klasszikus zene

Két dolgot fedeztem fel magamnak mostanában (illetve többet is, de most csak kettőről akarok írni). Az egyik: a klasszikus zene jó. Ezt eddig is tudtam, csak azt nem, hogy ekkora hatással van a kreativitásomra. Jó irányban persze. Segít koncentrálni. Illetve hátat borzongatni. Vivaldi Négy Évszak - Tél. Vagy Schubert Ave Maria-ja. Szóval mostanában munkához ilyeneket hallgatok.

A másik: ha valaki annak ellenére, ami vagyok és aki vagyok, nem akar engem, akkor sem fogok még csak kicsit sem taktikázni, vagy más arcot mutatni. Elég baj az, ha valaki nem tud elfogadni olyannak, amilyen... Rugalmatlan vagyok? Önző? Szimplán fasz? Nem tudom, de ebből nem engedek.

És lassan tanulgatom a Quimbyket meg Damien Rice dolgokat, mert holnap van az első főpróbája az igazán szuggesztív előadásmódnak. Ha bejön, egy lépés közelebb Hozzá. Ha meg nem, akkor sincs nagy baj, max azt mondjuk, hogy én csak kísérő vagyok B.-hez. Aki viszont a barátnőjének fog játszani és énekelni holnap este.

Mindenki szurkoljon...

igazából

Az első lány, akinél úgy érzem, hogy akár egy évig is tudnék várni. No, nem szívesen, de képes lennék rá. Mint egy szaros kamasz. De nagyon jól érzem magam, és nem akarom, hogy ez az állapot megváltozzon.

"Most olyan könnyű minden, szinte csaka semmi tart,
A kutyákat elengedtem, és a forgószél elvitte a vihart..."

"Azóta szüntelen őt látom mindenhol,
Meredten nézek a távolba, otthonom kőpokol.
Szilánkos mennyország, folyékony torz tükör,
Szentjánosbogarak fénye tündököl."
/Kiss Tibor/

kispál

Csak hang lenne és fény...

sün

Szóval a sünis sztori. Azt leszámítva, mikor V.-vel részegen tántorogtunk haza a nemistomhonnan, és nemistommikor, és egy bizonyos Jamie (eredetileg sün) megette V. hamburgerének felét, nem nagyon találkoztam még sünnel. De egy kedves barátom blogjából most már én is megtudtam, hogy miért is lehetett ez (azon kívül, hogy sajnos nem túl sokat mozdulok ki a városból). Azért, mert a sün nagyon félénk állat, és nem enged közel magához senkit. Egyetlen módon lehet közel jutni hozzá, hogy megsimogathassa az ember a hasát (mert azt ám nagyon komálja a sün...): nagyon-nagyon-nagyon óvatosan, apró lépésenként. Mert attól még, hogy szereti, hogy vakarják és simogatják, ő fél, mert sokan bántották már.

Úgy néz ki nekem is van egy sünöm. Közelítek, lépésenként...

Köszi Z. a gyönyörű hasonlatot. Mit hasonlatot!? Metaforát! Mit metaforát!? Allegóriát!

insomnia

Nem bírom már sokáig a napi 3-4 óra alvást. Ennek valahol ki kell már ütköznie. A klasszikus igaz rám is: ha egy nap 36 órás lenne, nos, az talán elég volna nekem... Nembaj. Hétvége. Filmnézés Vele... Aztán majd szünetben (mármint szünet másoknak) a korizás. Na ezt már iggen várom. Az első korizás az évben. Úgy utálom, hogy csak időszakos sport. Az egyetlen olyan mozgásos szabadidős tevékenység, amit azóta űzök, hogy elkezdtem, még valamikor 12 éves koromban. Mondjuk ahhoz képest lehetnék profibb is benne, deeeee én inkább a lassan, de bizonytalanul módszer mellett tenném le a voksomat.


Valaki emlékeztessen a süni meg a hasvakarás kifejtésére. Tetszik. De most irány a meló. Baszodáré.

mindenkinek?

Hmm. Belegondoltam, hogy egy ennyire személyes blogot okos ötlet-e kirakni ennyire nyilvánosra. Arra jutottam, hogy bármi amit itt irok, úgysem titok a barátaim előtt, azok előtt az emberek előtt, akik igazán fontosak nekem. Úgyis tudják, hogy van amit nem kell rögtön halálosan komolyan venni tőlem. Én is megijednék magamtól, ha mindig mindent halálosan komolyan és tényleg ilyen intenzíven éreznék. Mindegy. A töbiek meg azt gondolnak amit akarnak. Bőven van még olyan része az életemnek, amiről nem tud senki. Mondjuk sötét titkaim azok nincsenek.

Sajnos észre kellett vennem, hogy eléggé intenzív ember vagyok, ha érzésekről van szó, és gyakran túlzásokba esem velük kapcsolatban. Addig nincs baj míg hamar rájövök, hogy a túlzás az túlzás. Csak maradjon is így. De egyelőre nem tudom másképp élni az életem, csak intenzív érzelmekkel. Annyira hiányzott már az életemből a lehetőség, hogy intenzíven érezhessek, hogy most nem akarom elszalasztani a lehetőséget rá. Szurkolok, hogy ne vigyem túlzásba, és megtaláljam az egyensúlyt. Meg is fogom. No.

Mr.TBB-vel beültünk a JATÉ-ba inni egy hmm... forró italt. Már sokadszor csináljuk ezt, és sokadszor csak ugyanannál az asztalnál volt hely a folyosón, így kineveztük törzshelyünknek. Annyira, hogy elhatároztuk, hogy lebeszéljük a JATÉsokkal, hogy minden nap 16.00-tól lefoglaljuk azt az asztalt fél órára, és kibeszéljük az ügyes-bajos dolgokat. Vagy csak simán megiszunk egy sört.

No, akkor nézzünk filmet.

gondolatok munka közben

Ejnye-ejnye, hát egggen, nagyon egysíkúak mostanában a bejegyzéseim, ezen majd változtatunk. Hál' istennek jó nap volt, munkahelyen is csak lazán toltuk... Szóval le az egysíkú gondolatokkal, varietas delictat. Mert attól, hogy a gondolatam 99%-át egyvalaki tölti ki, azt az 1%-ot is lehet használni. Másra. Is.

újjászületés

És akkor mától küzdünk... Első vérig. Nem adjuk fel, mert nem vagyunk olyanok.

message in the night

can't help thinking of you day and night...

vége

Az álmodozásnak ma du. végeszakadt. Kiderült hogy a lentebb említett lánynak nem én járok az eszében, hanem konkrétan valaki más... Nagyon. Itt már csak Rob Dougan maradt. Ezerrel üvölt a hangszóróból. Nem érzem magam képesnek arra, hogy küzdjek, ráadásul egy másik ellen. Ehhez nem vagyok még elég erős. Ma nem. Most nem. Lehet hogy holnap, vagy a jövő héten, de nem most. Most csak Rob Dougan és Shigeru Umebayashi bömbölhet a fülembe.

Most, hogy megnéztem a There's only me szövegét, hát nem pontosan illik a helyzethez? De. Ide is másolom. Ja, merthogy nem említettem volna? Azt hogy ez olyan "első látásra" dolog volt? Meg hogy (szerintem) egész jól mentek a dolgok? Megint csak miértek maradnak, mint az elmúlt másfél hónapban már többször is. Egyszerűen nem értem. De nem akarom feladni, csak most egy estére a személyiségem sötétebbik részét választom. Amúgy is igen szar nap volt, végig csak erre tudtam gondolni. No, akkor aki tisztán akarja látni a helyzetet, annak álljon itt Rob Dougan - There's only me:

You're all I want
You're all I need
You're all I've got
All I see
It won't be long
'Till sudenly
You'll find he's gone
And you'll turn around and see
There's only me
For whom there's silence in your heart
There's only me
Waiting patient to the last
You wait and see
One day your love will surely start
You'll turn around
You'll find when everyone departs
There's only me
You walk in the room
You take your seat
You don't turn around
You don't see me
I'll make him go
You'll find one day he'll disappear
You'll turn around
And find that not a soul is here
There's only me

buli

Óhh, a másnap elvette az eszem, hát a legfontosabbat kihagytam. Tegnap spontán buli volt. Amikről ugye tudjuk, hogy a legjobbak szoktak lenni. Nos ez annyiban nem volt igaz a tegnapi kis ad hoc összejövetelre, melynek a szobám adott otthont, hogy kétszer takarítottam vörösbort, egyszer pedig oly hangosan gitároztunk/énekeltünk B.-vel, hogy felzörögtek a radiátorcsövön. Amúgy B. barátnője, ha lehet így hívni, mert még friss és képlékeny a dolog, szóval ő magával hozta a legjobb barátnőjét, aki egy egészen kivételes teremtés. Minden szempontból. Iszonyatot buliztunk a JATÉban. Remélem nem utoljára találkoztunk. Bár lehet, hogy csak az általam és általa az este folyamán elfogyasztott alkoholnak voltak betudhatók azok az apró jelek, amik ezt a reményt táplálják bennem. Nem vagyok egészen biztos benne, hogy ma, amikor felkelt, akkor nem gondolta át a dolgot még egyszer, hogy "de hülye is vagyok"... De még nem akarok erre gondolni, mert még álmodozni akarok, akkor is, ha nem happy end-es a sztori... Rég volt már ilyen, hogy tényleg volt miről álmodozni, és érdemes is... Vagy ki tudja.

revízió

Revízió 1: a hajnali bejegyzésem erősen illuminált állapotban került bejegyzésre, erős túlzásnak tűnik immár józanon. Nem volt gáz annyira mint az kitűnik. De akkor ezt tűnt kézenfekvőnek leírni.

Revízió 2: lehet, hogy a jövőben revidiálnom kéne a szűz lányokkal kapcsolatos állásfoglalásom. Sőt majdnem biztos. Fogom is. Rájöttem hogy hülye voltam ezzel kapcsolatban. Nem is hülye voltam, hanem inkább féltem. Még mindig félek ugyan, de majd valahogy felülkerekedem. Nem is félelemnek nevezném inkább, hanem valamiféle egészséges felelősségtudat, és picit ez ijesztő.

:(:(:(:(:(:(:(:(:(

After so many years of humiliation and livin' in the dark, I decided to come out of the shade and show my true self to the world. Tonight I wanted to be the ONE to her. I've been waiting so long for this moment to come. But with one wave of her hand, she ruined the world I built up in myself. No mercy. And she wasn't aware of that. It was unconscious by her. And still it hurts. There's only me, waiting in vain, waiting for a call, a sign, showing me, that she acknowledges my existence...

spam

A hosszú hétvégén a spam-ek is pihennek. Máskor legalábbis kapok rendesen, a szűrő majdnemhogy átlyukad, olyan tömegével érkeznek. Most meg semmi. Egy darab sem péntek óta. Gyanús ez nekem...

Unatkozom, és ennek a blog látja kárát. Meg aki olvassa. Méretes faszságok kerülnek ki a kezem alól, csak hogy kielégíthessem a szociális interakciók iránti vágyam (bölcsész vagyok...:). Ebből is látszik, hogy nekem már az is társas érintkezésnek számít, ha valakihez egyoldalúan beszélhetek...:)

pushing daisies

A Pushing Daisies hivatalosan is kedvenc sorozatommá kezd válni.

Ned, vagy más néven a Pitekészítő furcsa adottsággal rendelkezik: egyetlen érintésével fel tudja támasztani a halottakat. Egy kis bonyodalmat jelent azonban, hogy a második érintésével végleg kinyírja őket. Ja, és ha egy percnél hosszabb ideig tart vissza valakit, akkor egy közelben lévőt ragad el a halál. Ez már önmagában izgalmas, hát még ha azt is elmondom, hogy *SPOILER* rögtön az első részben gyermekkori szerelmét (Chuck) éleszti fel, és életben is hagyja, mert nincs szíve (újra) megölni. De innentől ugye nem érhetnek egymáshoz... *SPOILER END* Ned cool képességét egy magánnyomozó kamatoztatja, gyilkossági ügyeket megoldva, ezekről szólnak az epizódok, illetve Ned és Chuck kapcsolatáról. Azt már nem is említem, hogy a női főszerepet egy olyan lány játsza (Anna Friel - A Gól és a Gól II tündéri nővérkéje), akinél aranyosabb és dögösebb színésznőt keveset hord a hátán a Föld...

Ami még különlegesebbé teszi, az az igen kifinomult fekete, nagyon fekete humor, tipikusan az, amit fapofával mond el az ember, utána meg mindenki borul a röhögéstől körülötte. A képvilág egy picit Tim Burton-re emlékeztet, sőt nem is picit, nagyon. Tévesen eddig az ő nevéhez kötöttem a sorozatot, de ma utánajártam, és Barry Sonnenfeld ügyködése nyomán kerül a képernyőre a cucc. Minden olyan ismerősömnek ajánlom, akinek a következő filmek ill. sorozatok közül bárelyik random kettőt tetszett: Charlie és a Csokigyár, A halott menyasszony, Csupasz Pisztoly, Brian élete, The IT Crowd, Született Feleségek, Sírhant Művek.

Ezel kapcsolatban pedig elgondolkodtam azon, hogy ha Ned képessége az enyém lenne, akkor kit élesztenék fel úgy, hogy utána hozzá sem érhetek. Oké, nagyon sok ilyen ember lenne, akivel nem lenne nehéz megállni az érintéstilalmat utána (Bob Marley pl.), de éppen ezért szűkítettem a keretet a nagyon közeli ismerőseimre. Azon gondolkodtam, hogy ha mindenki, értsd minden közeli barátom, családtagom meghalna, akkor kit élesztenék fel a fenti kondíciókkal. Arra jutottam, hogy számomra az érintés jelenti mindenféle emberi kapcsolat alapját, anélkül nem létezik nálam közeli kapcsolat. Kézfogás, simogatás, hátlapogatás, ölelés, ezek mind mind olyannyira a kapcsolat részei nálam, hogy ezek hiányában én halnék meg. Úgyhogy bocsi srácok, de én inkább senkit sem tapogatnék ha már meghalt... :)

Boogie Mamma - Mi adtuk az EU-nak...

Ez egyszerűen király!!! Nemrég akadtam rá a Nagy Skaland kapcsán, és azóta is csodálom: hogy lehet ilyen király szöveget írni. Magyar poén ska szövegben eddig nálam ez a legprofibb. Íme a szöveg és a videó:

Hullik a könnye a római nőknek, sírnak a dublini lányok.
Hüppög a sok kis fruska Athénban, a csatlakozás nekik átok.
Árad a könnytől a Temze, a Szajna,
Rhone, Pó, Enns, Duna, Rajna, a Majna.
Gyötri a bánat, kergeti őket,
Mi adtuk az EU-nak a legjobb nőket!

Itatják őket, ha már szegények az egerek a Notre-Dame-ban,
A Saint Paul katedrálisban és a Sagrada Familiában.
Könnytől sós a dánok sajtja,
Belepityeregnek a tejbe-vajba.
Gyötri a bánat, kergeti őket,
Mi adtuk az EU-nak a legjobb nőket!

Kár a könnyekért német lány.
Hans és Udo vár még rád,
Mert a legszebb lányok itt maradnak mind!
Kár a könnyekért angol lány.
John és Peter vár még rád,
Mert a legszebb lányok itt maradnak mind!

Bordeaux jó bora (a) hordóból mire kézbe kerül a pohárba
Híg lötty, mert tele sírják francia pincérlányok a bárban.
Hígul az abszint: már nincs rabja,
Hígul a német sör nincs habja.
Gyötri a bánat, kergeti őket,
Mi adtuk az EU-nak a legjobb nőket!

Kár a könnyekért francia lány.
Jean-Paul, Philip vár még rád,
Mert a legszebb lányok itt maradnak mind!
Kár a könnyekért olasz lány.
Sergio, Luigi vár még rád,
Mert a legszebb lányok itt maradnak mind!

Kár a könnyekért spanyol lány.
José, Manuel vár még rád,
Mert a legszebb lányok itt maradnak mind!
Portugál lány a könnyért kár.
Pedro, Miguel csak rád vár,
Mert a legszebb lányok itt maradnak mind!

Hiába rajta a brüsszeli csipke, hiába Kölnből a kölni.
Csókja után epekedve magát már senki se fogja megölni.
Táncos lábak, vége a dalnak!
Showbusinessből a sóhivatalba
Futnak, a bánat kergeti őket,
Mi adtuk az EU-nak a legjobb nőket!

Kár a könnyekért osztrák lány.
Jörg és Herbert vár még rád,
Mert a legszebb lányok itt maradnak mind!
Kár a könnyekért görög lány.
Stravos, Giorgos vár még rád,
Mert a legszebb lányok itt maradnak mind!

Kár a könnyekért ír kislány.
James és Oscar vár még rád,
Mert a legszebb lányok itt maradnak mind!
Kár a könnyekért dán kislány.
Niels és Anders vár még rád,
Mert a legszebb lányok itt maradnak mind!

Kár a könnyekért svéd kislány.
Lars és Gunnar vár még rád,
Mert a legszebb lányok itt maradnak mind!
Kár a könnyekért finn kislány.
Hannu, Lasse vár még rád,
Mert a legszebb lányok itt maradnak mind!

