Hétvégén felfordították a kártyát, amit húztam. Nem volt szerencsém. Ha szeretsz valakit, engedd el. Én elengedtem. De életem legnehezebb döntése volt, ráadásul azóta érzem, hogy megzakkanttam. Agyilag. Kivagyok. Eddig bírtam cérnával, de most úgy érzem, hogy az idegeim szálanként elpattantak, és ha nem pihenek, akkor nagyon súlyos következménye lesz. Ez most nem vicc, érzem, hogy a teljesítőképességem határán vagyok. Sem érzelmileg, sem fizikailag, sem szellemileg nem tudok ennél többet elviselni. Pihennem kéne, de nem lehet. Nyelvvizsga, diplomamunka, rádió, meló, emberi kapcsolatok, és nem utolsósorban hihetetlenül vágyok egy társra, aki megért. Aki elfogad, ahogy vagyok, és aki megért. Ennyi. Találtam valakit, aki tökéletesen hozzám illik, elmondása szerint én is tökéletesen hozzá illek, de most mégsem leszünk együtt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése