türelem

Türelmes vagyok. Ezt mantrázom folyton magamnak. És eddig tényleg az is voltam. Sőt még most is az vagyok. Három üzenet, ennél többet nem mertem írni, mert tényleg nem akarok tolakodni, nyomulni. De nem kaptam választ egyikre sem...

Miért csinál egy ember ilyet a másikkal. Genfi egyezmény szerint is kínzásnak számít. Miért nem ír legalább 2 sort??????????

Nem hiszem, nem vagyok képes elhinni, hogy csak ennyit jelentettek a dolgok a múlt hétvégén. Ebbe nem nyugszom bele. Ugyanakkor nem akarom felhívni, nem tudom mennyire venné tolakodásnak... Mert Sendó elmondása szerint (és tapasztalataim szerint is) igen össssssszetett személyiséggel állunk szemeben. Talán ezért is vonz annyira, hogy jobban megismerjem. De ha nem hagyja...

Ettől függetlenül egyelőre még úgy gondolom, hogy az amit kaphatnék, megéri ezt a szenvedést, úgyhogy lassan, türelmesen... Még megy. De egy idő után nagyon szar lesz, ha nem kapok vissza semmit...

Én viszont hiszek kettőnkben. Hiszem, hogy ha elég időt és teret hagyok, akkor ő is rájön, hogy van keresnivalónk. És hogy meg kéne próbálni, hogy vajh mit takar maga mögött ez a vonzalom. Mert kölcsönös, ez azért bebizonyosodott... Ez a legszarabb, hogy tudom, hogy én mit gondolnék a helyében, hogy hogyan érezném magam. És ezért nem értem, hogy miért nem tesz legalább egy félénk lépést.

Én is kurvára félek a sérüléstől, talán jobban, mint bárki más. Aki ismer, igazán, az tudja. De tizenkilencre lapot húztam. Csak sajnos még nem fordították fel a kártyát...