alvin és a mókusok

Azért is jó fiatal lánynak csapni a szelet, mert az ember maga is megfiatalodik. Én magam például visszatértem 10 évvel ezelőtti önmagamhoz, és Alvin és a Mókusok revival-t tartok már néhány napja. Jópofa, nem? :D
Vasárnap korizni voltam, végre, először az évben, és nem estem. Először, mióta korizom. Mindenki vágja a leszúrt rittbergert meg a piruetteket, én meg egyszerűen suhanni imádok. Próbáltam ugrani. Ment. Próbáltam pörögni, ment. Gyanítom, ha megpróbálnám kombinálni a kettőt, kis gyakorlás után menne. De nekem nem okoz kielégülést. Ha suhanhatok teljes sebességgel, akkor érzem jól magam, kerülgetem az embereket, és lihegek a végén. Az egyik hely ahol teljesen egyedül tudom érezni magam, kizárom a külvilágot, és nem kell semmire sem figyelnem, lazíthat az agyam. A másik a színpad, a gitár vagy a mikrofon mögött. Igen, ott is teljesen ki tudom kapcsolni a világot, és ott is egyedül vagyok, bizonyos értelemben. Alig várom már a decemberi fellépéseket.
De mindenekelőtt a pénteki napot várom. Meglepi szerenád. Izgalmas. Hülye vagyok. Nembaj. Utána telefon kikapcs és hajrá a kocsma. :D