hétfő, január 07, 2008

(sóhaj)

Sikerült végre minden cuccomat elhozni a régi lakásból, de nem úszhattam meg a szokásos megjegyzéseket: "miért vágattad le a szakállad? hülyén nézel ki. Miért nem kezdesz valamit a hajaddal? hülyén nézel ki." Én meg ránéztem hatalmas csodálkozó szemekkel, majd kicsit megemeltem a hangom: "ez téged meg miért izgat?". Hát nem volt válasz. Rögtön gondoltam.

És valószínűleg még mindig nem érti, hogy pont ez volt ami nálam például megölte az érzéseket. (persze sokminden más mellett is).

Meg azt sem értette, és nem is fogja soha, hogy ha a párunk minden lépését kritizáljuk, és egyetlen álma mellé sem állunk oda támogatásképp, csak azok mellé, amiből mi is profitálunk, akkor megintcsak nem kell csodálkozni azon, ha egy idő után nem működik a párkapcsolat.

De nekem ehhez már nincs közöm. :) Majd a következő pasija nem veszi ezt annyira zokon. Vagy lesz türelme átnevelni.

Nincsenek megjegyzések: