mit sütsz kis szűcs?

Én meg az ischler... Node mindegy, T.-nek szülinapja hétfőn, és amúgy sem egyedül kell csinálnom, itt van G. meg az ő kimeríthetetlen lelkesedése, ami most el is kél, mert nem hiszem, hogy magamtól egy keresztbe szalmaszálat is tennék T. szülinapjára. Persze valami ajándékot kapna, mert én is kaptam tőle anno. De nem érzem olyan közelinek, hogy valmi eredetivel készüljek. Azt hiszem ő abban az estben kedvel engem és mosolyog rám, ha nem használtam a bögréjét, vagy ha szépen elmosogattam magam után. Olyankor irtó kedves. De ha ez egészen véletlenül elmarad, akkor valahogy mindog morcos, morog, csúnyán néz, bedurcizik. Nem feltétlenül azért kedvel aki amúgy a mosogatáson túl vagyok. Nem mintha különösebben mély nyomot hagyna mindez bennem, de én úgy érzem, hogy a hibáim ellenére kurva jó fej lakótárs tudok lenni, ha hagyják. És én is szeretnék jó fej lakótársakat.
Ennyit a panaszról, ami igazából nem is panasz, mert nincs nagy gáz, csak néha ezek az apró nüanszok annyira le tudják nyomni az egyébként éledező monyómat (by Mr.Brown).

A tegnapi próba, hát, hogy is mondjam... Van még mit javulni. Persze hiányzott a koncepció, és mindenki örült, mint majom a farkának, hogy hangszer van a kezében, és nem egyedül van. De legközelebb már elő kell állni valami olyasmivel, ami kicsit több előkészületet látott.

Addig is várjuk a hétvégét...