a szakításról

Már néhány baráti társaságban megfogalmaztam a következő elméletemet, de mostanra már teljesen kikristályosodott és megérett. Persze nem mindenkire, és nem minden helyzetre alkalmazható, de azért a legtöbb esetben igen.

Akivel szakítanak: az elején nehéz. Váratlanul fejbe ver, nem számítasz rá. Esetleg még úgy gondolod, hogy lenne jövőtök. És nagyon szar érzés, hogy ő nem úgy gondolja. De egy idő után ez múlik, és egy bizonyos idő után már meg tudod rántani a vállad, és azt mondod: "nagy ügy. Szakítottak velem, nem tudok ellene mit tenni." És túl leszel rajta, hosszú távon nem nyomja felelősség a vállad.

Aki szakít: az elején érzed, hogy ez a helyes döntés. Már érlelgeted magadban egy ideje, és amikor eljön a megfelelő alkalom, és elő is mersz állni a dologgal, akkor helyesnek tűnik. Lehet hogy az is. Aztán az utána következő egy-két hónap, még felhőtlen, sőt kiélvezed, hogy egyedül vagy. Aztán viszont ott van a felelősség. Te hoztál döntést. Nem tudhatod, hogy jó-e. Csak sokára derül ki. Addig viszont kisebb vagy nagyobb kétségek közt vergődsz, hogy helyes döntést hoztál-e. És alkattól illetve a kapcsolat komolyságától függ, hogy vajon meddig tart ez az állapot. Lehet, hogy csak 20 év múlva bizonyosodik be, hogy helyes volt-e a döntésed. Addig viszont ott van a felelősség.

Szóval hosszú távon annak nehezebb, aki szakított. Persze csak akkor, ha van benne egy cseppnyi hajlam a gondolkodásra, és van felelősségérzete. Cseppnyi.

Emiatt nehezebb. A döntés felelőssége. Persze jobb esetben már a következő kapcsolat bebizonyítja, hogy jól döntöttél, de nyilván csak akkor, ha túléli az előző kapcsolatod idejét és még mindig tart, illetve ha többet ad bizonyos pontjain, mint az előző a maga megfelelő pontjain adott. Vagy nem ad többet, de más és neked pont így megfelelő. Mert az összehasonlítgatástól az isten óvjon. Amennyiben a következő kapcsolat, ne adj' isten az azutáni sem adja, amit szeretnél (összehasonlítás nélkül persze, csak az új kapcsolatot nézve), akkor akaratlanul is elgondolkodsz, hogy megérte-e.

Mindez persze csak a hosszú és tartalmas kapcsolatokra, és az azokból való kilépésre igaz.

Mielőtt valaki is aggódna: jól érzem magam a bőrömben, és (már) nem vágyom vissza egyik régi kapcsolatomba sem. De az elmélet az elmélet. Az jön. Az olyan. :)

Ellenvetések? Ellenvélemények? Szavazás! Véleménykifejtés! :)