düh és toporzékolás

Miért "öregedtem meg"? Mármint a kisgólyákhoz képest. A tegnapi vetélkedő meg a buli jó volt, de fényévnyi különbség van köztünk és köztük, nem is igazán sikerült szóba elegyedni senkivel, csak a régiekkel "nosztalgiáztunk". Ez nem jó.

SZÓJÁTÉK ITT

a mai program

Zsunak ma van szülinapja. Én holnap dolgozom, reggel squash, de egyik sem érdekel. Ma van városi vetélkedő. Ma van a kisgólyák JATE bulija. Van egy üveg meggyborom. Az összeadás eredménye? :)

SZÓJÁTÉK ITT

harag és annak kiadása

No, tegnap életjelet adott magáról. Két hét után. És ahogy ilyenkor lenni szokott, rajta töltöttem ki az elmúlt két hét frusztrációját. Nem mintha nem érdemelte volna meg a kis ejnye-bejnyét. Patty szerint szarni kéne rá, döntésképtelen. Ezt kéne tenni valóban. De én reménykedős és küzdős típus vagyok. Viszont már biztosan elhatároztam, csak akkor küzdök, ha tisztán látni fogom, hogy van miért. Egyelőre még látom, de ha nem lesz változás, akkor gyorsan meggondolom magam. Ezt sütöttem ki magamtól.

SZÓJÁTÉK ITT

SZÓJÁTÉK!

Most ért véget az index.hu Google játéka. Én csak most hallottam róla, szóval elhatároztam, hogy itt az én blogomon folytatódik. A játék lényege: olyan új összetett, vagy magad által megalkotott magyar szavakat kell keresni, amire a Google kereső mindösszesen 1 magyar találatot ad ki. Ha megvan a szó, akkor foglalad mondatba, és írd be beszólásba. Én már találtam egyet.

Szó: szerkül
Mondatba foglalva: A honlap még nincs kész, de már szerkül.

No, ilyen idótaságokat várok! Játék indul!

last.fm

Végre felfedeztem magamnak. Mindenki láthatja, hogy mely zenéket hallgattam legutoljára. Az önkifejezés újabb módszere, és ezért módfelett örülök magamnak. Ráadásul amik mellett "play" gomb van, azokat még meg is lehet hallgatni.

Most például az új ska/reggae/jazz/swing zenekart fedeztem fel magamnak: a Mad Caddies-t. Hallgasson bele, aki szereti ezeket a stílusokat!:)

tagadás (politikus módra)

Ha valaki esetleg találna majd a neten egy videót, aminek a főszereplője egy rám megszólalásig hasonló srác, aki baráti társaságban mocsok mód be van rúgva, és a videón alvás közben leöntik vízzel, kifestik nőnek, és nem ébred fel, amikor meg mégis, akkor vicces és összefüggéstelen dolgokat hablatyol, nos abban az esetben: nem én vagyok az. Még véletlenül sem.

Meg az sem én vagyok, aki részegen úgy kábé 23-szor énekelte el Charlie - Nézz az ég felé című fantasztikus szerzeményét. Mereven elhatárolódom ettől a magatartásformától.

Határozottan tagadom azt is, hogy az elmúlt 5 nap alatt megittam másfél rekesz sört, másfél liternyi pálinkát, valamint az sem igaz, hogy egy felettébb ökör társaság tagjaként megpróbáltam megdönteni a "minél hangosabb, minél idétlenebb, minél agyalágyultabb vihogva röhögés nemhivatalos rekordját.

Semmi ilyesmit nem tettem.

Amennyiben pár napon belül módomban áll, igazamat képekkel is igazolom. :)

back to Szeged

Most indulok vissza. Remek hangulatban. Ahogy mondtam: már 4 napja visszajött, és semmi életjel. No. Erre ráb*sztunk...

ma és holnapután

15-6
15-7

Ennyire kaptam ki ma reggel squash-ban. Igazából az, hogy Bazsó jól szervál, én meg (valljuk be őszintén) körülbelül egy Parkinson-kóros csimpánz szintjén, az egyelőre el is dönti a meccseket. De jön még kutyára... egy másik kutya.

Holnapután már itthon lesz, aki az elmúlt egy hétben folyamatosan mozgásban tartotta a gondolataimat. Igaz az elmúlt 1-2 napban valamennyire lefoglalták az agyam más dolgok, de még mindig eszembe jut néha-néha, hogy vajon mi lehet vele, jól érzi-e magát, és nem utolsósorban, hogy vajon mihez kezd, ha itthon lesz. Nos erre most van egy jó tippem: semmihez. Szerintem letisztázta magában, hogy én csak egy viszonyítási alap voltam. És talán még csak keresni sem fog. Sajnálom, ha nekem lesz igazam. Szomorú is leszek, mert talán megvolt bennünk valami, amit már rég nem éreztem senkivel, mikor beszélgettünk, mikor együtt voltunk, és az ember nem szívesen veszi tudomásul, hogy a másik ezt nem érzi. Én most erre tippelek. Szívesen megismerném még közelebbről.

Node tudjátok: elől megy a kardhal, középen a naphal, a remény hal meg utoljára...

Éppen ezért nem is baj, hogy holnap elutazok 5 napra, és csak vasárnap jövök vissza. Persze hiányzik, és szívesen látnám már, de nem akarok semmit sem, míg ő el nem dönti, hogy mit szeretne. Ez olyan biztos, hogy hótziher. Konkrét jelzést akarok. Addig meg haladunk, haladunk...

Mivel ott, ahol leszek, nem sok internetkapcsolat van, ezért valószínűleg vasárnapig el leszek vágva a virtuális külvilágtól, és 5 napig igazi életem lesz... :D Addig is hajrá, olvassatok sokat! :)

no comment

de abszolúte no... a robbanékony vékonyf*sás jött rám a röhögéstől

vágy

Two hearts fading, like a flower.
And all this waiting, for the power.
For some answer, to this fire.
Sinking slowly. The water's higher.
Desire

With no secrets. No obsession.
This time I'm speeding with no direction.
Without a reason. What is this fire?
Burning slowly. My one and only.
Desire

You know me. You know my way in.
You just can't show me, but God I'm praying,
That you'll find me, and that you'll see me,
You're running and never tire.
Desire

Festés - 1.forduló

No, mivel mégiscsak azért tudtuk lealkudni az albi árát, mert megígértük, hogy kifestünk, így épp itt volt az ideje, hogy kvázi gyakorlatba ültessük át a fejünkben már hófehér falak képét. Magyarul, ma festettünk. Élő tudósítást utánozva az események így követték egymást:

Tegnap - 20:32

Vége a napnak, és mivel a napozás+klóros víz=hullafáradtság, nem csoda, hogy majdnem ruhástul ágynak zuhanok. Mivel azonban feltett szándékom, hogy a női tőrcsapatot élőben nézem (hajnal 3-kor), így két lehetőséget látok magam előtt. Az első, hogy k*rva sürgősen ágynak esek, mely esetben eszméletlenül magas annak a lehetősége, hogy 3-kor, mikor az óra csörög, arra a következtetésre jutok, hogy keljen fel, akinek 6 anyja van. Marad tehát a második lehetőség: energiaital nincs: nagy mínusz. Van viszont két liter kóla. Ezt döntöm magamba.

Ma hajnal - 1:00

A terv beválni látszott - eddig. Itt már a kóla sem segít. A szemem olyan vörös, mint a bagzó nyúlé. Muszáj aludnom. Az órámat beállítom 3:30-ra, nyerek egy fél órát, addig úgyse történik semmi.

Ma - 3:31

Rettentő nagy nehézségek árán sikerül az egyik szememet annyira kinyitni, hogy legalább meg tudom különböztetni a német vívót a magyartól. Mivel egyelőre ez megfelel, nem erőlködök tovább.

6:11

Nem tudom mi történt, mert az az egy árva szemem nem sokáig bírta nyitva, és lecsukódott. Mivel az amerikaiak ellen vívunk, feltételezem, hogy továbbjutottunk. Itt viszont csúnyán vesztésre állunk. Így már nem érdekel, úgyhogy visszaalszom.

10:28

Siker. Legalábbis vízilabdában. De az is necces, vékonka. A béna tőrözők kikaptak. Egyszerűen felháborító, hogy mikre NEM vagyunk képesek ezen az olimpián. Annyira felháborító, hogy nem is nézek tovább semmitse, hanem irány a festékbolt diszperzitért.

13:00

Ez a festékboltos faszi tuti hülyének nézett. "Jólvan, hülye egyetemista fest", tisztára így nézett rám, mikor megkérdeztem, milyen kiszerelésben lehet diszperzitet kapni. Próbált lenézően jópofa lenni "100 tonna, 200 tonna" - mondta. De ő nem ismerte a mai napom előtörténetét, én viszont végigéltem, és a pillantásomba az egészet belesűrítettem. Ekkor már értette a szitut, és kérdezte milyen minőségűt akarok. Mivel már említettem, hogy a festés pusztán gazdasági vállalkozás, ezért mivel feltételeztem, hogy a minőség egyenes arányban áll az árral, azt mondtam: a legrosszabbat. Most rajta volt a sor, hogy úgy nézzen. Végül 15 litert vettem. És hazáig cipeltem. Gabi is segített. Félúton persze megálltunk sörözni. Délben. Mert ha már festőként próbálunk viselkedni, akkor csináljuk rendesen, és dolgozzunk bebaszva. :)

Most

Amit mi leműveltünk, az nem egyszerű. 2 ecset, két henger, 15 liter festék, két agyalágyult spicces egyetemista. Adjátok össze. De legalább kész lett a konyha, a wc, a fürdőszoba. Persze, hogy egymást is kifestettük. Persze az összes munkásos beszólást és szituációt eljátszottuk ("pofán b*szlak, figyeljé' má', hogy kenem a maltert..." :) ), azért mégiscsak. Nyakig festékesen 5kor sikerült mindkettőnknek a tus alá kerülnie (persze nem egyszerre... no.). Gabi most alszik. Engem pedig ZA hívott, hogy mehetnék medencés salsa partyba 3 nővel, el vagyok hívva. VAGY, mehetek velük, a srácokkal a sörfesztre inni. Egyértelmű, hogy melyiket választottam. Este hideg van már a medencében. A sör viszont megmelegít. :)

pfuj

Ekkora szar olimpiát (magyar szempontból nézve) még nem láttam. Cseh Laci, Mincza Ildikó és Mohamed Aida kivételével az összesnek csak annyit tudnék üvölteni, mint annak idején nekem az edzőm, ha nagyon szar teljesítményt nyújtottam a pályán: GYERE LE! Nagyon elhúzott mellettünk az élsport, mi már nem vagyunk részesei...

Más: tegnap strandon voltam, régi jó ismerőssel. :) Mennyire más strandolás lett volna ez még néhány hónappal, fél évvel ezelőtt (részemről). :) (nem az időjárás miatt... :D) Így tegnap maradt aszundi, azúszás, alángos, asör. Kár, vagy nem kár, ezt nem tudom, de másképp is alakulhatott volna annak idején, nem rajtam múlt. Ennyin azért elgondolkodtam tegnap szundi közben. De amit megismertem az illetőből azóta, valahogy azt súgja: nem kár. Ettől függetlenül rohadt jól esett a pihenés meg az úszás a "nagy squash hadművelet" után :)

2 dolog (mégiscsak inkább 3)

Utálom Montenegrót. És nem csak az olimpiai vízilabdaeredmény miatt.

Viszont nagyon megszerettem a squash-t, szintén nem az olimpia miatt (nem is olimpiai sportág). Ma voltam reggel, és jó helyen van az a bérlet nálam, lássuk be, mert azt hiszem ki fogom használni. :) MMmmmmmozzzzggááááás! Pont jó lesz figyelemelterelésnek.

Jah, mégvalami. Akit tényleg érdekel a, hogy a sport hogyan is működik a háttérben, értsd: dopping, annak itt van egy helyes kis cikk, ami a legnagyobb doppingbotrányt robbantja ki, mióta sport létezik, szerintem. 26 olimpiai aranyéremről van szó... Persze nem csak mostaniakról, régiekről is. És ez a durva.

Ehun, e!
Olvassátok!

amikor kezd összeállni a kép...

... akkor kap az ember fia egy nagy energialöketet, és egy kicsit motiváltabb lesz. És a világ így kerek, így van kitalálva, és jól működik. Akkor is, ha éppen szarul érzi magát az emberke. Annál jobban esik majd, ha meglátja a fényt az alagút végén. És így a fontosabb döntéseket is könnyebb meghozni. Annyira kevés az ilyen fényes pillanat mostanában, hogy mindenképpen ki akartam emelni, leírni.

1 nő, 1 nagy kérdés

Az elmúlt néhány napban még jobb volt a helyzet valamicskével, mert akkor még csak naponta változott a hangulatom azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán akarom-e valaha is látni. Mai naptól már minden órában változik. Egy dolog viszont nem: az, hogy folyton a fejemben jár. Nem lesz ennek jó vége, úgyhogy abba kell hagynom, és a munkára koncentrálni. De ahogy ismerem magam, addig, amíg dűlőre nem jutok magammal, addig úgysem tudok másra koncentrálni. Úgyhogy sürgősen ki kell találnom valamit.

Juno

Tegnap láttam a filmet, és... Nos van véleményem, de még rágódom rajta, hogy hogyan kéne kifejteni, hogy objektív legyen. Addig is egy jó tanács: 24 év fölött, vagy már egy gyerekkel rendelkező emberek nézzék meg, a többiek a közelébe se menjenek, mert ez ám nem így van, ahogy a filmben. Persze én sem tudom, hogy hogyan megy, de abban biztos vagyok, hogy nem úgy, ahogyan a filmben van. Ez tuti.

"kultúrális népnevelés" rovat :)

Az Amorf Ördögökben azt szeretem, hogy hangulatokat képes elkapni, hihetetlenül jól. Ez a darabocska is igazán jól sikerült, érdemes elmerengeni, mondom, már csak a hangulat miatt is.

Remegve várok, egy utcasarkon állok,
hiába keresem, nem látom őt,
őt, csak őt, csak őt keresem én,
mikor jön már végre énfelém!

A városban élek, egyedül vagyok,
járom az utcákat, rá gondolok,
ő, csak ő, csak rá gondolok én,
hogy szólítom majd a nevén!

Egy kocsmában vagyok, a pupilláim nagyok,
meresztem a szemem, nem látom őt,
őt, csak őt, csak őt kívánom én,
hogy, fogom majd átölelni én!

Szombat van este, a parton bolyongok,
lámpák, fényében utána kutatok,
őt, csak őt, csak őt imádom én,
mikor lesz már végre az enyém!

A hídon merengek, alattam a folyó,
egy férfi lép mellém, de nem hozzám való!
Fúj a szél, hajamra hull a hó,
szerelemben élni volna jó!

néha nekem is sikerül...

Ezt egy másik blogba írtam kommentnek. De mindenkivel megosztom, mert eddig még sosem tudtam így összeszedni. :)

Ritmus nélkül nincs JÓ kapcsolat. Kapcsolat bármiből lehet. Boldog, felszabadult kapcsolat már nem. Ugyanarra az ütemre léptek. Nem egyformán persze, mert az unalmas. Tényleg, mint egy páros tánc: a férfinak és a nőnek is megvannak a saját lépései, néhol elengedik egymás kezét, néhol szorosan összesimulnak, néha mindkettő ugyanabba az irányba néz, máskor különbözőbe, sokszor egymás szemébe. De ugyanarra a ritmusra táncolnak, nem tévesztve szem elől a másikat, odafigyelve rá. És a két különböző mozdulatsorból valami egész, szemet gyönyörködtető harmónia keletkezik.

felnőtté válni

Utóbbi idők egyik legjobb zenéje, klipje. Nagyon hippi, de attól még jó. Elejétől végéig, figyelmesen! Imhol:

mélyenszántóan megható

Asszem mindenki ismeri Pákó, Havas Henrik, meg a csokif*sz történetét. Aki nem, az guglizza, vagy jútúbozza meg. Egyik fórumon a következő hozzászólást találtam, és nem a Havasos sztori miatt érdekes ez, az csak a hátteret szolgáltatta. :D

Ma délelőtt a templomban, ahová mellesleg anyám és nagyanyám irányába történő képmutatásból járok, kinéztem az ablakon, és megláttam egy macskát, és abban a miseborgőzös pillanatban elkezdtem irigyelni. Persze akkor még mit sem tudtam erről a posztról, de azt gondoltam, hogy milyen jó is a macskáknak. Nem kell törődniük a sok szarsággal, nem találnak ki maguknak vallásokat meg szabályokat, csak élnek az ösztöneik szerint. Persze biztos nekik is nehéz lehet, de ennyivel mégis könnyebb. Mindenesetre a kijövetelkori kézfogásnál ezt nem említettem meg a papnak.
Valószínűleg nem is jutott volna egyhamar eszembe, de most megnéztem ezt a kis videót, meg persze a hozzászólásokat. Kiderül, Pákó egy primitív ostoba bunkó aki a szereplésért bármire képes, Havas pedig képmutatóan játsza a sértődöttet mikor ő sem jobb, csak elegánsabb stílusba csomagolva nyomja ugyanazt. (A macskák simán köphetnek erre is, természetesen.) De hát mi sem tudunk semmit csinálni, megnézzük, elmondjuk a meglehetősen csípős véleményünket, ám végeredményben tehetetlenek vagyunk, mert ez megy az összes kereskedelmi adón, sőt nem csak ott. Nyilván a maga részéről mindenki eldöntheti, hogy nem néz többet tv-t vagy ilyet, de amellett hogy elég kevés ilyen van, a többiek attól még nézik, ezt hallani a suliban a munkahelyen, az oviban, az utcán, és a közeli jóbarátok kivételével nem lehet odamenni hozzájuk és rámutatni a dolog abszurd voltára, hogy gondoljon már bele, mit néz, min röhög, mert hülyének néznek. És még kérdőre is vonnának, hogy 'mit törődsz vele, ne vedd már ilyen komolyan!' És tényleg nem lenne ilyen műsoron, ha nem lenne rá igény. Mindenki nyíltan utálja Pákót meg Anettkát, a villalakókat meg a tökömtudjakit, de attól még baromira érdekli, hogy mi lesz velük a következő adásban. Fel sem tűnik, hogy ez esetleg olyasmiről vona el a figyelmét, ami nagyobb mértékben befolyásolhatja a jövőjét, mint az, hogy Győzike hol nyaral legközelebb. A legtöbb ember nem érzi ezt problémának mert észre sem veszi, pedig az. Nem is akármekkora. És mit lehet tenni? Semmit. Legyünk macskák, legközelebb.

az "én megmondtam"-faktor

Mostmár inkább semmit se fogok megmondani. Mert úgyis igazam lesz. Mennyivel könnyebb lenne, ha nem lógna ki néhány radarom érzékenysége a normális tartományból. Mennyivel egyszerűbb lenne egyszerű kis buta fiúnak lenni. (de rohadt mocskos egoista vagyok, na erről sürgősen le kéne szoknom viszont, mellesleg...)

Méghogy egy hét alatt nem lehet eljutni odáig, hogy valaki hiányozzon. Meg ennyi idő alatt még nem lehet olyat érezni, mint amit én éreztem? Miért, én milyet éreztem? Szívesen megkérdeztem volna tőle, ezek szerint ő jobban tudta mint én. Mert én nem tudtam, próbáltam rájönni, ennek érdekében pedig sok időt vele tölteni. És kezdett valami kialakulni. Az, hogy jól érzem magam vele. Ő pedig vagy a kezdetektől csak tesztalanynak tekintett, vagy ő maga volt az, aki belelátott olyan érzelmeket részemről a dologba, amikhez azért tényleg idő kell. Szimpatikus volt? Igen. Élveztem a társaságát? Igen. Szerettem volna közös programokat? Igen. Ennyi. Úgy látszik ez is sok volt. Igen, elkezdtem kötődni. No de elég baj lett volna, ha a tapasztaltak alapján nem kötődök semennyire egy hét után.

Eredmény: végleg elvesztettem a bizalmam bárkivel szemben. Nem szabad bíznom egy kicsit sem, mert még az én megérzéseim is megcsalhatnak. És egy ilyen pofára zuttyból nekem nagyon sokáig tart kimászni.

Hááá! Jut eszembe. Mégiscsak jól ítélem meg elsőre az embereket, bár néha nem tudatos alapon. Nem hiába kértem Andrist Kőrös-Toroki Napokon legalább 3x az este folyamán, hogy ne engedjen a közelébe, valamilyen indokkal tartson vissza, mert nem lesz jó vége...

Mennyivel lennék boldogabb most, ha kitörölhetném az elmúlt hetet? Ezt nem fogom megtudni. Mindenesetre a szekér halad, a kutyák ugatnak, és a kacsák előtt még mindig van víz. Majd valahogy helyreáll a feje tetején-helyzet, bár ez igen kínos fejreállás volt, meg kell vallani, mert én tényleg el tudtam volna képzelni a dolgot... Egész jó páros lehettünk volna. Kár, hogy csak szerintem.

Rom Antal (a kicsi)

Randi a Tekkóban... Zseniális. :) 7-től. Majd beszámolok (eeegy, kettőőő, hááááááá-rom :P) Állítólag móka és kacagás lesz, szerintem viszont csak a 10 kilós macskaalmot kell hazacipelnem. :)

Persze ne legyen igazam, de ha így van, akkor jobban bepörgök, mint a búgócsiga. Érthető okokból.

beszámolós stílus

Pont azon a hétvégén kell mindenkinek bemondani az unalmast, amikor épp fergeteg bulihoz támad kedvem. Ma mehettem volna a szombeat-re, de a szóba jöhető emberkék közül az utolsó is hazament ma délután. Azért ne féltsen senki! Tegnap ugyanis a szokásos Jimmy-s esték egyike volt G-vel. Részeg éneklés, rézseg sms (má' megint fő a fejem, igen...), és ha a JATÉban lett volna vmi értelmes, akkor tuti, hogy oda is eljutunk. :) De nem így történt, így a mai napot eddig másnaposság űző gitározással töltöttem, annyira, hogy sikerült néhány új számot begyakorolni.

(hát ezt is megpróbáltam. nem megy. úgyhogy a beszámolós sítlus ismét száműzve, a bölcsész gondolatfolyam ismét elővéve)

Nos, ismételten kiderült számomra, hogy nem szeretem a leszabályozottságot. Ha én úgy érzem, akkor úgy is cselekszek. Viszont mostanában ebben is alkalmazkodnom kell, mivel úgy érzem (első blikkre) életem talán egyik legfontosabb személyével ismerkedtem meg.
Emellett viszont egy-két dolog zavar, ami miatt csak 90%-ig tudom önmagam adni. Én már csak ilyen vagyok, a tiszta helyzeteket szeretem. És ez az egy-két most sok-sok apró gondolati konfliktust eredményez bennem, az egyébként közismert mérföld magas önbizalmam mintha nem önmaga lenne. Örül-e neki, ha felhívom? (eddig úgy érzem, igen, remélem így is van) Örül-e neki, ha találkozni akarok vele? (biztos örül, csak ő ritkábban képzeli el a dolgot, mint én)

Azt hiszem megtaláltam ennek az érzésnek a forrását. Valószínüleg ugyanúgy mint én voltam, ő is a közeli pofáraesések miatt ultrabrutál-óvatos. És benne is kettősséget érzek. Szerintem ő sem adja ki magát, talán még annyira sem, mint én. Én már túl vagyok egy ponton az életemben, a szerelem (az igazi, az Érzés) már nagyon-nagyon rég nem játékos nálam, és ezért úgy megyek bele minden új kapcsolatba, hogy azt hiszem nem veszíthetek semmit. Ezért bár én is rohadt óvatos vagyok, nálam ez nem abban nyilvánul meg, hogy páncélt erőltetek magamra és arról aztán pattoghatnak lefelé, hanem úgy, hogy mint az aknaszedők, megyek előre lassan, de biztosan, és az első gyanús jelre hátralépek, nehogy aknára tapossak.

Viszont (és ez a legnagyobb haladásom), nagyon szeretnék szerelmes lenni. És nem bárkibe, nem akárkibe. De az nem fog menni, ha nem érzem, hogy én vagyok az első. Hogy nem csak én teperek.

Persze mindez csak egy másnapos délelőtt gondolatmenete, bölcsész agymenés. A türelem még mindig az én oldalamon áll, ha úgy érzem van miért. És ebben az esetben azt hiszem annyira van valamiért türelmesnek lenni, mint még eddig soha. :) Úgyhogy majd meglássuk... Ezt mondta a vak is...

re 1.0

Visszatérek, mert van min agyalni mostanában. De nem most, hanem majd délután. Ha még maradt valaki, aki olvas.