Kár a könnyekért, beneluxi lány!

totális eseménytelenség

Nem is tudom, valahogy érzem, hogy ez a bejegyzés abszolút haszontalan, de erős késztetést éreztem rá, hogy írjak valamit. Pedig az égvilágon semmi sem történt. Na jó ez egy kis túlzás, de olyan nem, ami említésre méltó. Elmélkedtem, de ahhoz még korán van, hogy ki is fejtsem. Úghogy azt találtam ki, hogy hasznossá tegyem ezt a bejegyzést is, beágyazok egy legalább közepes minősítésű videót. Hát tessék:



Tudom, tudom, anyukám is mondta már, hogy ha nincs semmi mondanivalóm, akkor ne szólaljak meg, meg azt is, hogy ha hallgattam volna, bölcs maradtam volna, de ad1: nem bírom befogni, főleg ha írásról van szó, ad2: terápiás jellegű blogírást folytatok. No.

'reggelt!

Egy hónapja most aludtam először egy rendeset. Kipihent vagyok, fitt és tettrekész. Kár hogy senkivel sem fogok ma találkozni, hogy lehengereljem a jó formámmal. :) :P

Mehetek macskát etetni, ja és persze forma-1-et nézni. Kíváncsian várom, hogy Hamilton világbajnok legyen. Alonso meg essen ki, oszt soha többé ne üljön, még triciklire sem.

How to kill your neighbor's dog?

SOS!!!! Ha valakinek megvan ez a film, vagy tudja honnan lehet megszerezni, akkor plííííz. Életem egyik legjobb filmje. De nincs meg... :(

a szomszéd szoba és Mr.Brooks

Az enyémen kívül még két szoba található az albérletben. Az egyikben félrehallhatatlan hangoktól kísérve a két lakótársam dug (a félreértések elkerülése végett: az egyikük fiú, a másik lány, és ők egy pár). Nem, hál' istennek nem hallatszik el a szobámig. Kimentem wc-re, ott sikerült a kimondhatatlanul élvezetes audio élményben részesülnöm. Néhány perc elteltével pedig a másik szoba tulajdonosa hozta fel újdonsült barátnőjét, és alig pislantottam kettőt, máris magukra zárták a szobaajtót. A következő megállapításra jutottam: Kuplerájban lakom!!! Normális esetben ennek csak örülnék. De most valahogy nem sikerült az endorfin szintemet a plafonig tornászni. Pont most kell ez is, mikor a guruló krumplit is...

Az elmúlt hetek eseményei kapcsán ismét elgondolkodtam, hogy lehet, hogy szűz lánnyal kéne kezdenem. De ismét kizártam a lehetőséget. Ha horrort szeretnék, akkor kiveszek egyet a tékából. Naturálisan ennyi.

Mivel mostanában kicsit egysíkú a gondolkodásom, úgy gondoltam jó lenne, ha valami elterelné a figyelmem. Megnéztem a Mr.Brooks-t. És mi történik benne? Kevin "Bodyguard" Costner dugás közben agyon durrantja a gyanútlan párokat. Egy szó: f*sza... Amúgy nem volt rossz, csak én a hivatalos vég előtt két perccel vágtam volna el a celluloidszalagot. De így sem volt szar.

inspiráció

Ismét rendelkezem a címben említett tulajdonsággal, vagy mi (oder weiss... :D ). Ilyenkor mindig elkezdek egy blogot, és általában négy-öt bejegyzés után hagyom is a búsba. Kíváncsi vagyok, hogy most meddig húzom.
Ami pedig az inspirációt legújabban szolgáltatja: megint átb*szott egy nő. No nem kell kárörvendően rögtön ARRA gondolni, mert igazából még én sem gondoltam rá (nem a f*szt nem...), legalábbis a hülye p*csa nem tudta, hogy gondolok rá, mégis volt pofája két és fél óra késés után (még szerencse, hogy nem csak miatta mentem oda, ahol találkoznunk kellett volna) még mindig nem telefonálni, majd mikor felhívtam azt mondani, hogy a jött a pasija... És inkább vacsorázna vele. Akkó menjé, akkó.

Kérdés1: Megismerkedésünk után miért vette le iwiw-es profiljáról a családi állapot: kapcsolatban sort???

Kérdés2: Ha mégis az a helyzet, hogy az én anyámat, akkor miért szorgalmazta ő is az iszogatásos találkozót? Nem mondhatta volna az elején, hogy nincs kedve hozzá?