Ez egy picit zavaros lesz.
Ha valaki egy hétfői üzenetet úgy zár, hogy "Szép hetet!", akkor az azt jelenti, hogy nem nagyon szeretne egy hétig választ kapni az üzenetére, meg amúgy nagy általánosságban sem szeretne hallani felőlem minimum egy hétig. Ugye?
Meg ha valaki azt mondja, hogy vizsgázik, és nagyon kell tanulnia ezért nem tud eljönni velem moziba, se pedig korizni, majd pedig egy spontán buliban - a piálós táncolós fajtából - összefutunk. Az milyen?
Továbbmegyek. Én nagyvonalúan túllépek azon, hogy valaki már megint nem tud őszintén beszélni velem, az most kurvára mindegy, milyen indokkal. Beszélgetünk, sikerül értelmeset vitázni, táncolunk, tényleg nagyon sukár kedvünk van, láthatóan jól érezzük magunkat egymás társaságában este. Egy táncos kör után visszaülve az asztalhoz a legjobb barátnője, akit mellesleg Dórának neveznek a rendes emberek, megpendíti nekem, hogy másnap (ami ma volt egyébiránt) menjünk korizni. Csak ő meg én. Mert a többieknek nincs kedvük, vagy nem szeretnek, de tudja, hogy rám számíthat. Hát számíthatsz is, mondom neki, szarjunk mindenkire, menjünk el ketten, há' nem vagyunk mi puhapöcsök. Erre Dóri megkérdezi a számomra érthetetlenül viselkedő női díszpéldánytól, az ő egyetlen barátnőjétől, hogy lenne-e kedve korizni. Eme hihetetlenül működő női agy az "igen, van" szavak formálására utasítja azt a gyönyörű szájat. Király, tehát jön. És ráadásul nem is én hívtam, még csak nem is erőltettem. Legalább beszélgetünk egészen józanul is. Hát eljött? Hát nem. Mikor Dóri értem jött, akkor látom, hogy üres az autó. Merthogy eme számomra kedves női lény lemondta. Röviddel a korizás előtt. Akkor most mi van?
Én nem haragszom rá. MÉG. Csak nem igazán értem, viszont leszarom, vagy talán annyira mégsem, mint szeretném, mindegy. De végre valaki...
LEGYEN ŐSZINTE VELEM!!!
Nem hiszem, hogy nehéz lenne. ŐSZINTESÉGET AKAROK. Legyen kegyetlen, fájjon, igazából vastagon leszarom, csak mondja ki, amit gondol. És akkor talán tudom, hogy hogyan kell viszonyulni a helyzethez. Mert férfi-női barátság nincs. Sosem volt. És ezt csak a férfiak tudják, a nők erőltetik, mert ők még hisznek benne (bővebb véleményem: itt) És ha két ellentétes nemű ember többször is, visszaesően, hosszan és kiemelkedően jól érzi magát egymás társaságában, akkor a férfi nyilván előbb-utóbb beleszeret a nőbe. Kérlek benneteket kedves nőismerőseim, ezt tanuljátok meg, és vegyétek figyelembe. (Ez olyan betonbiztos szabály, mint az, hogy egy nagymellű nőnek egyszerűen nem lehet a szemébe nézni) És ilyenkor a nőnek kell észnél lennie, mert a férfiszív illetve a férfifarok lassan átveszi az irányítást. Terelés és az "úgy csinálok, mint a strucc, mert ha beledugom a homokba az okos kis buksimat, akkor nem lát senki" taktika nem célravezető ebben az esetben. Az őszinteség lenne a kulcs. Vagy tévedek?
Igazából ezért szeretem annyira Mr.Brownt. Tudom, hogy tőle sosem fogok terelést, vetítést, füllentést, elhallgatást kapni. Mindig bele az arcba. Ezért per pillanat őt becsülöm a leggtöbbre a hozzám igazán közel állók közül. És aki ismer az tudja, hogy semmi sem biztos velem kapcsolatban, de az igen, hogy nem állítok mások számára olyan mércét, aminek én magam nem felelek meg. És tőlem egy dolgot biztosra lehet venni: az őszinteséget. Mégha bántó is. Én is csak ezt kérem mindenkitől. Szülinapomra és névnapomra is.
csütörtök, január 17, 2008
Mi van egy pasi agyában? - 2. rész - akkor most mivan?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
12 megjegyzés:
huuuu, most nagyon nagyon nem értek egyet veled, ezt a meccset már sokakkal lejátszottam és tisztában vagyok vele, hogy nem foglak tudni meggyőzni, szóval inkább meg sem próbálom :)
azért arra kíváncsi lennék, hogy mivel nem értesz egyet...
a fiú-lány barátsággal. életem végéig ki fogok tartani amellett, hogy igenis létezik.
az őszinteséggel viszont 100%-ig egyetértek, nem viselem el ha valaki nem mondja az arcomba a frankót és ha tetszik az embereknek, ha nem, én mindig kimondom amit gondolok.
no. érdekes. következő postban reagálok :D
már alig várom :-)
létezett: éltette a folyamatos vonzalom - nem kölcsönös, hanem falváltva, hol én, hol ő próbáltuk magunkat lebeszélni csendben, csak hogy meg ne tudja a másik. de a miénk volt a tökéletes barátság, a mindig együtt leszünk érzés, és örültünk, hogy így legalább magunk mellett tudhatjuk a másikat jóban, rosszban.
aztán egyszer elveszett valahol. felváltotta az a haveri viszony amivel indult. majd az is visszaalakult valamivé, amit már nem lehetett megváltoztatni többé. éveken keresztül hitegettük magunkat. ő a legjobb barátom. barát, nem több. ő volt a legjobb barátom, és soha több. egyszer eljött, és hozott pár képet az újról - szerelem, vagy barátság, vagy másik város, lényegtelen. addigra minden elveszett. nem voltunk többé érdekesek, nem volt telefonszám már a fejben, és a születésnapok sem. ahogy a vonzalom és a vágy kihalt, megszűnt az a hamis barátság is. most olyan, mintha senki lenne, de belül fáj, amikor látom, és megdob egy hello-val az utcán.
ez nem egy, hanem mindegyik.
velük már soha úgy, pedig megígértük, hogy külön sosem...
barátság: nekem nem egyenlő azzal, ami most lett. mert kevesebb, mint akkor, amikor számíthattunk egymásra.
nekem most egy fiú barátom sincs. haver van. nagyon jó haverok. majdnem barátok. kedvelem őket, és fontosak. de az életemet többé már nem akarnám adni barátért, mert elvettek valamit, és annak a valaminek a hiánya emlékeztet arra, hogy ...
nincs igazi fiú-lány barátság.
áh, én meg tiszta hülye vok. biztos létezik, csak tegnap már nagyon késő volt, én meg fáradt voltam...
Ez minden emberben más. És amúgy egy barátságban miért ne létezhetne vonzalom is? Ki kötötte le a barátság fogalmait? Ha valakit igazán szeretek, és valóban egy párként éljük az életünket, akkor ő a legjobb barátom is. Mindnekinek mást jelent. Igen, néha kiderül h a vonzalom elmúltával a barátság és a szoros kapocs is elmúlik. De héha megmarad a lényeg, és akkor ottmarad a színtiszta érzés, h számíthatsz rá, ismered, és tudod h bármikor felhívhatod, még akkor is ha csak nyafogni akarsz egyet. Hívhatjuk ezt akárminek, én barátságnak hívom. Ezek emberi kapcsolatok, tehát semmisem fekete-fehér.
