nem vagyok még elég erős. Ma nem. Most nem. Lehet hogy holnap, vagy a jövő héten, de nem most. Most csak Rob Dougan és Shigeru Umebayashi bömbölhet a fülembe.

Most, hogy megnéztem a There's only me szövegét, hát nem pontosan illik a helyzethez? De. Ide is másolom. Ja, merthogy nem említettem volna? Azt hogy ez olyan "első látásra" dolog volt? Meg hogy (szerintem) egész jól mentek a dolgok? Megint csak miértek maradnak, mint az elmúlt másfél hónapban már többször is. Egyszerűen nem értem. De nem akarom feladni, csak most egy estére a személyiségem sötétebbik részét választom. Amúgy is igen szar nap volt, végig csak erre tudtam gondolni. No, akkor aki tisztán akarja látni a helyzetet, annak álljon itt Rob Dougan - There's only me:

You're all I want
You're all I need
You're all I've got
All I see
It won't be long
'Till sudenly
You'll find he's gone
And you'll turn around and see
There's only me
For whom there's silence in your heart
There's only me
Waiting patient to the last
You wait and see
One day your love will surely start
You'll turn around
You'll find when everyone departs
There's only me
You walk in the room
You take your seat
You don't turn around
You don't see me
I'll make him go
You'll find one day he'll disappear
You'll turn around
And find that not a soul is here
There's only me

buli

Óhh, a másnap elvette az eszem, hát a legfontosabbat kihagytam. Tegnap spontán buli volt. Amikről ugye tudjuk, hogy a legjobbak szoktak lenni. Nos ez annyiban nem volt igaz a tegnapi kis ad hoc összejövetelre, melynek a szobám adott otthont, hogy kétszer takarítottam vörösbort, egyszer pedig oly hangosan gitároztunk/énekeltünk B.-vel, hogy felzörögtek a radiátorcsövön. Amúgy B. barátnője, ha lehet így hívni, mert még friss és képlékeny a dolog, szóval ő magával hozta a legjobb barátnőjét, aki egy egészen kivételes teremtés. Minden szempontból. Iszonyatot buliztunk a JATÉban. Remélem nem utoljára találkoztunk. Bár lehet, hogy csak az általam és általa az este folyamán elfogyasztott alkoholnak voltak betudhatók azok az apró jelek, amik ezt a reményt táplálják bennem. Nem vagyok egészen biztos benne, hogy ma, amikor felkelt, akkor nem gondolta át a dolgot még egyszer, hogy "de hülye is vagyok"... De még nem akarok erre gondolni, mert még álmodozni akarok, akkor is, ha nem happy end-es a sztori... Rég volt már ilyen, hogy tényleg volt miről álmodozni, és érdemes is... Vagy ki tudja.

revízió

Revízió 1: a hajnali bejegyzésem erősen illuminált állapotban került bejegyzésre, erős túlzásnak tűnik immár józanon. Nem volt gáz annyira mint az kitűnik. De akkor ezt tűnt kézenfekvőnek leírni.

Revízió 2: lehet, hogy a jövőben revidiálnom kéne a szűz lányokkal kapcsolatos állásfoglalásom. Sőt majdnem biztos. Fogom is. Rájöttem hogy hülye voltam ezzel kapcsolatban. Nem is hülye voltam, hanem inkább féltem. Még mindig félek ugyan, de majd valahogy felülkerekedem. Nem is félelemnek nevezném inkább, hanem valamiféle egészséges felelősségtudat, és picit ez ijesztő.

:(:(:(:(:(:(:(:(:(

After so many years of humiliation and livin' in the dark, I decided to come out of the shade and show my true self to the world. Tonight I wanted to be the ONE to her. I've been waiting so long for this moment to come. But with one wave of her hand, she ruined the world I built up in myself. No mercy. And she wasn't aware of that. It was unconscious by her. And still it hurts. There's only me, waiting in vain, waiting for a call, a sign, showing me, that she acknowledges my existence...

spam

A hosszú hétvégén a spam-ek is pihennek. Máskor legalábbis kapok rendesen, a szűrő majdnemhogy átlyukad, olyan tömegével érkeznek. Most meg semmi. Egy darab sem péntek óta. Gyanús ez nekem...

Unatkozom, és ennek a blog látja kárát. Meg aki olvassa. Méretes faszságok kerülnek ki a kezem alól, csak hogy kielégíthessem a szociális interakciók iránti vágyam (bölcsész vagyok...:). Ebből is látszik, hogy nekem már az is társas érintkezésnek számít, ha valakihez egyoldalúan beszélhetek...:)

pushing daisies

A Pushing Daisies hivatalosan is kedvenc sorozatommá kezd válni.

Ned, vagy más néven a Pitekészítő furcsa adottsággal rendelkezik: egyetlen érintésével fel tudja támasztani a halottakat. Egy kis bonyodalmat jelent azonban, hogy a második érintésével végleg kinyírja őket. Ja, és ha egy percnél hosszabb ideig tart vissza valakit, akkor egy közelben lévőt ragad el a halál. Ez már önmagában izgalmas, hát még ha azt is elmondom, hogy *SPOILER* rögtön az első részben gyermekkori szerelmét (Chuck) éleszti fel, és életben is hagyja, mert nincs szíve (újra) megölni. De innentől ugye nem érhetnek egymáshoz... *SPOILER END* Ned cool képességét egy magánnyomozó kamatoztatja, gyilkossági ügyeket megoldva, ezekről szólnak az epizódok, illetve Ned és Chuck kapcsolatáról. Azt már nem is említem, hogy a női főszerepet egy olyan lány játsza (Anna Friel - A Gól és a Gól II tündéri nővérkéje), akinél aranyosabb és dögösebb színésznőt keveset hord a hátán a Föld...

Ami még különlegesebbé teszi, az az igen kifinomult fekete, nagyon fekete humor, tipikusan az, amit fapofával mond el az ember, utána meg mindenki borul a röhögéstől körülötte. A képvilág egy picit Tim Burton-re emlékeztet, sőt nem is picit, nagyon. Tévesen eddig az ő nevéhez kötöttem a sorozatot, de ma utánajártam, és Barry Sonnenfeld ügyködése nyomán kerül a képernyőre a cucc. Minden olyan ismerősömnek ajánlom, akinek a következő filmek ill. sorozatok közül bárelyik random kettőt tetszett: Charlie és a Csokigyár, A halott menyasszony, Csupasz Pisztoly, Brian élete, The IT Crowd, Született Feleségek, Sírhant Művek.

Ezel kapcsolatban pedig elgondolkodtam azon, hogy ha Ned képessége az enyém lenne, akkor kit élesztenék fel úgy, hogy utána hozzá sem érhetek. Oké, nagyon sok ilyen ember lenne, akivel nem lenne nehéz megállni az érintéstilalmat utána (Bob Marley pl.), de éppen ezért szűkítettem a keretet a nagyon közeli ismerőseimre. Azon gondolkodtam, hogy ha mindenki, értsd minden közeli barátom, családtagom meghalna, akkor kit élesztenék fel a fenti kondíciókkal. Arra jutottam, hogy számomra az érintés jelenti mindenféle emberi kapcsolat alapját, anélkül nem létezik nálam közeli kapcsolat. Kézfogás, simogatás, hátlapogatás, ölelés, ezek mind mind olyannyira a kapcsolat részei nálam, hogy ezek hiányában én halnék meg. Úgyhogy bocsi srácok, de én inkább senkit sem tapogatnék ha már meghalt... :)

Boogie Mamma - Mi adtuk az EU-nak...

Ez egyszerűen király!!! Nemrég akadtam rá a Nagy Skaland kapcsán, és azóta is csodálom: hogy lehet ilyen király szöveget írni. Magyar poén ska szövegben eddig nálam ez a legprofibb. Íme a szöveg és a videó:

Hullik a könnye a római nőknek, sírnak a dublini lányok.
Hüppög a sok kis fruska Athénban, a csatlakozás nekik átok.
Árad a könnytől a Temze, a Szajna,
Rhone, Pó, Enns, Duna, Rajna, a Majna.
Gyötri a bánat, kergeti őket,
Mi adtuk az EU-nak a legjobb nőket!

Itatják őket, ha már szegények az egerek a Notre-Dame-ban,
A Saint Paul katedrálisban és a Sagrada Familiában.
Könnytől sós a dánok sajtja,
Belepityeregnek a tejbe-vajba.
Gyötri a bánat, kergeti őket,
Mi adtuk az EU-nak a legjobb nőket!

Kár a könnyekért német lány.
Hans és Udo vár még rád,
Mert a legszebb lányok itt maradnak mind!
Kár a könnyekért angol lány.
John és Peter vár még rád,
Mert a legszebb lányok itt maradnak mind!

Bordeaux jó bora (a) hordóból mire kézbe kerül a pohárba
Híg lötty, mert tele sírják francia pincérlányok a bárban.
Hígul az abszint: már nincs rabja,
Hígul a német sör nincs habja.
Gyötri a bánat, kergeti őket,
Mi adtuk az EU-nak a legjobb nőket!

Kár a könnyekért francia lány.
Jean-Paul, Philip vár még rád,
Mert a legszebb lányok itt maradnak mind!
Kár a könnyekért olasz lány.
Sergio, Luigi vár még rád,
Mert a legszebb lányok itt maradnak mind!

Kár a könnyekért spanyol lány.
José, Manuel vár még rád,
Mert a legszebb lányok itt maradnak mind!
Portugál lány a könnyért kár.
Pedro, Miguel csak rád vár,
Mert a legszebb lányok itt maradnak mind!

Hiába rajta a brüsszeli csipke, hiába Kölnből a kölni.
Csókja után epekedve magát már senki se fogja megölni.
Táncos lábak, vége a dalnak!
Showbusinessből a sóhivatalba
Futnak, a bánat kergeti őket,
Mi adtuk az EU-nak a legjobb nőket!

Kár a könnyekért osztrák lány.
Jörg és Herbert vár még rád,
Mert a legszebb lányok itt maradnak mind!
Kár a könnyekért görög lány.
Stravos, Giorgos vár még rád,
Mert a legszebb lányok itt maradnak mind!

