mindenkinek?

Hmm. Belegondoltam, hogy egy ennyire személyes blogot okos ötlet-e kirakni ennyire nyilvánosra. Arra jutottam, hogy bármi amit itt irok, úgysem titok a barátaim előtt, azok előtt az emberek előtt, akik igazán fontosak nekem. Úgyis tudják, hogy van amit nem kell rögtön halálosan komolyan venni tőlem. Én is megijednék magamtól, ha mindig mindent halálosan komolyan és tényleg ilyen intenzíven éreznék. Mindegy. A töbiek meg azt gondolnak amit akarnak. Bőven van még olyan része az életemnek, amiről nem tud senki. Mondjuk sötét titkaim azok nincsenek.

Sajnos észre kellett vennem, hogy eléggé intenzív ember vagyok, ha érzésekről van szó, és gyakran túlzásokba esem velük kapcsolatban. Addig nincs baj míg hamar rájövök, hogy a túlzás az túlzás. Csak maradjon is így. De egyelőre nem tudom másképp élni az életem, csak intenzív érzelmekkel. Annyira hiányzott már az életemből a lehetőség, hogy intenzíven érezhessek, hogy most nem akarom elszalasztani a lehetőséget rá. Szurkolok, hogy ne vigyem túlzásba, és megtaláljam az egyensúlyt. Meg is fogom. No.

Mr.TBB-vel beültünk a JATÉ-ba inni egy hmm... forró italt. Már sokadszor csináljuk ezt, és sokadszor csak ugyanannál az asztalnál volt hely a folyosón, így kineveztük törzshelyünknek. Annyira, hogy elhatároztuk, hogy lebeszéljük a JATÉsokkal, hogy minden nap 16.00-tól lefoglaljuk azt az asztalt fél órára, és kibeszéljük az ügyes-bajos dolgokat. Vagy csak simán megiszunk egy sört.

No, akkor nézzünk filmet.