valaki kezdjen valamit a szívemmel...

...mert meg fog halni. Drámainak hangzik? Úgy is érzem. Hiába telt el a 4 év. Hiába van Ő ott, Debrecenben, én meg itt, Szegeden. Hiába tudom, hogy látni sem akar. Hiába tudom, hogy túl kéne lépni már ezen. Tudom. Kurva unalmas, lerágott csont a barátaimnak. Rinyálok, mint egy fürdős kurva. De látok Róla egy fényképet (amin nem mellesleg hihetetlenül gyönyörű), és eszembe jut, hogy épp egyedülálló... És ez minden alkalommal betesz. Beteg vagyok agyilag. Vagy nemtom. De pillanatnyilag úgy érzem, hogy nem vagyok képes a szerelemre, egyáltalán, vagy ha mégis, akkor csak az ő irányába.

Sorry az unalmas önismételgetésért. De hogy hogyan tudnék ebből kikeverdni? Na, azt még én sem tudom.