én a vonzalmat egy kicsit ennél konkrétabban értettem. mert ha van vonzalom, az nálam lehetőség a többre, és ha van több, akkor barátság és szerelem is van, de az nem egyszerű barátság. a szerelmem lehet a legjobb barátom is egyben, de úgy szeretni a legjobb barátodat, hogy ő csak a barátod, de nem több, az már nem barátság, hanem fájdalom. és ha a másik tudja mit érzel, vagy érzi, de nem tesz semmit, akkor bánt vele. nem tud elengedni, mert neki jó, hogy vagy, de te fájsz, mert többet szeretnél, és nem tudsz kevesebbet adni, mint ami benned van. és ez igaz lehet fordítva is...
létezik fiú-lány barátság. de mikortól barátság és milyen pontig tart? a néha együtt alszunk, szexelünk is: nekem már nem barátság, de a felhívlak néha, és beszélünk általánosságokról, néha talán mélyebbekről: még nem az.
ha tudja minden egyes mozzanatát az életemnek, hogy mikor mit reagálok, és megosztunk egymással jót és rosszat, akkor barát. de soha nem társulhat hozzá mélyebb érzelem, ami majdnem szerelem. na nekem ilyen még nem volt. mindig keveredett, és az nem egyszerű barátság...
hozzáteszem, hogy ez az én értelmezésem, és más tapasztalatom még nem volt, így nem tudom a másik oldalt megítélni. de ebből a tapasztalatból, saját magammal kapcsolatban jogosan vonom le a következtetést (ami az én életemre vonatkozik): nincs fiú-lány barátság
de örülök, ha valakinek összejön :)
ja, és Rob:
ha valaki csak azért verné be egy lány arcát, mert nem csak barát akar lenni, de húzza, akkor az egy agresszív állat, nem több :D :P
egyébként nem ismerem az illetőt, és remélem nem olvassa a blogot :S
sno:
1. ismered az illetőt, és asszem olvassa is a blogot :) de nem kell félni tőle, mert nem aggresszív állat. Ha rendesen végigolvasod a belinkelt postot, akkor lejön belőle, hogy az egész bolg egy "enyhe" túlzásra épít, és erősen fogalmaz, tulajdonképpen csak egyfajta aggressziólevezetés, amit úgysem lehet vagy nem merünk megcsinálni, az jól néz ki leírva, de csak a fáradt gőzt engedi ki az ember. De jó rálátása van a problémákra.
2. Aki viszont (itt lányról beszélünk, de lehetne akár fiú is) tudja a másik érzéseit, és tudja, hogy ő maga nem akarja, hogy több legyen barátságnál, mégsem tesz semmit a tisztázás érdekében, hanem (ahogy te fogalmaztál) "húzza" a másik agyát, nos, azt az én nézeteim szerint (és akkor én egy aggresszív állat vagyok), igenis pofán kell baszni egy büdös hallal.
3. sno, drága, olyan szépen fogalmaztad meg a hozzászólásaidban az összes dolgot, amit fiú-lány barátságról tudni kell, hogy elérzékenyültem, és nem tudom, hogy meg lehetne-e ezt jobban fogalmazni. :) Úgyhogy utólagos engedelmeddel, mindenki okulására kirakom postba, hogy lássák, mennyire egyetértünk ;) :P Én is fontosnk tartom, hogy kihangsúlyozzuk a nagyon jó haver és a lelkitárs barát közti különbséget. Ott van az a fránya kutya elásva.
Nos, ez nagyon elgondolkodtató témának látszik, merthogy engem is mgeihletett és a bővebb véleményemet olvashatjátok a blogomon, ha vkit érdekel. Könyvet lehetne róla írni, órákon keresztül vitatkozni, mégse győzné meg egyik a másikat... És ez benne a szép:-)
:) én már csak arra vagyok kíváncsi, h ki az illető :D
de értem a gőzkiengedést benne, mert ha én lennék most ilyen helyzuetben, h én is ezt tenném - írásban persze.
éshát: nembajám, merttökjóolvasni a saját gondolataimat a blogodban, ténylegkomolyan: megtiszteltetés!
Megjegyzés küldése