Kár a könnyekért ír kislány.
James és Oscar vár még rád,
Mert a legszebb lányok itt maradnak mind!
Kár a könnyekért dán kislány.
Niels és Anders vár még rád,
Mert a legszebb lányok itt maradnak mind!

Kár a könnyekért svéd kislány.
Lars és Gunnar vár még rád,
Mert a legszebb lányok itt maradnak mind!
Kár a könnyekért finn kislány.
Hannu, Lasse vár még rád,
Mert a legszebb lányok itt maradnak mind!

Kár a könnyekért, beneluxi lány!

totális eseménytelenség

Nem is tudom, valahogy érzem, hogy ez a bejegyzés abszolút haszontalan, de erős késztetést éreztem rá, hogy írjak valamit. Pedig az égvilágon semmi sem történt. Na jó ez egy kis túlzás, de olyan nem, ami említésre méltó. Elmélkedtem, de ahhoz még korán van, hogy ki is fejtsem. Úghogy azt találtam ki, hogy hasznossá tegyem ezt a bejegyzést is, beágyazok egy legalább közepes minősítésű videót. Hát tessék:



Tudom, tudom, anyukám is mondta már, hogy ha nincs semmi mondanivalóm, akkor ne szólaljak meg, meg azt is, hogy ha hallgattam volna, bölcs maradtam volna, de ad1: nem bírom befogni, főleg ha írásról van szó, ad2: terápiás jellegű blogírást folytatok. No.

'reggelt!

Egy hónapja most aludtam először egy rendeset. Kipihent vagyok, fitt és tettrekész. Kár hogy senkivel sem fogok ma találkozni, hogy lehengereljem a jó formámmal. :) :P

Mehetek macskát etetni, ja és persze forma-1-et nézni. Kíváncsian várom, hogy Hamilton világbajnok legyen. Alonso meg essen ki, oszt soha többé ne üljön, még triciklire sem.

How to kill your neighbor's dog?

SOS!!!! Ha valakinek megvan ez a film, vagy tudja honnan lehet megszerezni, akkor plííííz. Életem egyik legjobb filmje. De nincs meg... :(

a szomszéd szoba és Mr.Brooks

Az enyémen kívül még két szoba található az albérletben. Az egyikben félrehallhatatlan hangoktól kísérve a két lakótársam dug (a félreértések elkerülése végett: az egyikük fiú, a másik lány, és ők egy pár). Nem, hál' istennek nem hallatszik el a szobámig. Kimentem wc-re, ott sikerült a kimondhatatlanul élvezetes audio élményben részesülnöm. Néhány perc elteltével pedig a másik szoba tulajdonosa hozta fel újdonsült barátnőjét, és alig pislantottam kettőt, máris magukra zárták a szobaajtót. A következő megállapításra jutottam: Kuplerájban lakom!!! Normális esetben ennek csak örülnék. De most valahogy nem sikerült az endorfin szintemet a plafonig tornászni. Pont most kell ez is, mikor a guruló krumplit is...

Az elmúlt hetek eseményei kapcsán ismét elgondolkodtam, hogy lehet, hogy szűz lánnyal kéne kezdenem. De ismét kizártam a lehetőséget. Ha horrort szeretnék, akkor kiveszek egyet a tékából. Naturálisan ennyi.

Mivel mostanában kicsit egysíkú a gondolkodásom, úgy gondoltam jó lenne, ha valami elterelné a figyelmem. Megnéztem a Mr.Brooks-t. És mi történik benne? Kevin "Bodyguard" Costner dugás közben agyon durrantja a gyanútlan párokat. Egy szó: f*sza... Amúgy nem volt rossz, csak én a hivatalos vég előtt két perccel vágtam volna el a celluloidszalagot. De így sem volt szar.

inspiráció

Ismét rendelkezem a címben említett tulajdonsággal, vagy mi (oder weiss... :D ). Ilyenkor mindig elkezdek egy blogot, és általában négy-öt bejegyzés után hagyom is a búsba. Kíváncsi vagyok, hogy most meddig húzom.
Ami pedig az inspirációt legújabban szolgáltatja: megint átb*szott egy nő. No nem kell kárörvendően rögtön ARRA gondolni, mert igazából még én sem gondoltam rá (nem a f*szt nem...), legalábbis a hülye p*csa nem tudta, hogy gondolok rá, mégis volt pofája két és fél óra késés után (még szerencse, hogy nem csak miatta mentem oda, ahol találkoznunk kellett volna) még mindig nem telefonálni, majd mikor felhívtam azt mondani, hogy a jött a pasija... És inkább vacsorázna vele. Akkó menjé, akkó.

Kérdés1: Megismerkedésünk után miért vette le iwiw-es profiljáról a családi állapot: kapcsolatban sort???

Kérdés2: Ha mégis az a helyzet, hogy az én anyámat, akkor miért szorgalmazta ő is az iszogatásos találkozót? Nem mondhatta volna az elején, hogy nincs kedve hozzá?