Két dolgot fedeztem fel magamnak mostanában (illetve többet is, de most csak kettőről akarok írni). Az egyik: a klasszikus zene jó. Ezt eddig is tudtam, csak azt nem, hogy ekkora hatással van a kreativitásomra. Jó irányban persze. Segít koncentrálni. Illetve hátat borzongatni. Vivaldi Négy Évszak - Tél. Vagy Schubert Ave Maria-ja. Szóval mostanában munkához ilyeneket hallgatok.
A másik: ha valaki annak ellenére, ami vagyok és aki vagyok, nem akar engem, akkor sem fogok még csak kicsit sem taktikázni, vagy más arcot mutatni. Elég baj az, ha valaki nem tud elfogadni olyannak, amilyen... Rugalmatlan vagyok? Önző? Szimplán fasz? Nem tudom, de ebből nem engedek.
És lassan tanulgatom a Quimbyket meg Damien Rice dolgokat, mert holnap van az első főpróbája az igazán szuggesztív előadásmódnak. Ha bejön, egy lépés közelebb Hozzá. Ha meg nem, akkor sincs nagy baj, max azt mondjuk, hogy én csak kísérő vagyok B.-hez. Aki viszont a barátnőjének fog játszani és énekelni holnap este.
Mindenki szurkoljon...
És lassan tanulgatom a Quimbyket meg Damien Rice dolgokat, mert holnap van az első főpróbája az igazán szuggesztív előadásmódnak. Ha bejön, egy lépés közelebb Hozzá. Ha meg nem, akkor sincs nagy baj, max azt mondjuk, hogy én csak kísérő vagyok B.-hez. Aki viszont a barátnőjének fog játszani és énekelni holnap este.
Mindenki szurkoljon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése