sütni poén

Tökmindegy kinek, tökmindegy milyet, de ha két pasi (jelen esetben szerény személyem és G.) összefog hogy sütemény legyen munkájuk gyümölcse, akkor ott minden jóérzésű embernek el kell takarnia a szemét. Az egész ott kezdődik, hogy nincs mérlegünk. Annyival viszont mi is tisztában vagyunk, hogy a sütést ott lehet elbaszni, hogy az ember nem méri ki pontosan a hozzávalókat. Mi ilyekor a teendő? Mérjünk az internet segítségével! :) Hogyan? Hát az úgy megy, hogy az ember rákeres a Google-ben a "csésze" és "mértékegység" szavakra, és szerencséjére az első kidobott találat már meg is felel az elvárásoknak: egy táblázat, hogy egy 2,5 dl-es csészében mennyit nyomnak bizonyos sütési hozzávalók (cukor, liszt, porcukor, estébé...), meg még az is ott van, hogy szitálva vagy csak úgy a bolti csomagolásból beleb*szva a keverőedénybe, de ez minket már hidegen hagyott. Így sikerült 3 dl lisztből és 1,2 dl cukorból, továbbá margarinból és citromhéjból tésztát gyúrni egy csipetnyi kókusszal megbolondítva (ez nem volt a receptben, de milyen a férfi? kreatív, legalábbis annak akar tűnni, és változtat az eredeti recepten, persze nem számottevően, hogy nehogy elszúrja). Most hűtőben csücsül. Holnap meg ki lesz sütve.
Arról meg ne is beszéljünk, hogy a tészta összegyúrva, és maga a gyúrás folyamata milyen hímsoviniszta poénok elsütésére adott lehetőséget. Egyesek még elpirulnának, vagy felhúznák magukat, pedig mindenki tudhassa, hogy minden vagyok, csak hímsoviniszta nem. Sem. Is.