Szeretnék egy jót vitázni valakivel, szóval aki arra szavazott, hogy annak nehezebb, akivel szakítanak, attól kérném, hogy akár névtelenül is, de kommentben indokoljon, érveljen. :)
Nem azt mondom, hogy én mondom a tutit, sőt. Pont emiatt akarok más véleményt is hallani, csiszolgatni az elméletet...
csütörtök, január 03, 2008
érdekes vélemény
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
14 megjegyzés:
nahh, már vártam ... nem fogok véleményt alkotni, mert hülyeségnek tartom a kérdést. nem tudom miért szavaztam, mert szerintem ez minden egyes szituációban másképp történik és mivel legutóbb én szakítottam és egyértelműen nem nekem volt/lesz rosszabb, ezért erre szavaztam. véleményem szerint képtelenség kijelenteni, hogy ennek vagy annak rosszabb. egy szakítás általában szar. mindkét félnek.
nem tudom, én soha nem csináltam nagy ügyet az ilyen összejövős-szakítós dolgokból. ha tetszik vki, összejövök vele, ha már nem érzem vele jól magam, szakítok. és ez fordítva is így szokott történni az életemben.
értem én, hogy neked is és andinak is ilyen élmények élnek az emlékeitekben, de nem hiszem, hogy okos dolog ebben a témában általánosítani. persze ez is csak egy vélemény.
velem eddig 3x szakítottak.
az első említésre sem méltó, mert csak 15 voltam :D
a második szakító 4 évvel később vallotta be, hogy sajnálja, és nem tud elfelejteni.
a harmadik most 28 éves, és 20 volt amikor összejöttünk. alig egy évig jártunk, és még most karácsonykor is arról írt, egy év alatt a 20. levelében, hogy nem érti miért tette, és megbánta, de ennyi idő elteltével szerinte nincs mit tenni.
egyik esetben sem akartam békülni, és nem sokáig szenvedtem, de nem azért, mert nem voltam szerelmes, vagy nem volt fontos, csak egyszerűen elfogadtam.
a következő kapcsolatok érdekesen alakultak. volt, hogy kierőszakolta belőlem a szakítást majd vissza akarta csinálni az illető, egy másik megcsalt, de mivel szakítottam - nem a megcsalás, hanem a körülmények miatt - én voltam a szemét. akkor nem fájt, még meg is könnyebültem. neki rosszabb lehetett, mert meg is fenyegetett, hogy menjek vissza vagy rámküldi a haverjait fekete autóval (nem, nem volt kopasz ;)) :D
nehezebb kimondani, mint elviselni, és elfelejteni. amikor én szakítok, azt nem tudom olyan gyorsan lezárni.
én ha nem érzem jól magam, akkor megpróbálok változtatni valamit. ha nem megy, akkor szakítok. ha meg ő nem érzi jól magát, és nem tud szakítani, megbeszéjük, próbálunk változtatni de nem megy, akkor is szakítok. ilyenkor jön az, hogy haragszik, mert engem okol a korábbi problémákért is.
szerintem van értelme. mindennek van értelme az életben.
én elfogadom ezt a véleményt is, de egyetérteni nem fogok az általánosítással :)
azt meg egy szóval sem mondtam, hogy értelmetlen.
éljen a gerilla blogolás!!!!! :D
még még még :D
ja: zed nem azt mondta, hogy értelmetlen, hanem hogy nem okos. Tehát buták vagyunk szerinte. :D
Szerintem sem okos dolog ezen rágódni, de hát mit csináljon az ember, ha ember...
én tényleg nem vagyok okos, de nem rágódtam rajta, amíg nem jöttél vele elő!!! :D
de hüje vagy, rob :)
ebből indulnak az idióta veszekedések. még mielőtt szegedről hallanám vissza, hogy töcs vagyok, tisztázom, hogy nem hiszem, hogy buták vagytok.
:D lol, ez csak egy ártatlan poén volt, remélem, h nem tartasz butának :D
és hát sorry, én azért indítottam ezt a postot, mert engem foglalkoztat a dolog, és akartam h mást is foglalkoztasson, mert mostanában sok szakítós emberrel beszélgettem hosszan. no. :)
semmi gond, no problem, se harag se semmi egy pillanatig sem volt.
viszont még mindig nem győzött meg senki az ellenkezőjéről, úgyhogy majd lassan helyesnek vélem az elméletem :D
tök jó, nekem is van egy végre :P
pffffff...
pedig 2 másik ember is erre szavazott ... :)
hát ezaz... ezért várok még egy kicsit, mielőtt statisztikai kilengésnek minősíteném ezt a két esetet :D
sztem se lehet általánosítani, de ha ellenérvet szeretnél: sztem azért lehet nehezebb annak a félnek akivel szakítanak, mert nem az ő döntése, nem szólhatott bele abba, hogyan alakuljon a kapcsolat, rosszabb esetben ő még megpróbálta volna helyre hozni, legrosszabb esteben még szerelmes volt. Én a kapcsolataim során csak akkor szakítottam, ha valóban biztos voltam benne, hogy már nem működik számomra a dolog (igen, ezért sokszor tovább is húztam a kapcsolat végét mint kellett volna), és az egyetlen rossz érzés amivel meg kellett bírkóznom h megbántottam egy számomra fontos embert. Viszont ha én nem kellek a másiknak, akkor csak tátott szájjal állok, fel kell dolgoznom, h az aki nekem kell, nem vágyik rám, hogy azt az érzést ami bennem van, el kell felejtenem, és a felmerülő nagy kérdőjelet (h miért is történt ez így) is fel kell vhogy oldanom. Számomra nehezebb rajtam kívülálló dolgokkal megkűzdeni ebben az esetben, de ez csak egy nézőpont a sok közül...
..., ámde helyes nézőpont. Rövidtávon. De egy idő után feldolgozod, még ha az elején szar is. A másik viszont lehet h olyankor jön rá (teszem azt, akár évek múlva), hogy Te vagy/voltál az igazi, amikor már késő, és verheti a fejét a falba, hogy mekkora hülye volt, de mivel te már megráztad magad, és elfelejtetted, nem akarod magad újra kitenni a fájdalomnak, soha nem kaphat meg. Ez egy fiktív forgatókönyv, de valahol ennek mindig ott van az esélye, hacsak nem üvöltözős-csúnyán szakítanak az emberék... Ez is egy vélemény :D
Ezen örökké lehet vitatkozni, mert mind eset függő. lehet h rájön a szakító fél, h nem kellett volna, és akkor ő szív, lehet h az akit kidobtak soha nem felejti el igazán a másikat, lehet h mindkettőnek sokkal jobb lett az élete a szakítás után, és az is lehet h mindkettő ugyanúgy szenved csak épp külön-külön. Minden esetre rá lehet húzni egy elméletet, és mind igaz lesz....
Megjegyzés küldése