akkor a pótlás

Nagyon röviden: pénteken dnb buli volt. Előtte pár pillanattal kiderült, hogy nagyŐ még mindig nem tud leszakadni arról a másikról, és ez úgy alapből elbaszta az estémet. Ráadásul B. nője Cs. olyanokat mond B.-nek, hogy csak akkor jön bulizni, ha én is ott vagyok. Szegény B., én tuti agyhúgykövet kapnék a helyében, de ő egészen higgadtan viseli, éppen ezért bizonyos, hogy egészen szerelmes a drága... Szegény. Aztán úgy gondoltam, hogy, oké, szarok az egészre, mi fiúk jól érezzük magunkat (sikerült is, de ezt már említettem alant), ha nagyŐ szeretne valamit, akkor majd szól. Én nem fogok tovább hülyét csinálni magamból. Ezt sikerült is betartani, de úgy gondoltam (dehogy gondolkodtam hajnali 3-kor, egy majdnem-okádás után), hogy úriember módjára hazakísérem nagyőt, aki Cs.-nél aludt. És ekkor jött a fordulat: ugyan már Cs. is mondta, hogy nem enged haza ilyen állapotban, de valamennyire sikerült meggyőznöm, hogy a helyzethez képest józan vagyok, és nem falnak fel a jegesmedvék útban hazafelé. Ekkor nagyŐ viszont szintén megkérdezte, hogy miért nem alszom ott. Ennyi elég volt. Ott aludtam. Ők egy ágyban, én egy másik szobában... Ami ezután történt, azt egyrészt szerintem szégyellni kéne mindkét félnek (és még csak nem is volt szex érintve a dologban), másrészt nagyon úgy néz ki, hogy az én agyi kapacitásom kevés ahhoz, hogy tisztán lássam, hogy mi is történt (vagy mi nem...). Lényeg annyi, hogy egy meglehetősen sok (de minimum kettő) értelmű kérés, majd reakció, majd viszontreakció, és egy rossz helyen közbeszúrt beszólás is érintve volt a dologban.
A végeredmény pedig ez a gondolatom lett (reggelre): miért van az, hogy aki életem szerelme lehetne, és úgy néz ki, hogy elég sok dologban felnőttként tud viselkedni, miért pont egyetlen területen nem tud? Pont ahol kéne... És miért kellett nekem ennyire beleszeretnem? Most aztán felejthetem el, ami természetesen nem lesz kis munka...

Azt már csak úgy halkan szúrom közbe, hogy miközben hazafelé sétáltunk, nagyŐ benyögött egy ilyet: "ti biztos nem tudjátok milyen igazán szerelmesnek lenni valakibe..."

Ugyan nem szóltam semmit, de a szemeim (remélem) ezt mondták: "ANYÁD..."